Az eddigi, 1996-os kárrekordot 48 százalékkal haladta meg az idei pusztítás. Az
Egyesült Államokban egyedül az időjárási katasztrófákkal kapcsolatos biztosítási
igények értéke eléri a nyolcmilliárd dollárt, ami közel háromszorosa az 1997-es igényeknek.
Még megrázóbb az emberi veszteség: becslések szerint mintegy 32 ezer ember esett áldozatul
az idei év természeti csapásainak, és 300 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására.
Talán még többet mond ez a magában is meglepő szám, ha tudjuk, hogy az Egyesült Államok
lakossága ennél kevesebb.
Kínától Közép-Amerikáig végigtekintve egyértelmű, hogy az 1998-as katasztrófák
egy része "nem természetes" természeti csapás. Az ember sokat tesz önmaga és környezete
pusztulásáért. A fokozott erdőirtás következtében csupasszá váló hegyoldalak többé
nem fogják fel a csapadékot, ami így a folyókba fut le, gyakran földcsuszamlást vagy
áradást okozva. Ugyanakkor a növekvő népesedés miatt az emberek gyakran telepednek
le eleve veszélyes árterületeken, hegyoldalakon.
Bár sok meteorológus az El Niñót okolja a szélsőséges időjárási jelenségekért,
úgy tűnik, ez önmagában nem magyarázza meg az eseményeket. Ilyen pusztítást
ugyanis még soha nem végzett a "Kisded", aki már évszázadok óta visszatérő
vendége az amerikai kontinens keleti partjainak. A szakértők – most először – már
előre jelezték közeledtét, és azt, hogy megjelenése minden eddiginél nagyobb pusztítással
jár majd. A prognózis helyesnek bizonyult: az év első felében a legnagyobb károkat
az El Niñóval kapcsolatos időjárási kataklizmák okozták. Hatása végigsöpört
Perun, Equadoron, Mexikón és Kalifornián, heves esőzéseket és földcsuszamlásokat,
áradásokat okozva. A föld másik felén másik arcát mutatta a "Kisded”: hatására
Indonéziában és Malajziában szárazság és erdőtüzek pusztítottak. Egyedül a
chilei halászok húztak hasznot a gazdag szardellarajokból, amelyek a távolabbi, élelemszegénnyé
vált északi vizekről vándoroltak partjaikhoz.
Ázsiai özönvizek
Az év eleji El Niño-hullám után nem sokkal, húsvét táján Európa több országában
áradásnak indultak a folyók. Nagy-Britanniában egész városok kerültek víz alá, többek
között Shakespeare szülővárosa, Stratford-upon-Avon is. Ahol nem áradtak a folyók,
ott fagy és havazás sújtotta az országot. Európa másik felén, Moszkvában is elhúzódott
a tavalyi tél. A köztudottan szigorú telekhez szokott oroszok is elcsodálkoztak a
harminc éve nem látott mérték? áprilisi havazáson, amely legjobban talán az éppen
felbomlóban lévő meteorológiai szolgálatok dolgozóit lepte meg.
Indiában szintén pusztított a szélsőséges időjárás. Júliusban egy Shirwa nev?
munkatáboron ciklon söpört végig, tízezer embert sodorva magával. A vihar és a forró
levegőben lezúduló esőtömeg olyan erővel söpörte el a tábort, hogy a több száz
kilométeres sebességgel száguldó ciklon elől még esély sem volt a menekülésre.
Egy indiai emberjogi aktivista véleménye szerint a katasztrófát meg lehetett volna előzni,
de a kormány nem használta ki a rendelkezésére álló mintegy hetvenkét órát: nem
tartották fontosnak, hogy figyelmeztessék az embereket. Úgy tűnik, a 950 millió lakosú
Indiában a tízezer jelentéktelen szám, még akkor is, ha emberéletekről van szó.
Kínában ezen a nyáron az elszabadult Jangce folyó okozott tragédiát. Az idei monszunévszak
az egyébként szárazabb területeken is annyi esőt hozott, amennyit még soha. A fél
évszázada példa nélkül álló áradás okozta károk csak milliárdokban mérhetők.
