„Amikor a volt bosnyák elnök, Alije Izetbegovic annak idején Szarajevóban találkozott török kollégájával, Recep Tayyip Erdogannal, azt mondta neki, hogy Törökország örökségül kapja a Balkánt” – magyarázza az egyik felszólaló az északmontenegrói Plav település központjában, egy vallási-kulturális rendezvényen, amelyet az isztambuli és a helyi önkormányzat a montenegrói iszlám közösséggel karöltve szervezett. A vallási énekekből álló műsort a törökök prezentálják, de a közel kétezer érdeklődő nemcsak szellemi, hanem fizikai eledelt is magához vehet a rendezők jóvoltából. A mintegy 6 ezres lélekszámú, hegyektől övezett, festői városban ez a létszám még akkor is megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy a 30 napos muzulmán böjt, a ramadán idején megnövekszik a vallási aktivitás. A helyiek szerint az érdeklődés azért is ekkora, mert a török szalafiták kiváló zenei műsort ígértek – amiben utóbb sokan csalódtak –, és persze az ingyen vacsorának is jelentős vonzereje lehet, különösen egy egész napos böjt után (ramadán idején este 9 óra után lehet étkezni és inni). Mindenestre a rendezvénynek – úgy tűnik – nemcsak missziós, hanem politikai-gazdasági célja is van. A felszólaló hazai politikusok a török–montenegrói barátságot méltatják, és – mint fentebb idéztük – az egész Balkánt török „örökségnek” tekintik.
A török missziót azonban nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel. „Törökország nagyon megerősödött, rengeteg készpénzük van, és azt keresik, hogy hova lehet befektetni. Ez az erő párosult egyfajta pániszlám törekvéssel, ami az egész Balkánra kiterjed, talán a történelmi hagyományok miatt” – magyarázza a jelenség hátterét Dzsavid Sabovic, a montenegrói parlament képviselője, az igazságügyi bizottság elnöke. A Plavban élő politikus –aki egyúttal hadzsija, vagyis muszlim vezető is –ironikusan jegyzi meg, hogy akik Montenegróban, illetve Koszovóban és Macedóniában töröknek vallják magukat, azok „bölcsen cselekszenek”, hiszen könnyen számíthatnak az anyaország támogatására. Felvetjük, hogy muzulmánként örülnie kellene a vallási megújulásnak. „Annak örülnék, ha ez szívből fakadna és nem érdekből. Szeretném, ha mindenki muszlim lenne, de nem akarok senkit karddal meggyőzni. A kard szerepét most a pénz tölti be” – fejti ki a politikus.
Mindez nem jelenti azt, hogy Dzsavid Sabovic ne lenne elkötelezett, és ne lenne büszke a vallására. Többször említi, hogy családja nyolc-tíz generációig viszszamenőleg Allah követője volt, a legrégebbi, fából épült plavi mecsetet pedig ma is ők vezetik. Ő maga hét évvel ezelőtt „tért meg”, előtte rendszeresen lerészegedett és a feleségével is rosszul bánt. Azóta napi ötször imádkozik, és betartja a muszlim előírásokat. Már a hajnali 5 órai imán is tucatnyian tartanak vele – minden nap –, péntek esténként pedig teljesen megtelik a 60-70 férőhelyes mecset. Mindezt a felújítás alatt álló épületben hallgatjuk, ahol egy idős férfi este fél 11-kor a Koránt olvassa – amelyen ramadán idején a hívőknek ajánlott egyvégtében átrágniuk magukat –, mellette pedig kisgyerekek játszadoznak.
2013. 07. 26. (XVII/30)
