hetilap

Néhány orosz újságíró pozitívan nyilatkozott Kucsma kezdeményezésével
kapcsolatban és kijelentette, hogy hasonló reform Oroszországban is elkelne. Ami
igaz-igaz, valóban elkelne.

Azonban azzal a kijelentésükkel már nem biztos, hogy egyet lehet érteni, miszerint
Oroszország nem fog segíteni egy kommunista Ukrajnának. Ukrajna annyira fontos
Oroszországnak geopolitikai értelemben, hogy Moszkva kénytelen lesz segíteni Kijevnek
még akkor is, ha az ukrán politikai elitben jelentős balratolódás történik.

Aligha kétséges, hogy Ukrajnában is lejátszódik az "orosz változat", amelynek lényege,
hogy reformbarát elnökkel szemben lép fel revanspárti kommunista. Oroszországban e két
szerepet Jelcin és Zjuganov játssza, Ukrajnában pedig – úgy tűnik – Kucsma és
Szimonenko. Így akárhogy is igyekszik Kijev bebizonyítani önmaga és a világ előtt,
hogy egyáltalán nem hasonlít a nagy testvérre és hogy egészen más úton halad, a történelmet
és a sorsot nehéz becsapni.

Pedig ennek bizonyítására nem kevés erőfeszítés történt az utóbbi évtizedben.
Ukrajna még a Szovjetunió idején, 1991. július 16-án kinyilvánította függetlenségét,
ez a lépés már a nagyhatalom szétesését vetítette előre. Még ugyanazon év őszén,
miután eltávolították a hatalomból a kommunista pártot, a szövetséges köztársaságok
vezetői a Független Államok Szövetségének létrehozásáról kezdtek tárgyalni.

Ez a konföderatív állam lett volna hivatva betölteni a Szovjetunió szerepét. Az
Ukrajnát képviselő Leonyid Kravcsuk azonban nem írta alá az új megállapodást.
December elsején Ukrajnában népszavazást rendeztek: a választók 70 százaléka az
ország teljes függetlensége mellett voksolt, Kravcsukot pedig elnöknek választották.
A Szovjetunió elnöke, Mihail Gorbacsov felhívást intézett ugyan a szövetséges köztársaságok
vezetőihez az egységes állam megőrzése érdekében, azonban Ukrajna példája ragadós
lett. A Gorbacsovval szemben a hatalomért küzdő Jelcin egy nyilatkozatot tett közzé,
melyben Oroszország nevében elismerte Ukrajna függetlenségét, és megígérte, hogy
ezentúl a két állam – mint Európa két független országa – kapcsolata új alapról
indul.

Egy héttel később 1991. december

8-án három szláv köztársaság – Oroszország, Ukrajna és Belorusszia – titokban
(Gorbacsov kihagyásával) aláírtak egy, a Független Államok Barátságáról szóló
egyezményt. A Szovjetunió megszűnt létezni. A kinyilvánított partneri kapcsolat
helyett azonban elszakadtak évtizedek, sőt évszázadok óta létező gazdasági és
kulturális kapcsolatok, és felbomlott a kül- és belbiztonság egységes szervezete is.

A szétválás a két ország közötti ellenségeskedésig fajult. Ennek fő oka a Krím,
a szovjet fekete-tengeri hadiflotta, és annak központi, szevasztopoli bázisa körüli
vita volt. Időnként úgy tűnt, hogy a politikusok készek országuk népét is a
harcmezőre küldeni egymás ellen. Olyan vélemények is vannak, melyek szerint az
1994-96-os első csecsen–orosz háborúban a csecsenek oldalán ukrán önkéntesek is
harcoltak.

A Kravcsuk után következő Leonyid Kucsma ezt a politikát folytatta. Kijevből mind többször
lehetett hallani a NATO-hoz való csatlakozás szándékáról. Ukrajna vezetősége nem támogatta
Oroszország pozícióját a jugoszláviai NATO-hadműveletek ügyében sem. Azonban épp
a balkáni háború vezetett végül is ahhoz, hogy Ukrajna felülvizsgálta a kapcsolatát
Oroszországgal.

Kiderült, hogy Ukrajnának a NATO-ba való bekerüléshez még legalább tíz évre van
szüksége, Oroszország viszont már most kész szláv szövetséget kötni Belorussziával
és Jugoszláviával. Miután bejelentették ennek lehetőségét, az ukrán politikusok
nagyon nyugtalanok lettek: egyre többen kezdtek beszélni arról, hogy helyre kellene állítani
az oroszokkal és a többi testvéri néppel a jó viszonyt.

