Simó Endre: - Társadalmunk érik, a korábbinál tisztábban látja, ki az, aki a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok érdekében cselekszik, és ki az, aki csak szavazatot vár tőlük, hogy utána azt csináljon vele, amit akar, egészen a szavazók érdekeivel ellentétes politikai célokig. Mások örülnek, hogy élnek. Mindennapi megélhetési gondjaik akkorák, hogy képtelenek „felülemelkedni" rajtuk, és aktív részt vállalni a társadalmi küzdelemből. Az ő érdekeiket az szolgálhatja a legjobban, aki a tudatlanságnak és az elesettségnek ebből az állapotából nem hasznot akar húzni, hanem helyzetük javításával mutat nekik emberibb jövőt.
Mi a véleményük a hétfői kormányzati bejelentésről, azaz hogy a bankoknak szinte ultimátumként kiadnák, hogy 180 Ft-on rögzítsék az árfolyamot, és így engedjék végtörleszteni a CHF-hiteleket?
Simó Endre: - Nem ultimátum ez, hanem lehetőség a devizahitelesek tehetősebb csoportjának, hogy olcsón megszabaduljon az adósságtól. Hiszen a 180 forintos szint nem csak a tisztességes banki hasznot nem érinti, hanem még az extraprofit egy része is megmarad. Arról nem beszélve, hogy a kormány nem firtatja a bankok eddig realizált extraprofitját! A hitelkárosultak 80-90 százaléka nem fog tudni élni a kormány által felkínált lehetőséggel, mert sem megtakarított pénze nincs, sem pedig hitelt nem fog kapni. A terv a hitelkárosultak „felső tízezrének" kedvez, a többieknek pedig csak fiktív lehetőség. A többségnek arra volna szüksége, hogy helyreállítsák az eredeti állapotot, és csak azt kelljen törlesztenie, amit ténylegesen felvett, természetesen tisztességes banki haszon mellett.
2011. 09. 16. (XV/37)