14 millió embert kellett evakuálni, milliók teljesen otthon nélkül maradtak. Az ár
veszélyhelyzetbe hozta az ország legfontosabb ipari központjait, olajmezőit is, és
mintegy 25 millió hektár termőterületet áraszott el. Elsősorban a vidéki lakosság
szenvedte meg az áradást, mivel a kormány inkább a parasztok földjeit hagyta víz alá
merülni, hogy így mentse meg a nagyvárosok lakosságát. A holttestek ezreit magával
sodró ár mindent elborított, sokan azonban már-már teljesen víz alá merült
otthonaik közeléből sem akartak eltávozni, mivel az emberek kiszolgáltatott helyzetét
kihasználó tolvajbandák fosztogatták az elhagyott otthonokat. Az üresen maradt portákról
a vagyontárgyakon kívül még az ott hagyott állatokat is elhajtották az élelmes
tolvajok, nem beszélve a humanitárius szervezetek segélyszállítmányainak megdézsmálásáról.
A kialakult súlyos helyzetben a kínai kormány megtiltotta a fotósoknak és
riportereknek, hogy hírt adjanak az eseményekről, ezzel akarva elkerülni a pánikhangulat
kialakulását. A nyomor vámszedői mellett megjelentek a helytállás példái is Kínában:
a kormány által kiadott "csináld vagy meghalsz" jelszóhoz híven Wuhanban például
egy mozgássérült férfi saját testével torlaszolt el egy rést a gáton, megmentve
ezzel egy egész falu életét.
A cunami rettenete
Szökőár pusztított Pápua Új-Guinea sekély, tengerparti szakaszán júliusban. A félelmetes
szökőár, a cunami mintegy harminc kilométeres sávban tombolt a partokon, körülbelül
hatezer áldozatot követelve. Az évszázad katasztrófájaként emlegetett szökőár
sokkal kegyetlenebb pusztítást végzett, mint az El Niño: a víz kártyavárként
sodorta el az épületeket, feltépte az utakat és a hidakat. Pápua Új-Guinea partjain
egész egyszerűen eltűnt két nemzedék, hiszen a legtöbb áldozat a tehetetlen
kisgyermekek és az öregek közül került ki. Sok helyen nem is igyekeznek felépíteni
az iskolákat, mivel nem lesznek gyermekek, akik oda járhatnának. Az országban egész
falvak tűntek el nyom nélkül, és a trópusi nyárban a cunami után a hullahegyek nyomán
kialakuló járványoktól kellett a legjobban tartani. A kórházak képtelenek voltak lépést
tartani az igényekkel, és sokan a szökőár másodlagos áldozataivá váltak: mivel
csak napokkal később jutottak orvosi ellátáshoz, szennyezett sebeik elüszkösödtek,
és végtagjaikat amputálni kellett.
Az áradások nem kerülték el Európát sem. Nyáron Kelet-Szlovákiában pusztítottak
a túlzott esőzések. A váratlan mennyiség? csapadéktól hirtelen megduzzadt
Kis-Szinye és Tarca-patak vize több falut elsodort. A főként romák által lakott
településeket pillanatok alatt ellepte a hegyről lezúduló sártenger, ami néhol a kétméteres
magasságot is elérte. Az áldozatok itt is főként gyermekek voltak.
Az ausztriai Lassingban szintén esőzések okoztak katasztrófát. A meglazult talaj földcsuszamlást
idézett elő az itteni bánya egyik tárnájában, ahol a bennrekedt bányász segítségére
siető mentőosztag tíz tagját sodorta el a betörő víz. A bánya fölé épült falu
közepén ma hatalmas kráter tátong ott, ahol a föld egyszerűen elnyelte a település
egy részét.
Texasi hőhullám
Míg a világ nagyobb részét idén az áradó folyók okozta szerencsétlenségek kötötték
le, az Egyesült Államokban a szárazság miatt főtt az emberek feje. Több mint másfél
hónapos hőhullám vonult végig az országon, számos emberéletet követelve. Ezen a nyáron
biztosan nem volt luxuscikk a légkondicionáló berendezés Amerikában, sőt, sok
esetben életmentőként szolgálhatott. Oklahoma államban a hatóságok ingyen osztottak
ventilátorokat a rászorulóknak. Az akció sikeresnek bizonyult, hiszen a hőmérő
higanyszála nem egy helyen jóval negyven fok fölé emelkedett. A hőség még
elviselhetetlenebb volt a városokban, ahol az aszfalt, a beton és a légkondicionáló
berendezések által kibocsátott hő növelte a meleget, ami komoly gondot okozott az
elektromos szolgáltatóknak is: a légkondicionálás miatt annyira megnőtt az áramfogyasztás,
hogy komoly veszély fenyegette az ellátást. A szokatlan hőhullám azonban számos üzletágat
fellendített: népszerűvé váltak a vízpermetezők, amelyekkel a farmerek életmentésként
a tyúkokat frissítették, és a szobakerékpárok, amelyek viszont az emberek számára
biztosítottak kényelmes és hűs otthoni sportolási lehetőséget. A kilátástalanul
forró helyzetben ember nem sokat tudott tenni: Oklahoma kormányzója arra szólította
fel a lakosságot, hogy imádkozzanak esőért.
