A Szövetségi Biztonsági Szolgálat szerint a gyilkosságnak nem volt sem politikai,
sem terrorista indíttatása. Az ismert katonatiszt és politikus halála azonban csak
fokozta a hónapok óta Moszkva fölött lebegő válsághangulatot. Az orosz parlamentben
elterjedt a hír, miszerint Jelcin feloszlatja az Állami Dumát, a parlament alsó
házát és elnöki kormányzást vezet be a gazdasági összeomlást, továbbá a
készülő puccsot elkerülendő. Időközönként Jelcin haláláról szóló
híresztelések is szárnyra keltek.
Az elnök sietve kitüntetett három magas rangú katonai vezetőt, megígérte, hogy a
fizetéseket időben megkapják a hadseregben – nem úgy, mint máshol az országban
–, és szavát adta, hogy nem csökkentik a védelmi kiadásokat. Jelcin a haderő
prominens képviselői előtt bejelentette: "Elegendő erővel rendelkezünk ahhoz, hogy
bármilyen hatalomátvételi tervet csírájában elfojtsunk."
A Rohlin-gyilkosság csak tovább fokozta azt az érzést, hogy a kormány puccs, illetve
szükségállapot bevezetése előtt áll. Vlagyimir Zsirinovszkij szélsőséges
nacionalista vezető a parlament előtt kijelentette: "Rohlin túl sokat tudott a
védelmi minisztérium vezető elitjéről és a csecsen háborúról."
Közeli ismerősei és munkatársai szerint Rohlin tábornok különösen csökönyös és
nehéz természet? ember volt, aki nem tudott politikai kompromisszumokat kötni.
Makacssága elismerést szerzett neki, amikor 1995-ben a csecsen háborúban az orosz
csapatok élén Groznij ostromát vezette. Akkor, amikor más parancsnokok csődöt
mondtak, Rohlin kitartott, gyakorlatilag letarolta a városközpontot, s visszavonulásra
késztette a csecseneket. Ő volt az egyetlen katona, aki a másfél évig tartó
háborúból, amelyet az oroszok végül elveszítettek, megerősödött tekintéllyel
került ki. 1995 decemberében az Otthonunk Oroszország nev? parlamenti párt soraiba
hívta, remélvén, hogy a tábornok személye támogatókat szerez a hadsereg köreiből.
Rohlin a duma védelmi bizottságának elnöke lett. 1997-ben azonban a kormányhoz közel
álló csoportosulás kizárta soraiból az ellentmondásos személyiség? tábornokot.
Rohlin tavaly nyáron harsány kampányt indított a kormány tervezett haderőreformja
ellen, melyet hazaárulásnak nevezett, és a csecsen háború hőse politikai mozgalmat
kezdeményezett Jelcin ellen, aki szerinte a hadsereg szétverésével vádolható.
Az orosz hadsereg jelenleg közel kétmillió főt számlál, nagy részük sorozott
katona. A tisztek közül sokan hónapokig nem kapnak fizetést. A távoli körzetekben
szolgálók alultápláltak, néha még éheznek is. Télen nincs elég meleg ruha,
hiányzik a téli cipő. A légierő nem rendelkezik elég üzemanyaggal ahhoz, hogy a
vadászpilóták a harckészültséghez elegendő óraszámot repüljenek. Általános a
korrupció. Mindennaposak a dezertálások és az öngyilkosságok. A megalázó csecsen
háború máig tartó hatással demorálizálta a hadsereget. Rohlin bejárta a vidéket,
hogy a hadsereg és a hadiipar számára támogatókat szerezzen. A közemberek szemében
tisztelt, elismert vezető volt. Szerény, kétszobás volgográdi lakásában élt, míg
más tábornokok katonákkal építtettek maguknak házat.
Mozgalmának támogatói között ott volt Vlagyimir Krjucskov volt KGB-vezető és
Valentyin Varennyikov tábornok, akik kulcsfigurái voltak az 1991-es kommunista puccsnak.
Ekkoriban Lebegy tábornok szimpátiáját is élvezte, azonban a katonai
titkosszolgálat, a GRU szerint a katonatisztek többsége félt őt követni.
Megfigyelők szerint Rohlin hihetetlenül veszélyessé vált a hatalom számára.
Nyilvánosan kijelentette, hogy a hadsereg közbeavatkozik, ha a kormány a tüntetők
ellen rendőri erőt alkalmaz.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az oroszok többsége most először
vélekedik úgy, hogy Jelcin elnök kárt okoz az országnak, és le kellene mondania.
Midössze az oroszok négy százaléka szavazna Jelcinre, ha ma tartanák a
választásokat. Jelcinnek a haderő támogatására irányuló sietős intézkedései azt
mutatják, hogy levonta a tanulságot a hét évvel ezelőtti moszkvai katonai puccs
után. Mihail Gorbacsov akkori szovjet elnök engedte kicsúszni a kezéből a hadsereget
és a titkosszolgálatokat. Nem sokkal később távoznia kellett, a Szovjetunió pedig
felbomlott.
Az oligarchák kezében tartott média egyre gyakrabban tudósít az elnökkel
elégedetlen megmozdulásokról, holott Jelcin eddig az üzleti elit bizalmát élvezte.
Kirijenko miniszterelnököt a Nyugat bábjaként mutatja be a sajtó, míg a nemrég
Szibériában kormányzóvá választott Lebegy tábornok a médiamogulok kedvence lett.
Oroszország jelenlegi válságára aligha jelent majd igazi orvosságot a milliárdos
világbanki hitelek átutalása. Az elégedetlen tömegek nem a demokráciáért
aggódnak, hanem a fizetésüket követelik, és rendet akarnak, amely sokak szerint az
immár vetélytárs nélküli Lebegy malmára hajthatja a vizet.
1998. 07. 25. (II/30)
