A meggyilkolt fiú iskolája Fotó: Vörös Szilárd
Omladozik a vakolat az utcasarki iskolaépületen. Az előtte lévő nagyobbacska kertféleséget
fák veszik körül, jelezve, hogy az már az iskola területe. Kitaposott ösvények
mutatják a nyirkos gyepen a rövidebb utakat. A mállott homlokzaton zászlótartó –
fekete zászlót lobogtat a hideg téli szél. Ahogy közeledünk, látjuk, a kapu előtt
két fiatal beszélget. Rákérdezünk, hogy ismerték-e a szerencsétlenül járt fiút.
– Nem, csak az újságból tudtuk meg, hogy ez történt. Akkor döbbentünk meg a
legjobban, mikor megtudtuk, hogy itt tanult.
– Ennyire nem ismertétek? – kérdezünk vissza. Kis szünet után különös hangulat
kerekedett. Vajon mit gondolnak rólam, mit akarok? – Nem vagyunk se zsaruk, se
gengszterek, újságírók vagyunk – mondjuk, s "bevillantunk" egy országgyűlési
Press-belépőt.
– Nem kell, elhisszük. Egyébként tudunk valakit, aki ismerte.
– Lehetne vele beszélni pár szót?
– Persze, mindjárt jön. Várjátok meg.
Egy másik csapat került ezalatt elő, kedélyesen bagózgatnak. Ők a délutánosok,
akik megérkezve egy-egy utolsó cigarettával vesznek búcsút az utcától. Meglátják
a fotóst, könnyen kitalálják, mit keresünk.
– Mit fotózgattok itt?
– Hát az iskolát, meg titeket mint tömeget, úgyhogy nem szólhattok semmit.
– Az a gyerek érdekel titeket, akit nemrég nyírtak ki?
– Igen.
– Nem én nyírtam ki – tréfálkozik egyikük –, nem vagyok egy kifejezetten "killer"
típus.
– Tudtam, hogy nem csak úgy beszélgetsz itt velünk – veti oda egy "űrhajós-cipellős"
leányzó.
Egyre több haver gyűlik össze az épület előtt. Elmondják, hol szoktak cigizni,
valamennyire összebarátkozunk, miután mindenki látta az újságírói belépőkártyát.
Megkérdezik, loptam-e. Megérkezik a delikvens, az informátor, a mi emberünk.
Illedelmesen bemutatkozik, miután társai elmondják neki, hogy mit szeretnénk hallani tőle.
– Majd azért még megismersz minket, gondolj majd ránk, ha nagy ember leszel – ütögetik
a hátát; röpködnek a poénok.
Egy kis f? és a többi
– Díler volt a srác. Narkót adott és vett – mondja in medias res, és nagy slukkot
vesz a tenyerébe fordított cigiből.
– Személyesen ismerted?
– Nem, dehogy, csak köszönő viszonyban voltunk. Nem szeretem azt a társaságot. Nem
bírom a drogosokat – közben ezüstfény? kabátba öltözött, fülbevalós, zselézett
hajú gyerekek lépdelnek be a kapun.
– És mit adott-vett?
– Marihuánát.
– Csak? Akkor ez egy kispályás elosztó volt.
– Meg trippet. LSD-s bélyeget.
– Akkor középpályás – ezt a kiszólást nevetgélve fogadták.
– Volt nála minden, azt hozott, amit rendeltek tőle.
– Heroin, kokain, krekk, minden?
– Minden.
– Akkor voltak komolyabb összeköttetései, nem?
– Biztos – egyezik bele.
– Szerinted miért ölték meg?
– Szerintem? Állítólag nagy összeggel tartozott már jó ideje. Meg azt is
hallottam, hogy állítólag nagyon megvert egy másik neppert – folytatja. – Úgy
szerzett egy kis pénzt, hogy megverte az illetőt; tudta, hogy van nála anyag; elvette
és eladta. Lehet, hogy azok meg ezután bosszúból szépen kinyírták.
– Nehogy te legyél a következő – humorizálnak a haverok –, hol keressünk, a
Duna-part melyik szakaszán, ha eltűnsz?
Jönnek a buszok, újabb csoport ifjú közeledik az épület felé. Egy-két hétvégi
imidzs? srác, meg egy kétmilliméteres hajú fülhallgatós ragad a társasághoz. Ők
sem ismerték Andrást személyesen.
– Ebbe az iskolába csak gyilkosok és áldozatok járnak. Nemrégen egy Fradi-meccsen
hasba lőttek egy szurkolót. Aki lőtt, az is ide járt. Járt, de kirúgták. Emiatt –
kezd el beszélni a fülhallgatós.
– A suli fele egyébként narkós vagy díler – fogalmaz költőien egy diák. Kissé
túlozva informál minket. Mégis rossz ezt hallani.
– Szörny? volt látni, amint pár év alatt elterjedt a drog itt is és Káposztásmegyeren
is. Én elítélem a drogosokat.
– Miért?
– Látszik a fejükön, hogy anyagoznak. Pillanatok alatt leépülnek. A dílerek a káposztásmegyeri
játszótéren szoktak lébecolni esténként, azok biztos ismerték Andrást. Mondják,
hogy veszélyes lehet oda menni, nem túl biztonságos éjszaka.
Megkereste a zsebpénzre valót
A magyar kriminalisztika történetében eleddig példátlan, hogy fiatalkorú áldozata
lett a kábítószerrel kereskedő alvilág belharcainak– tájékoztatta lapunkat a BRFK
sajtószolgálata. A nyomozás eddigi eredményei elképzelhetővé teszik, hogy – ahogy
az iskolatársak mondják – drogos ügylet van a gyilkosság hátterében.
November 27-én talált rá egy horgász a holttestre. Az áldozat fején több sérülés
látszott; mint kiderült: egy lövést a mellkasába, kettőt a fejébe kapott. A nyomozók
minden iratát megtalálták, ezenkívül találtak nála különféle szórakozóhelyekről
származó névkártyákat és üzleti kártyákat is. Ezeket a helyeket a napokban körbejárták
a rendőrök. Voltak az iskolában is. A fiú nem fogyasztott drogot, nem találtak nála
ilyesmit, bár édesanyja a kihallgatások során elmondta, hogy fia drogokkal
kereskedett, amit tudott is. Azt gondolta, jól jöhet az a kis zsebpénz, amit abból
szerez a gyerek, aki megígérte, hogy nem lesz baja ebből.
A Tímár utcai partszakasz – ahol megtalálták a fiú holttestét – kietlen,
viszonylag távol esik a lakott részektől, a helybeliek nemigen észlelhették a történéseket.
Valószínű, hogy kis kaliber? fegyverrel követték el a gyilkosságot. A rendőrség
nagy erőkkel nyomoz, az adatgyűjtés folyamatban van.
1998. 12. 05. (II/49)
