Kedden éjfél után két perccel egy szarajevói kórházban megszületett Adnan
Nevic, akit az Egyesült Nemzetek Szervezete jelképesen a Föld hatmilliárdodik lakójává
választott. A megtisztelő címmel járó gratulációkat a nemzetközi szervezet
szarajevói látogatáson tartózkodó főtitkára, Kofi Annan tolmácsolta az édesanyának.
Az ENSZ célja az eseménnyel az volt, hogy felhívja a figyelmet a Föld túlnépesedésével
járó problémákra. Az elmúlt 12 év során ugyanis a Föld népessége ötről
hatmilliárdra duzzadt, s jelenleg is "évi 78 millióval nő – ez pontosan annyi,
mint Franciaország, Görögország és Svédország lakossága együttvéve. A növekedés
97 százaléka a fejlődő országokban tapasztalható" – mondja Nafis Sadik, az ENSZ
Népesedési Alapjának igazgatója. A leginkább érintett területeknek Afrika és Ázsia
déli, illetve nyugati részei tekinthetők. A másodpercenként megszülető öt csecsemő
többsége szintén itt látja meg a napvilágot. Rájuk javarészt szegénység, írástudatlanság
és siralmas életkörülmények várnak. Az ENSZ előrejelzése szerint a növekedési
tendencia tovább folytatódik, s bolygónknak 2050-re mintegy 8,9 milliárd lakója lesz.
Kétpólusú világ
A problémát azonban mégsem csupán a túl sok ember okozza. Demográfiai szempontból
ugyanis kétpólusú világ kialakulásáról beszélnek a szakemberek: az egyik pólust
fiatal, egyre gyarapodó létszámú, ám rendkívül szegény embercsoport jellemzi.
Ugandában és Nigériában például teljesen megszokott jelenség, hogy 15 éves anyák
gyermeket szülnek. A születési arány pedig elég magas ahhoz, hogy 23 év alatt
megduplázódjon a lakosság. Ezzel szemben a másik pólust – a Nyugatot, azaz a
fejlett országokat – jómódban, gazdagságban élő, ám mindinkább elöregedő és létszámát
tekintve zsugorodó lakosság jellemzi. A népesség növekedési rátája általában
vagy nulla, vagy negatív előjelű.
"Európa egy valóságos demográfiai katasztrófa" – állítja Stephen Moore, az
amerikai Cato Intézet közgazdásza. "Ha a mostani folyamatokat előrevetítjük, akkor
ötven év múlva csupán nyolc olasz és három ír marad a Föld felszínén" –
teszi hozzá félig ironikusan.
Míg Japánban és a nyugati világban attól tartanak, hogy elöregedik, illetve végső
soron "kihal" a lakosság, a fejlődő országokban a történelem során soha nem látott
számú fiatal él: évente több mint egymilliárd tinédzser éri el a családalapításra
alkalmas kort – jóllehet az össznépesség csupán évi 1,5 százalékkal, a 15 és 49
év közötti nők száma viszont évente 2,3 százalékkal nő. A szakemberek előrejelzése
szerint a családalapításra alkalmas kort a következő évtizedekben elérő tinédzserek
további gyermekmilliókkal duzzaszthatják meg a lakosság számát.
Növekvő népesség – növekvő gondok
A Föld népessége, amely most elérte a 6 milliárdot, ötven éven belül az előrejelzések
szerint várhatóan megduplázódik. "Ez azt jelenti, hogy 2100-ra 12 milliárd ember
fog élni a Földön" – áll a Cornell Egyetem által készített tanulmányban. Az írás
egyik szerkesztője, David Pimentel úgy véli: sokkal nehezebb lesz a túlélés egy
olyan bolygón, ahol nincs önkéntes népességszabályozás és ahol a természetes
energiaforrások kifogynak. A jelenlegi olajfelhasználást tekintve például az előrejelzések
szerint a Föld olajtartaléka már csak ötven évre elegendő. 1960 és 1997 között az
egy főre jutó ivóvíz mennyisége 60 százalékkal lett kevesebb. Egy 1996-os jelentés
szerint több mint egymilliárd ember nem jut ivóvízhez, a készletek 2050-re pedig további
50 százalékkal csökkenhetnek. Napjainkban a Föld lakosságának majdnem egyhatoda –
841 millió ember – súlyosan alultáplált és az európai gondolkodás számára elképzelhetetlen
szegénységben él.
