hetilap

A polgári demokraták a választójog jelentős kiszélesítése mellett nagyszabású földosztást ígértek, míg az 1919 tavaszán hatalomra került munkáspártok a bolsevik Oroszországot másolták: proletárdiktatúra, államosítás, internacionalizmus, ateizmus. Ezekkel szemben szerveződött meg az ellenforradalom, melynek egyik irányzata sem demokratikus köztársaságot nem akart, sem bolsevik típusú tanács­köztársaságot, viszont a dualizmuskori társadalmi-gazdasági különbségek jelentős csökkentését igen. Nem akarták, hogy a hatalom az arisztokrácia vagy a radikális fővárosi értelmiség (közöttük sok zsidó származású) kezébe kerüljön. Ezek helyett az úri, keresztény középosztályt akarták pozícióba juttatni. Ezért hangsúlyozták mozgalmuk keresztény és nemzeti jellegét. Programjukban erős államot, korlátozott piacgazdaságot, a gazdagok és szegények közti szakadék csökkentését s a Szent István-i állam megvédését ígér­ték. Ezt a politikai irányzatot nevezzük jobboldali radikalizmusnak vagy szélsőjobboldalnak. E nézetek 1919–1920-ban meglehetős népszerűségnek örvendtek. Politikusaik azonban tapasztalatlanok voltak. Így hamarosan a régi politikusok vették kezükbe az irányítást. Gróf Bethlen István vezetésével konszolidálták a forrongó országot: megszilárdították a közrendet, stabilizálták a gazdaságot, s a radikális társadalmi-gazdasági változások helyett kisebb módosításokkal a dualizmuskori rendszert állították vissza. Az ezzel elégedetlen szélsőjobboldaliak érvényesülését pedig hathatósan gátolták.

Szélsőjobboldal: fajvédelem és nemzetiszocializmus

A Horthy-korszakban a szélsőjobboldalnak két változata alakult ki. Az egyik az 1920-as években működő fajvédő mozgalom, amely elfogadta a fennálló rendszert, s ezen belül akart változásokat: erőskezű államot, mely a korábbinál jelentősebben avatkozik bele a gazdasági-társadalmi folyamatokba. A szélsőjobboldal másik irányzata az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság idején jelent meg, s mintaként tekintett az olasz fasizmusra, de még inkább a német nemzetiszocializmusra. Őket nevezték magyar horogkereszteseknek, nyilaskereszteseknek (röviden: nyilasoknak), kaszáskereszteseknek, nemzetiszocialistáknak, magyarszocialistáknak. Elnevezésük első­sorban az általuk használt jelképekre utalt. Politikai programjuk alapján leg­inkább magyar nemzetiszocialistáknak nevezhetjük őket. A nemzetiszocialisták „rendszerváltást” akartak, a társadalmi-gazdasági rend jelentős átalakítását: totalitárius pártállamot és az állampolgárok vagyoni egyenlőségét. Éppen ezért a harmincas években a nemzetiszocialisták a korábbi fajvédő politikusok politikai ellenfelei, versenytársai lettek. Hangsúlyoznunk kell, hogy Magyarországon – eltérően Németországtól és Olaszországtól – nem jött létre egyetlen, egységes nemzetiszocialista párt, amely képes lett volna saját erejéből megszerezni a hatalmat.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek