– Alelnök úr, a napokban több fórumon kijelentette: semmiképp nem szeretné,
ha a kisgazdapárt szatellit párttá válna.
–1945 óta vagyok a kisgazdapárt tagja. 1956-ban újjáalakítottam a pártot,
akkor vettem fel Torgyán József urat is. Amikor a forradalomnak vége lett,
természetesen kirúgtak az állásomból, rendőri felügyelet alatt voltam, a nép
ellensége lettem. 1988. november 18-án az újjáalakulásnál a Pilvaxban megint a
kisgazdapártban folytattam. Tehát ez a párt és az életem összefonódott, és most,
hogy már lassan 70 éves leszek, a zsigereimben érzem, amikor veszély fenyegeti a
pártomat.
– Milyen veszély fenyegetné a kisgazdapártot, a választások egyik győztesét?
– Nem vagyunk a választások győztese, mert tíz százalékot értünk el, s bár ez
feltétlenül siker, azért a tíz százalék az tíz százalék. Tény, hogy a mi
nyolcvan visszaléptetésünk miatt a Fidesz alakíthatott kományt, és ma Orbán Viktor
a miniszterelnök. Ezt a Fidesz sem vitatja, és ezért a kisgazdapártot megfelelő
pozícióba juttatta az új kormányban. Viszont sajnálatos módon több olyan
törekvést látok, amely arra utal, hogy a Fidesz kétpólusú politikai palettát akar
kialakítani, ami ellen a nyilatkozataimban tiltakoztam. A magyar társadalomnak
szüksége van egy olyan pártra, amelyik az agrárium érdekeit képviseli, a
középparasztságét, a kisemberekét, a kispolgárokét.
– Ön szerint lehetséges, hogy a Fidesz által elképzelt két pólusú rendszer
létrejöjjön? Tehát volna egy polgári blokk, és ezzel szemben egy szocialista, vagy
szociáldemokrata párt?
– Én nem hiszek ebben. Az én elképzelésem szerint Magyarországon mindig szükség
lesz egy erős agrárpártra is. Hatvan százalékot adnék ennek, a részben a
parasztságot képviselő nemzeti jelleg? konzervatív pártnak, a másik rész egy igazi
szociáldemokráciát képviselő, a munkásokat és a balodali értékeket összefogó
párté volna. Egy ilyen párt most nagyon hiányzik. És szükség van egy nem túl nagy,
de azért jelentős liberális pártra, amelyik olyan tíz százalék körüli. De ez a
három irányzat meg kell, hogy jelenjen, s ebben a három irányzatban a
kisgazdapártnak, mint a vidék pártjának jelentős szerepe lesz nagyon sokáig. Ezért
a kisgazdapárt szuverenitásához nem szabad nyúlni. Egyébként azért érzek
veszélyt, mert – ahogy néztem a Szonda Ipsos legutóbbi jelentését – a
kisgazdapártnak csökkent a népszerűsége a választások óta.
– Ezt minek tudja be? A tapasztalatok szerint a győztesek népszerűsége csak
fokozódni szokott a választások után.
– Ezt annak tudom be, hogy a kisgazda tagság úgy érzi, nem megfelelően
foglalkoztatják, a párt vezetésében lefejezés történt, a tagság valahogy nincsen
megelégedve a pártvezetéssel.
– Milyen "lefejezésekre" gondol ?
– Nem tudok sem én, sem a többi vezető annyit foglalkozni a kisgazdapárttal,
amennyit kellene, mert a különböző kormányzati feladatok sok energiánkat vonják el
a pártmunkától. Szóval, most a tagságban egy bizonyos lemorzsolódást tapasztalok,
elsősorban Budapesten, de vidékről is érkeztek ilyen jelzések. És ezek a tagok, akik
lemorzsolódnak rólunk, nem a Fideszt erősítik, hanem a MIÉP-et.
– Orbán Viktor kijelentette, hogy az FKGP-nek is lesz lehetősége a 2000. évi
köztársasági elnök-jelöléskor a javaslattételre. Amennyiben Torgyán József lenne
a köztársasági elnök, ki kellene lépnie a kisgazdapártból, hiszen az államfő nem
lehet párttag. Ez esetben ki vezetné a kisgazdapártot?
– Én ilyen messze nem gondolkozom, az utódlással akkor kell majd foglalkozni.
– Hogyan értékeli a kormányzat első 50 napját?
– Elég radikálisan nekifogtak, én meg vagyok vele elégedve, semmi problémám
nincsen. Egyetértek a kormányzat munkájával, egyetértek a határozottsággal, azzal a
radikalizmussal, ami a jelenlegi kormányzat eddigi működését jellemzi. Itt csak
arról van szó, hogy én azt szeretném, ha az elkövetkezendő időben is lenne egy
Független Kisgazdapárt, amely mindig önálló pártként létezne.
– Mindig a mérleg nyelve volna?
– Nem, legjobb lenne, ha már megnyernénk a választást egyszer, és akkor más lenne
a mérleg nyelve. Nem bánnám, ha azt az 1945-ös 56-57 százalékot megkapnánk, az
abszolút nem keserítene el.
1998. 09. 12. (II/36)
