A folyamatnak több oka is van. Európából a 19. század végén és a 20. század elején érkeztek nagy hullámban fehér bevándorlók, azóta egyre csökken ez a szám. A hetvenes években viszont fellendült az ázsiai és latin-amerikai országokból az államokba irányuló emigráció, és ez a szám egyre nő. Csak mexikói származású emberből 12 millió él jelenleg az USA-ban, ami tizede a teljes mexikói népességnek. 2000 és 2010 között a latinó csecsemők száma pedig már meghaladta a latin-amerikai bevándorlók számát. A hispán (mexikói és dél-amerikai) népesség aránya a jelenlegi
15 százalékról 2050-re több mint 30 százalékra változik, ami számokban kifejezve a jelenlegi 47 millióról 133 millióra való emelkedést jelent.
A nagy kérdés az, hogy a lassanként többségbe kerülő kisebbségeket hogyan lehet jobban integrálni. A feketéknek csak 18, a latinóknak csak 13 százaléka rendelkezik főiskolai végzettséggel, míg a fehérek között ez az arány 31 százalék. A szociális felemelkedés esélyei – ami az „amerikai álom” magját képezi – Európában ma jobbak, mint az Egyesült Államokban. A középréteg egyre inkább elszegényedik, és egyre nehezebb számukra előteremteni a pénzt gyermekeik képzésére. A bevándorlók sok millió leszármazottja, akik a szegénységből igyekszenek kitörni, egy nap további problémával szembesülnek majd: nekik kell az idős fehérek nyugdíjára is előteremteni a pénzt.
2013. 01. 04. (XVII/1)