A szirénhangok Moszkváig is eljutottak. Ez év júliusában az orosz miniszterelnök,
Sztyepasin az ukrán fővárosba látogatott. Ukrajnát szorítja az oroszok felé fennálló
1,8 milliárd dollárnyi gázadósság. Oroszország viszont nemcsak a pénzt szerette
volna megkapni, hanem hadi eszközöket is, és meg akarta oldani a fekete-tengeri flotta
Krímben való elhelyezésének kérdését is.

Sztyepasin útja sikerrel zárult. A legfontosabb kérdésekben megállapodások születtek.
Úgy tűnt, kifelé tartanak a zsákutcából. Július végén, a Tengeri Hadiflotta Napján
az orosz és ukrán hajók együtt parádéztak a Fekete-tengeren, és Kucsma elnök
kijelentette, hogy ilyen díszszemlék most már "mindig lesznek".

Tény, hogy Oroszország és Ukrajna lakosainak többsége ezt támogatja. Figyelmeztető
azonban, hogy az egymáshoz való közeledés éve éppen egybeesett az ukrán elnökválasztással.


Ebben az időszakban pedig mind a jelenlegi elnöknek, mind a helyére pályázó jelölteknek
mindenképp hasznos az orosz barátság – hiszen az ország lakosságának 22 százaléka
orosz, sőt a Moszkvával való együttműködést sok ukrán is támogatja. Ezek pedig
mind választópolgárok. Aligha véletlen, hogy ebben az évben az ukrán főiskolákra
először lehet orosz nyelven felvételizni. Kucsma pedig az orosz nyelv státusáról való
törvényjavaslathoz készülődik. Igaz, ezt már öt éve ígéri…

Bárki lesz is Ukrajna új elnöke, Oroszország érdekelt a vele való barátságban,
hiszen Kijev az egyik legfontosabb stratégiai szövetségese. Másrészt Moszkvának szüksége
van pénzre és fegyverekre a Csecsenföldön zajló hadműveletekhez. Ukrajnának van
fegyvere, viszont szűkölködik földgázban és olajban. Épp nemrégiben született egy
megegyezés arról, hogy Ukrajna átad Oroszországnak tizenegy stratégiai bombázót és
hozzá mintegy hatszáz szárnyas rakétát. Az árát természetesen levonja az olajadósságából,
így Kijev saját állítása szerint már csak egy milliárd dollárral tartozik. Az
orosz fél azonban a kamatokat is figyelembe veszi, így kétmilliárdra számít –
jelenleg ezen folyik a vita.

A szláv unióról



Az Izvesztyija cím? moszkvai napilapban megjelent interjúban Leonyid Kucsma ukrán államfő
úgy vélekedett, hogy a NATO-hoz való viszony kérdését mesterségesen tették meg az
orosz–ukrán kapcsolatok ütközőpontjának, s az orosz közvéleményt félretájékoztatják
Kijev tagsági törekvéseiről: a csatlakozásra nem készült fel Ukrajna, de a NATO
sem. A kijevi vezető emlékeztetett arra, hogy Ukrajna – amely ez év elejétől már két
NATO-tagországgal határos – valamennyi szomszédjával baráti kapcsolatok kialakítására
törekszik.

Az ukrán elnök elutasította a szláv államok uniója létrehozásának gondolatát,
hangsúlyozva: ez nem jelenti azt, hogy ellenezné az Oroszországgal és Fehéroroszországgal
való együttműködést. Kucsma szavai szerint a szláv államokban számos nemzetiség
él, ezért a szláv unió felvetésén ”az etnikai felsőbbrendűség dohossága érződik",
s ez a nemzetiségek szembenálláshoz vezethet. A szláv unió nem egyéb politikai trükknél,
olyan elvont, elméleti építmény, amelynek nincsenek reális alapjai és történelmi távlatai.


Az ukrán vezető megerősítette országa európai integrációs törekvéseit, hangsúlyozva,
hogy Kijev ugyanakkor nem kíván hátat fordítani Oroszországnak és más FÁK-beli
partnereinek. Az európai integrációval a kontinenst közelebb hozzuk keleti szomszédainkhoz
is – hangsúlyozta Leonyid Kucsma. (MTI)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek