Az NSA fő profilja a kommunikációs hálózatok lehallgatása. A hírszerzés technikáit
sikerült tökélyre fejlesztenie, mára szinte bármely ország telefonos rendszeréhez
hozzáfér, tevékenysége ugyanakkor olyan titkos, hogy az USA határain kívül mindenféle
demokratikus ellenőrzés és jogi alap nélkül végez lehallgatást.
Kínos részletekről már évtizedekkel ezelőtt is lehetett hallani az NSA kapcsán,
formálisan azonban egészen mostanáig még nem adtak igazat a híreszteléseknek. Az elmúlt
években az Európa Parlament képviselői megdöbbenve olvashatták az EU által kiadott
jelentésekben, hogy az NSA-nak megvannak az eszközei minden, az öreg kontinensen küldött
fax, e-mail és telefon elfogására illetve lehallgatására. A jelentés nyomán
Olaszország jogi vizsgálatot is kezdeményezett.
Az Európa Parlament tavaly kiadott első jelentése megállapította, hogy az NSA
rutinszerűen ellenőrzi az európai kommunikációs hálózatokon átáramló információkat,
és említést tesz az Echelon tervről is. Ez a roppant méret? globális lehallgatórendszer
brit és amerikai szuperszámítógépek műholdas kapcsolatával működik. A tanulmány
különös figyelmet szentel az NSA ipari kémkedésnek is beillő tevékenységeinek, azt
állítva, hogy az rendszeresen lehallgat, illetve elfog befektetésekkel, pályázatokkal,
vállalatok stratégiai üzletpolitikájával kapcsolatos, az amerikai gazdasági érdekek
szempontjából jelentőséggel bíró üzeneteket.
Miután egy fél tucat európai képviselő feszegette a kérdést, az Európa Parlament
eddig nem látott lépésre szánta el magát szeptemberben: plenáris ülésén
napirendre tűzte az NSA európai tevékenységét, nagyobb átláthatóságot és elszámolhatóságot
követelve. Egy idén júniusban közreadott második EU-tanulmány eloszlatta az esetleg
még meglévő kétségeket, hogy a monstre lehallgatás nem az X-akták rajongóinak rögeszméje.
A jelentés részletesen felsorolja a lehallgatórendszer technikai elemeit, és említést
tesz egy titkos, "varrásmentes" telekommunikációs-háló terveiről. Az új stratégia
immár az amerikai szakértők és brüsszeli kollégáik közös tervein alapul, és a
nemzetbiztonság, illetve az igazságszolgálatás két – külön-külön is óriási
– területét kapcsolja össze.
A huszonöt műholdat és négy földrészen telepített földi központokat összekötő
Echelon-rendszer percenként kétmillió telefonbeszélgetést képes rögzíteni. A
hidegháború éveiből hátramaradt, a nyolcvanas években "turbósított" megfigyelőrendszer
haszonélvezője öt angolszász ország: az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és
Új-Zéland. A hidegháborús lehallgató rendszerek többségétől eltérően az Echelon
"fülei" és "szemei" elsősorban nem-katonai célpontokra szegeződnek: a
megfigyeltek körét alkothatja gyakorlatilag bármely ország kormánya, szervezetek, vállalatok,
személyek.
A rendszer működési elve azon alapul, hogy válogatás nélkül dolgoz fel óriási
mennyiség? információt, kiszűrve az érdeklődés tárgyát képező kulcsszavakat.
Minden kulcsszót tartalmazó szövegrészhez a számítógép automatikusan hozzárendeli
az elfogás idejét, helyét, illetve egy négyjegy? hivatkozási kódot – állítja
Nicky Hager már-már politikai vihart kavaró Titkos hatalom cím? könyvében. A veterán
békeaktivista író, több hírszerzéssel kapcsolatos könyv szerzője, művében több
mint ötven olyan személylyel készített interjút, akik a hírszerzésnél dolgoztak,
vagy valamilyen kapcsolatban állnak az Echelon-rendszerrel. Könyvének megjelenése előtt
Hager megkereste David Lange-t, a globális rendszerhez csatlakozó Új-Zéland akkori
miniszterelnökét is. A volt kormányfőt anynyira meglepték az akkor még kézirat állításai,
hogy előszót is írt a könyvhöz.
Az Európa Parlament lépésére reagálva Washingtonban az illetékes képviselőházi
bizottság bekérette az Echelonnal kapcsolatos dokumentumokat az NSA-tól, amely az ügynökség
történetében eddig példátlan módon megtagadta az együttműködést. Ahhoz azonban,
hogy a CIA és az NSA igazgatóját, illetve Janet Reno igazságügy-minisztert is be
lehessen vonni a vizsgálatokba, törvénymódosításra lenne szükség, amellyel valószínűleg
véget is érne az NSA beszámolási kötelezettségére vonatkozó privilégizált
helyzete.
Az amerikai ügynökség kihasználja az utóbbi évek kommunikációs robbanását. Tevékenysége
két dolog miatt is aggodalomra adhat okot. Először is, a hírszerző ügynökségek
mindent halló fülei számára az államhatárok nem jelentenek akadályt, másodsorban
pedig a hagyományos rendőrség és nemzetvédelmi feladatok egybemosódnak. A jövő
bizonyára egy határokon átnyúló megfigyelőhálózaté, amely a hétköznapi kommunikáció
minden területét lefedi.
1999. 09. 11. (III/36)
