Jürg Marquard médiacézár és Kőszegi Ferenc, a Mai Nap főszerkesztője. Találkozók
előtt Fotó: Vörös Szilárd
Ludvig Emil, a Napi Magyarország vezető szerkesztője – a Magyar Fórum volt főszerkesztője
– lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a kormánynak mindössze csak felvetése volt a három
újság összevonása, konkrét tárgyalások azonban kizárólag az MH-val voltak. Ludvig
szerint egyik újság sem hajlandó feladni álláspontját, irányultságát, sem az NM,
sem az MH, amely napilapok szellemisége nagyban különbözik egymástól. "Még a
beosztottak szintjén sem tudom elképzelni, hogy közös nevezőre juthatna e két újság,
nem is beszélve a tulajdonosokról" – jelentette ki. Kifejtette, hogy a kormány választása
azért esett részben az ő lapjukra, mivel az ő szellemiségük az, amely a leginkább közel
áll a jelenlegi kormányéhoz. Elmondta, hogy az egyre több állami hirdetés olcsóbbá
teszi újságuk megjelentetését, ami nagy előny számukra más napilapokkal szemben.
Megfigyelése szerint lapjuk az egyetlen, amely az utóbbi időben növelni tudta piaci részesedését.
Kristóf Attila, az MN szerkesztőbizottságának elnöke a Heteknek elmondta, hogy nagyon
megtisztelőnek tartja Orbánnak lapjukról tett nyilatkozatát. A miniszterelnök nem
tett üzleti ajánlatot az MN-nek, és közvetett módon sem szól bele a lap életébe
– állította Kristóf. "A rendszerváltást követően négy nagy, országos, reggeli
napilap volt Magyarországon. Ezek közül egy, a Népszabadság egyértelműen eldöntötte,
hogy a baloldalon kívánja folytatni, hiszen a fejlécén is az állt: szocialista
napilap. A Magyar Hírlap belső szerkesztőségi döntés alapján elengedte, illetve eltávolította
azon munkatársait, akik nem értettek egyet azzal, hogy az MH radikoliberális SZDSZ barát
legyen. A Népszava hagyományai alapján is baloldali, hiszen a szakszervezetek lapja
volt. Az MN, amely most 60 éves, alapításakor, mikor Pethő Sándor létrehozta, ezzel
a szlogennel indult: »A Magyar Nemzet küzd azért, hogy Magyarország magyar ország
maradjon.« Ez akkoriban nyilván a nácizmus elleni küzdelmet jelentette" – mondta
Kristóf. "Később azonban ez egyben a bolsevizmus ellen is kiélezett fegyver lett.
Pethőnek a szentistváni állam volt az eszménye. Ez lapunk legkorábbi hagyománya.
Nyilvánvaló, hogy a szocializmus építése során ez az eszme, gondolkodásmód, egyáltalán
a polgári szemlélet nem maradhatott érintetlen. Ám érintetlen maradt hosszú ideig a
lap színvonala, kulturáltsága, valamint a Szabad Néptől és a Népszabadságtól
teljesen eltérő hangja. Mikor eljött a rendszerváltás, újra aktuálissá vált a
pethői tradíció. Ekkor elkezdődött egy »űzködés«, ám anélkül, hogy valakit is
eltávolítottunk volna, soraink megváltoztak. Lapunk munkatársainak többsége szívesen
folytatta a polgári hagyományt. 1996-tól nagyon nehéz és szűkös körülmények közt
működtünk, de mégis sikerült magunk köré gyűjteni a polgári-nemzeti intellektuális
erőket. Így olyan hangvétel jöhetett létre, amely képes volt ellensúlyozni az egyébként
kitűnő szerkesztés? Népszabadságot. Megerősödött h? olvasótáborunk, mely
hagyományosan értelmiségi. Ezért gondolom, hogy lapunk egy komoly, mértékadó, polgári
lap alapja lehet, amelynek léte nemzetérdek. Ehhez azonban további fejlődésre van szükség,
amihez viszont pénz kell. Lapunk deficitje viszonylag kicsi lett, kis ráfordításokkal
meg lehetne menteni. Ha azt akarjuk, hogy az MN mint nemzeti érték ne tűnjön el, akkor
meg kell tartanunk. Nem egy párt, hanem az ország érdeke" – hangsúlyozta lapunknak
Kristóf, aki leszögezte, hogy egyáltalán nem áll szándékában lekicsinyelni a hozzájuk
hasonló konzervatív polgári újságokat, mint amilyen például a Napi Magyarország
vagy a Demokrata.
