Besenyő főhadnaggyal egy újpesti karitatív rendezvényükön találkoztunk. A
ruhaosztásra egymást váltva érkeztek a különféle egyenruhás dolgozók (főleg a
klub tagjai): honvédek, rendőrök, tűzoltók, határőrök, polgárvédelmiek, a Vám-
és Pénzügyőrség, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal dolgozói. Sőt vasutasok is.
Mint megtudtuk a Vitézek különféle alapítványoktól, karitatív szervezetektől
kapnak támogatást, amelyekből elsősorban a tagok felé szolgálnak segélyekkel,
illetve nyilvános ruhaosztásokat is rendeznek. Emellett maguk is segítséget nyújtanak
más karitatív szervezeteknek, alapítványoknak.
– Mi motiválja önöket a Vitéz Klub működtetésében? – kérdeztük Besenyő
Jánostól.
– Pályakezdő koromban nekem is jól jött volna egy ilyen lehetőség. Fontos szerintünk,
hogy a fegyveresek ilyenképpen is összetartsanak, a belső szociális háló ugyanis
ezen a területen elég hiányos. Tavaly a fegyveres testületek szerveztek egy tüntetést
a megélhetési problémák miatt, amelyen sajnos csak néhány testület képviselte magát,
s emiatt nem igazán tudtak szervezetten fellépni. Érdekes viszont, hogy ettől kezdve mégis
nagyobb összefogás alakult ki a "fegyveresek" között. A Vitéz Klub ebbe az összefogásba
szeretne beilleszkedni. A karitatív tevékenységben elég nagy a gyakorlatunk, de az érdekvédelemben
segítségre szorulunk.
A fegyveres dolgozók a társadalom más tagjaihoz képest alulfinanszírozottak. Egy átlagos
hivatásos katona például csak nehezen tudja eltartani a családját a fizetéséből
– másodállást kell vállalnia. Így azonban elég ritkán látja a gyerekeit.
Szerencsére törvény rendelkezik arról, hogy 1999-től méltányosabban megfizessenek
minket, de még az is elmarad majd a NATO-normáktól. A testületek közül a tűzoltóság
a legalulfizetettebb, holott ez a szakma a legveszélyesebb munkák közül való. A hivatásosok
nem panaszkodnak a nyilvánosság előtt, védik a mundér becsületét, de valójában elég
nehezen mennek a dolgok.
– Milyen akcióik voltak?
– Legutóbb egy egész uszály bútor jött nekünk Hollandiából teljesen ingyen.
Ebből több mint hetven hivatásos katonának és családjának sikerült bútort adni.
Volt, aki így tudta berendezni a lakását. Cégeket szoktunk megkeresni, hogy lejárta
előtt adják át nekünk az áruikat. A múltkoriban egy rendőrcsaládnak – ahol a férj
a készenléti egységnél zászlós, a feleség tanítónő s így lakáskölcsönük részleteit
éppen csak tudták fizetgetni – egy hónappal az asszony szülése előtt egy félmillió
forint érték? csomagot szedtünk össze, amiben gyerekruhák, gyerekágy, gyerektápszer,
élelmiszer és ilyesmik voltak – tulajdonképpen teljes babahozomány. Eddig több mint
ezer családnak adtunk valamiféle segítséget. Jó kapcsolatunk van a Liberóval is,
akik rendszeresen küldenek nekünk pelenkákat, s ez nagy segítség a babás családoknak.
Szintén sokszor segítettünk a csemeték beiskolázásánál tankönyvekkel, könyvekkel
stb. Nem csak a hivatásosoknak, a polgári alkalmazottaknak is segítünk. Száznál is több
polgári alkalmazott van a Vitéz Klubban.
– Ebben ki is merül a tevékenységük?
– Nem csak önsegélyezéssel foglalkozunk. Mostanában az egyenruhások presztízse
alábbszállt, ezen is próbálunk segíteni, felvilágosításokat tartunk. Fontosnak
tartjuk, hogy a honvédség betöltse a fiatalok nevelésével kapcsolatos feladatát, ezért
arra ösztönözzük a katonaság előtt állókat, hogy vonuljanak be, mindegy, hogy
milyen szolgálatot választanak, fegyverest vagy fegyver nélkülit.
– Miért viseli ennyire szívén a sereg propagálását?
– Valójában a honvédség az az intézmény, ahol utoljára tömegesen meg lehet
fogni a fiatalokat. Hozzá lehet szoktatni őket a felelősségteljes munkához és
magatartáshoz. A társadalom manapság sok hibás értékrendet hordoz és tanít. A
fiatalok többsége a "mindent és most" szellemében nevelkedett – elvárják, hogy
a seregben is a kívánságaik szerint történjenek a dolgok. Nagyon sok az "anyu
kedvence"; volt olyan srác, aki már a második éjjel ott zokogott, hogy "anyuci,
anyuci, anyuci". Sajnos a fiatalok többsége önállótlan: "nagyszájúak", de
mikor felnőtt munkát kéne végezni, akkor leblokkolnak. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy
minden negyedik sorköteles fiatal drogos, s még ennél is többen isznak rendszeresen.
Ezeket a problémákat nem a sereg hozza létre, hanem sok deviáns fiatal már ezekkel a
problémákkal vonul be. A tiszteknek ma már nemcsak katonáknak, hanem jó pedagógusoknak
is kell lenniük. A katonákat nem tudjuk a laktanyán kívül szemmel tartani. Mostanában
civilben járkálhatnak kint, sőt, ha nincsenek szolgálatban, akkor nem is tarthatjuk
bent őket. Kint aztán annyit isznak, amennyit isznak, és így tovább. Igazoltatni
pedig a katonai rendész csak rendőr jelenlétében igazoltathatja, ha civilben van, még
ha ismeri is. Az egyenruha jó dolog – önmagában is fegyelmezettségre indítja az
embert.
– Van politikai célja a Vitéz Klubnak?
– Nem akarunk politizálni, s nem is akarunk ilyen befolyást érvényesíteni. Bármilyen
– akár politikai, akár nem politikai – szervezet, csoport támogatását elfogadjuk.
Van hová elosztani, amit kapunk. A Libero mellett támogat minket a Dreher és a Meggle cég
is. Szeretnénk továbbmozdulni, valamint jelezni, hogy e speciális munkát vállaló
emberek elismertsége és fizetése még nem olyan mérvű, mint amit megérdemelnének.
Az ügyvivő bizottságban minden érintett szervezetnek egy-két képviselője
van jelen. A polgárvédelmet Bertalanics Szilárd alezredes, a nukleáris elhárító
bizottság tagja, a rendőrséget Hofmann Géza rendőrőrnagy, a magyar rendőrség oktatási
és kiképzési központjának szakoktatója, a határőrséget Kádár Miklós főhadnagy,
a nyugállományúakat Rabi József százados és idősebb Torma Pál alezredes képviselik.
Rékas Ilona zászlós, a nőket tömörítő csoport vezetője, a tűzoltóktól Muhari
Ferenc tűzoltó őrnagy teszi le a voksát.
1998. 10. 03. (II/40)