További problémát okoz a globális felmelegedés, melynek hatására a tengerszint
mintegy egy méterrel megemelkedhet, aminek következtében például Kínában vagy
Bangladesben 71 millió embert kell lakóhelyéről kiköltöztetni. A tudósok szerint száz
évet venne igénybe, hogy ésszer? népességszabályozási politikával a Föld lakosságát
az "elfogadhatónak" tartott 2 milliárdos szintre csökkentsék – úgy vélik, csak
ebben az esetben küszöbölhető ki a szegénység és az éhezés. "Nem szabad
megengednünk, hogy olyan mértékben növekedjen tovább a népesség, amely már
meghaladja a Föld természetes erőforrásainak kapacitását" – írja a tanulmány.
A megoldás az állami beavatkozás?
A hatmilliárdodik bébi megszületését Kína – amely 1,25 milliárd lakosával a Föld
legnépesebb országának számít – egyébként saját, sokat vitatott népességpolitikája
népszerűsítésére használta fel. Az ázsiai ország húsz évvel ezelőtt vezette be
az egygyermekes családmodellt, melynek megvalósítását szigorú állami kontroll
mellett kezdte el végrehajtani. A Kína nagy részén mind a mai napig érvényben levő
szabályozás értelmében a házaspárok kötelesek bejelenteni, mikor kívánnak
gyermeket nemzeni. Az első gyermek megszületését követően pedig a többi megfogant
magzattól államilag kötelező érvénnyel előírt abortusz útján kell "megszabadulniuk".
A kínai vezetés úgy véli: csak ennek köszönhető, hogy Földünk népessége nem lépte
már át sokkal korábban a hatmilliárdos számot.
Linda Feldmann, a Christian Science Monitor hasábjain viszont éppen az állami kontroll
ellen érvel: példaként Mexikót hozza fel, ahol 25 év alatt szigorú szabályozásokkal
sikerült csökkenteni a népesség számát. Míg 1965-ben átlagosan hét gyermek született
egy családban, addig ma csupán 2,5. Hiába vállalnak azonban kevesebb gyermeket a nők,
a szegénység nemcsak hogy nem csökkent, hanem még nőtt is az elmúlt évek során. A
mexikói National Autonomous University demográfus professzora, Carlos Welti Chanes
szerint országa példája bizonyítja: téves az a feltételezés, hogy pusztán a népesség
számának jelentős csökkentésével növelhető az életszínvonal.
Az érem másik oldala
Az ENSZ aggályaival ellentétben az amerikai Népességkutató Intézet (PRI) úgy
gondolja: túlnépesedés szempontjából egyáltalán nincs vészhelyzet, a nők termékenysége
ugyanis világviszonylatban csökken: mára az egy nőre eső gyermekszülések száma átlagosan
csupán 2,5. A PRI szerint a Föld népességének száma várhatóan 2040-ben fog tetőzni
valamivel több mint 7 milliárddal, azután pedig hanyatlás várható. "Az emberiség
hoszszú távú problémája tehát nem a túl sok ember, hanem éppen ellenkezőleg: a túl
kevés" – írja a PRI. Az intézet igazgatója, Steven W. Mosher úgy véli: az elmúlt
negyven évben nem azért duplázódott meg a népesség, mert sok gyermek született,
hanem mert kitolódott az átlagéletkor. Ezt azonban sokkal inkább örvendetesnek,
semmint szomorúnak tartja. Mosher nem ért egyet az ENSZ Népesedési Alapjának népességszabályozó
programjával sem. Szerinte "nem sok haszonnal jár, ha csak óvszereket, fogamzásgátlókat
és egyéb segédeszközöket osztogatnak a fejlődő országokban. Ez azt eredményezi,
hogy a családtervezés nevében megsértik az emberi jogokat." Mosher szerint szégyen-gyalázat,
hogy a "Föld hatmilliárdodik csecsemője örömteli megszületése alkalmából az
ENSZ az adófizető polgárok pénzét arra használja fel, hogy a fejlődő országokban
újabb népességszabályozó programot adjon el".