Karcagi László, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese a kormány kútba esett tervéről
kifejtette: "A lényeg az, hogy üzletileg nagyon rossz fogás lenne a tüzet a vízzel
házasítani, ugyanis annak eredménye gőz, azaz jóformán semmi. Az NM és az MH olvasóközönsége
nem kompatibilis, valamelyiket elvesztették volna, ha nem mind a kettőt, attól függően,
hogy milyen szellemben folytatódott volna a munka.
Karcagi furcsállotta, hogy arra hivatkozva kívánnak mesterségesen konkurenciát
teremteni a nyereséges Népszabadságnak, hogy az túl előnyös helyzetből csöppent a
piacra. A lapnak a nyolcvanas évek végén mintegy ötszázezer előfizetője volt, ami a
rendszerváltás idején rövid idő alatt a felére zuhant. Akkoriban egyetlen magára
valamit adó újságíró sem ment el a Népszabadsághoz dolgozni, egyrészt ideológiai
okokból, másrészt, mert meg voltak győződve arról, hogy a Népszabadság eltűnésre
van ítélve. A munkaerőben olyan létszámhiány volt, hogy saját tanfolyamokat kellett
indítania a lapnak, hogy feltöltsék a munkahelyeket. "Nálunk a hír valóban szent,
csak a vélemény szabad, erre rigorózusan felügyelünk. Szeretnénk, ha híreink minél
frissebbek, hitelesebbek lennének. Igyekszünk helyet adni az általunk alapvetően képviselt
politikai meggyőződéstől eltérő véleményeknek is. Azt kell mondjam azonban, hogy
vannak olyan politikai helyzetek, mikor az általunk képviselt vélemények súlya megnő.
Nagyjából ezek azok, amiket mi tenni tudunk a sikerünk érdekében" – mondta
Karcagi, aki aggályosnak tartotta, hogy a létrejött – bár torz – piaci alapokon játszódó
verseny az újságok között megtorpanni látszik, mivel a kormány bele akar avatkozni a
küzdelembe. "Viszszaállamosítással kiemelnének és kitartanának bizonyos újságokat.
Alapvetően egyébként abszolút semmi kifogás nem emelhető az ellen, ha egy párt,
politikai irányzat akar és létrehoz egy olyan sajtóorgánumot, amelyben a saját hangját
hallatja, úgy és olyan terjedelemben, amint az neki tetszik" – szögezte le Karcagi.
Kérdésünkre, hogy a Népszabadság hová sorolja magát, a főszerkesztő-helyettes
elmondta, hogy szeretnék, ha pártoktól független baloldali újságként léteznének,
de vannak helyzetek, mikor bizonyos cikkeknek a politikai szerepe óhatatlanul nagyobb,
mint szeretnék.
Lengyel László, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke megkeresésünkre elmondta,
hogy ők csak a lapkiadást fenyegető ügyek esetén emelnének hangot, újságot eladni
vagy venni bárkinek joga van. "Hogy a kormány mit akar, azt nem tudjuk" – mondta,
ám hozzátette, Stumpf István nyilatkozataiból az derül ki, hogy egy kormányhoz közel
álló lapot szeretnének mesterségesen létrehozni sajtószabadság ürügyén. Mindazáltal
szerintük az akció nem korlátozná a sajtószabadságot, a sajtó összességében
szabad és független. "Mesterségesen nem lehet beavatkozni, nem lett volna komoly esélye
egy ilyen lapnak. A Magyar Nemzet nem tudná jelentősen növelni az eladott lapszámokat
akkor sem, ha tőkeinjekcióval próbálnák az újságot feltámasztani. 1990 óta előfizetőinek
80 százalékát elvesztette, pedig akkor volt a legjobb helyzetben. Ennek mi az oka? Az,
hogy az olvasók igényét nem elégítette ki. 170 ezer előfizetőből mára csak 26
ezer maradt. Az olvasóra akkor sem lehet rákényszeríteni, hogy olvasson olyat, ami
neki nem tetszik, ha ingyen van" – mondta Lengyel. "A konzervatív lapok nagyon a
saját köreikben mozognak. A lapkiadás és az újságírás olyan dolog, amihez érteni
kell. A Magyar Nemzet sikertelenségéről saját maga tehet" – tette hozzá.
1998. 12. 19. (II/51)
