Kassán 1848. május 26-án szombaton, pontban három órakor vette kezdetét a 9. zászlóalj toborzása. Ünnepi alkalma volt ez a városnak: hölgyek, urak kiöltözve mentek a dóm előtt felállított toborzósátorhoz, hogy nézői legyenek a történelmi pillanatnak. A hangulatot csak fokozta a városban állomásozó 34. sorgyalogezred öttagú cigányzenekarának muzsikája. Miután a 18 fős toborzóbizottság elnöke, Salhauser Lipót báró megtekintette a jelentkezőt, átadta Weitzenbreyes János orvosnak. Elsőként Glevitzky Sándor adott kezet, akit 18 szépreményű ifjú követett, akik a szépszámú közönség tapsától kísérve, büszkén járták a táncot. Másnap, vasárnap lévén, csak a mise után következhetett a toborzás: estére további 137 fő jelentkezett. Az ifjakat az osztrák Neuhold katonaorvos vette „vizsgálat” alá, és bizony sokakat kiejtett – osztrák szemmel nem tűnt biztatónak, hogy önálló serege lehet a magyarnak. A toborzóbizottság azonban nem nyugodott, hatalmával élve visszavette az „alkalmatlanokat”, így napokon belül megindulhatott a kiképzés, amelynek irányítói az osztrák hadsereg nyugállományba vonult, magyar érzelmű tisztjei voltak.
A program igencsak sűrű volt. Hajnali 4-kor ébresztő, 4:30-kor kivonulás a gyakorlótérre, onnan 7:30-kor vissza, 8 órakor reggeli, 8:30-kor napi rapport, 10–11-ig elméleti oktatás, 11:30-kor pedig ebéd. Délután 4-ig pihenő volt, 4 és 7 óra között a másik napi gyakorlatra került sor, majd a 7 és 9 közötti kimenő után 9 órakor trombita hangja jelezte a takarodót.
A fegyveres kiképzésben nehézséget jelentett a puskák hiánya, így az ifjoncok botokkal próbálták a puskavívást, illetve cserélgették a kevés meglévő fegyvert. Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy milyen hasznos volt a menetelés gyakorlása is. A „marschnak” három fokozatát különböztették meg: a közép 90–95, a gyors 105–108, míg a sebes 120 lépés volt percenként.