Évtizedes hátrány
A Karib-tenger partjain a hurrikánok legrosszabbja söpört végig ebben az évben. A
Georges névre keresztelt hurrikán 110 ember halálát okozta Floridában, ahol, bár előre
figyelmeztettek a közelgő veszélyre, csak egy kétsávos úton tudták evakuálni az
embereket, miközben mindvégig tartani kellett attól, hogy a tenger elöntheti az
egyetlen utat. A vihar végigsöpört a karib-tengeri országok többségén: Kubában több
mint 200 ezer személyt evakuáltak, Puerto Ricóban 28 ezren maradtak otthon nélkül.
Halálos áldozatok voltak Dominikában és Haitiban is. Dominika banánültetvényeinek
90 százaléka elpusztult a hurrikánban. Az elnök arra kérte a lakosságot, "imádkozzanak,
hogy a Mindenható segítse meg az ország népét".
Nem sokkal később, november elején újabb hurrikán pusztított a Karib-tenger térségében.
A Mitch olyan pusztítást végzett, amihez foghatót errefelé kétszáz éve nem láttak,
ennél kegyetlenebb talán csak az 1780-as, úgynevezett Nagy Hurrikán volt, amelynek 22
ezren estek áldozatul. A mostaniban "csak" tizenegyezer ember halt meg, három millióan
pedig otthon nélkül maradtak. A Mitch Közép-Amerika országainak nagy részében tönkretette
az infrastruktúrát, és elsodorta a part menti nyomortanyákat. A hurrikán után
azonban még további megpróbáltatások vártak a térségre: a Mitch sarkában
jelentkező földcsuszamlások. Hondurasban és Nicaraguában teljes falvakat temetett
maga alá a sár. A Honduras legfontosabb kiviteli cikkét adó banán- és kávéültetvények
teljesen elpusztultak, egy olyan országban, ahol a munkások kétharmadát a mezőgazdaság
foglalkoztatja. Egyes vélemények szerint 10-15 évbe telik majd, míg az ország kilábal
a hurrikán okozta válságból.
Hegyek mozdultak meg
Ősszel drámai bejelentés látott napvilágot: az amerikai Charles Rubin a legújabb
geológiai mérésekre hivatkozva megállapította, hogy Los Angeles alatt gyakorlatilag bármikor
megnyílhat a föld. Bár a bejelentés ebben a formában megrázó, mégsem érte
teljesen váratlanul a tudóstársadalmat, hiszen a kutatók már régóta sejtik, hogy a
térség sokkal veszélyesebb, mint azt korábban gondolták. Idén a világ számos táján
pusztított gyilkos erej? földrengés. Afganisztán két súlyos rengést élt át: az
első 6,4-es erősség? volt, és négyezer életet követelt, a második következtében
háromezren haltak meg. Helyi beszámolók tanúsága szerint egész hegyoldalak omlottak
le a rengés során. Rengett a föld többek között Iránban, Törökországban és
Tajvanon is.
Októberben Közép-Európában is megrendült a föld: Jugoszláviában több évtizede
nem tapasztalt erej? földrengés volt (a Richter skála szerint 5,4-es erősség?),
amelyet Szerbia-szerte érezni lehetett. A rengés erejét mutatja, hogy azt Magyarország
több településén is észlelték. Ez a rengés szerencsére nem járt személyi áldozatokkal.
A földrengésben talán az a legfélelmetesebb, hogy eddig minden olyan erőfeszítés,
ami az előrejelzésére irányult, hiábavalónak bizonyult. Az Amerikai Geológiai Felügyelőség
szerint lehetetlen megmondani, hogy az amúgy napi gyakoriságú rengések melyike, és éppen
hol válik veszélyes erejűvé. Ez azért is tragikus, mert így semmi lehetőség nem
marad a lakosság előzetes figyelmeztetésére és szükség esetén kimenekítésére.
1998. 12. 31. (II/52)
