Az EU törvényhozó szerve, a Miniszterek Tanácsaként emlegetett Európai Unió Tanácsa múlt héten, június 24-én adta ki a tagországoknak szóló, részletesen kifejtett irányelveit „a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuális személyek emberi jogainak elősegítése és védelme” érdekében. Ebben, hivatkozva számos nemzetközi, uniós és ENSZ emberjogi egyezményre és deklarációra, áttekintik az egyenlő bánásmód elvének feltételeit és azok érvényesülését az LMBT-személyek esetében. A Miniszterek Tanácsa mindenekelőtt sürgeti a homoszexualitás teljes dekriminalizációját, és e téren a fejlett országok példamutatását és a szigorúbb monitorozást szorgalmazza. Mint leszögezik, nyolcvan nem európai államban még mindig börtön vagy halálbüntetés jár az azonos neműek kapcsolatáért, és a téma tiltott az ottani közbeszédben.
A hatóságok Európa több országában is akadályozzák még a melegek gyülekezési, véleménynyilvánítási vagy egyesülési szabadságát, továbbá az érintetteknek munkahelyi, egészségügyi vagy oktatási téren is jelentős diszkriminációban van részük. A hátrányos megkülönböztetés témaköréhez tartozik – Európában és az USA-ban legalábbis – a heteroszexuálisokkal azonos bele-egyezési korhatár követelménye is, akárcsak a házasság és gyerekvállalás kérdésköre. Az EU az emberi jogok védelmének jelszavával lép fel az LMBT-egyének jogegyenlőségéért, Hollande francia elnök például az ENSZ tavalyi közgyűlésén ezt a harcot az egyik legfontosabb, világméretű ügynek nevezte. Más kérdés, hogy sokan mások még ennél is fontosabbnak tartanák például a munkanélküliség vagy a menekültáradat problémáját.
A példamutatás jegyében az EU szakpolitikai ajánlásaiba és jogi alapdokumentumaiba, így például az Alapjogi Chartába is sorra bekerülnek az emberi jogi alapelveket az LMBT-személyekre is kiterjesztő passzusok. Így az eddig „bevett” megkülönböztető jegyekhez, mint amilyen a nemi, etnikai, vallási, politikai hovatartozás, mindenhova bekerül a nemi identitás és a szexuális irányultság is. A Miniszterek Tanácsának kissé nehézkes meghatározása szerint a nemi identitás az egyén önmeghatározását jelenti, ami nem feltétlenül felel meg a biológiailag adott nemnek, míg a szexuális irányultságot az egyén másokhoz való viszonyulása határozza meg, ami a valamelyik vagy mindkét nem irányába való szexuális és érzelmi vonzódást jelenti.
2013. 07. 05. (XVII/27)
