A mínusz harminc fokos hidegben, lakatlan területen eltűnt turistacsoport tagjainak egy részét csak egy hónappal eltűnésük után találták meg, további négy tetemet pedig csak jóval később – február elsején beállt halálukat követően –, májusban fedezték fel.
A csoport vezetője, Igor Djatlov tapasztalt túrázó volt, a terület az eset óta az ő nevét viseli. Kilenc társával 1959. január 23-án indult Szverdlovszkból az Észak-Urálba. Először Ivdelbe érkeztek, majd a GULAG egyik korábbi táborába, Szevernij–2-be. Január 29-én a csapat egyik tagja, Jurij Jugyin megbetegedett, és nem tudta folytatni a túrát – később ő lett az egyik kedvenc interjúalanya a tényfeltáró újságírók és nyomozók csapatainak. A túrázók célpontja az Ural egyik legszebb csúcsa: az Otorten volt, melyet elérve, visszaindultak volna, és Vizsejból távirattal kívánták értesíteni az Urali Műszaki Egyetem túraklubját a szerencsés útjukról. Mivel azonban ez nem történt meg, február 20-a körül több kutató-mentő csapat indult a keresésükre.
Egy szűk héttel később megtalálták a szerencsétlenül járt fiatalok sátrát – melyet feltehetően a menekülő turisták több helyen szétvágtak –, benne érintetlenül maradt a túrázók személyes holmija, sílécek, fényképezőgép, ruhák és bakancsok. A naplóikban február elsejei volt az utolsó bejegyzés, ekkorra teszik a halálukat is. Február 27-én a táborhelytől másfél kilométerre találták meg az első holttesteket egy tábortűz mellett, egy szál alsóneműben. További három testet tőlük pár száz méterre – köztük a csapat vezetőjét –, mindannyian komoly fagyási sérülésekkel. A csoport hiányzó tagjainak tetemét csak a több méternyi hó kiolvadása után fedezték fel. A KGB által titkosított nyomozás után lezajlott temetések az akkori vezetés minden igyekezete ellenére komoly nyilvánosságot kaptak, és a titkolózás csak fokozta az érdeklődést, így a fiatalok búcsúztatója többezres tömeget vonzott.
2015. 01. 23. (XIX/4)
