– Az elmúlt héten a lapunknak nyilatkozó izraeli nagykövet aszszony elmondta:
eredménynek tekinti, hogy tárgyalni tudtak a palesztinokkal, "ha nem is mindig jó
hangulatban". Hogyan értékeli ön a közel-keleti békefolyamat tíz évét? Milyen
eredményeket sikerült felmutatni, és mi az, ami nem volt sikeres?
– Sajnos még nincs teljesen kész az, amit az elmúlt tíz évben kellett volna
elvégezni. Ennek sok oka van. Miután Barak úr kormányra került, sikerült ugyan haladást
elérni az izraeli-palesztin tárgyalásokon, de további eredményekre lenne szükség.
Ott van például a katonai kivonulás kérdése, amit Izrael nem végzett el. Azt is megígérték
a sharm-es sejki megállapodásban, hogy szabadon engedik az Izraelben bebörtönzött
palesztin foglyokat, de ebben sincs haladás. A palesztinoknak járó adóhányadot sem
utalták még át izraeli részről. Nincs messze szeptember tizenharmadika, a megállapodás
végső határideje, és az aláírandó keretegyezményből sajnos még semmi nincs kész.
Az elmúlt tíz év nagyon nehéz volt, de mind a palesztin, mind az izraeli népnek most
mégis sokkal jobb, mint régen. Ötven év ellenségeskedés után végre tárgyal a két
kormány. Nyilván nem könny? tíz év alatt minden problémát megoldani. Most érkeztem
vissza Palesztinából, ahol azt láttam, hogy tudunk tárgyalni: hol ők jönnek hozzánk,
hol mi megyünk hozzájuk. Érzékelem azt is, hogy külföldön – és nemcsak a Közel-Keleten
–, amikor az izraeliek a palesztinokkal tárgyalnak, üdvözlik egymást, beszélnek
vagy vitatkoznak, az a lényeg, hogy tárgyalnak. Az a jó, hogy a két nép nem ellenségként
tekint egymásra. Vannak persze itt és ott is, akik nem így tekintenek a dolgokra, de a
lényeg, hogy tárgyalunk és beszélünk egymással. A palesztinok számára nagy eredmény,
hogy küszöbön áll a független állam kikiáltása, hazatérhetünk, ami az oslói
szerződés nélkül nem történhetne meg.
– Arafat úr szeptember 13-ra helyezte kilátásba a független palesztin állam
kikiáltását. Menynyire gondolják komolyan a palesztinok ezeket a terveket? Nem csak
arról van szó, hogy a független állam megalakításának bejelentésével nyomást
akarnak gyakorolni a júliusi hármas csúcstalálkozó előtt engedmények kicsikarására?
– Jogunk van a saját államhoz. Tavaly kellett volna kikiáltani a független államot,
de több ok miatt ezt elhalasztottuk. Most Arafat elnök úr nem tud már többet
halasztani. Lehet, hogy nem pont szeptember 13-án fog ez megtörténni, de abban biztos
vagyok, hogy még ebben az évben.
– Befolyásolja-e a palesztin politikát Barak izraeli miniszterelnök bejelentése,
miszerint ha egyoldalúan kikiáltanák az önálló Palesztinát, akkor Izrael válaszlépéseket
fog tenni?
– Sajnálom, hogy ezt halljuk az izraeli oldaltól, de minden embernek és minden népnek
véges a türelme. Mi megígértük a népünknek az államot, és a nép nem tud többet
várni. Ha most újra halasztanánk, a nálunk is meglévő szélsőségesek kihasználnák,
hogy elveszítjük a bizalmat. Nem tudunk többet várni.
– Önnek mit jelent, hogy karnyújtásnyira került a független Palesztina kikiáltása?
– Mint bármely ember, akár a magyarok vagy az izraeliek, akik büszkék, hogy van
saját államuk, én is büszke leszek, ha létrejön a független állam. Lesz független
országunk, nem leszünk megszállás alatt. Mi ugyanolyan nép vagyunk, mint a többiek,
jogunk van az utazásra, független útlevélre. Jó érzés lesz. Hiányzott nekünk,
hogy úgy éljünk, mint a többiek. Amióta megszülettem, látom, hogy a palesztinokban
él ez az álom.
– Hogyan lehet megoldani olyan fogas kérdéseket, mint Jeruzsálem státusának a
rendezése? Tudnak-e a palesztinok engedni, vagy ragaszkodnak Kelet-Jeruzsálemhez,
esetleg – amint nemrégiben hallhattuk – még Nyugat-Jeruzsálem egy részéhez is?
– Kelet-Jeruzsálemet az izraeli hadsereg foglalta el 1967-ben. Az ezzel
kapcsolatos palesztin igényeket az egész világ támogatja, mert azok jogosak. Persze,
az izraeliek azzal érvelnek, hogy a két városrész egybeforrt, és nem lehet szétválasztani,
nem lehet kivonulni. De mi is hasonló helyzetben vagyunk. A keresztények is ragaszkodnak
a szent városhoz. Nemcsak a muzulmánokról van szó: három vallás van jelen. Függetlenül,
békében kell, hogy éljenek ezek az emberek. Mi nemcsak a közeljövőbe nézünk, hanem
a távoli jövőbe is, arra, hogy húsz év múlva, száz év múlva mi lesz. Ha a
keretszerződésben nem biztosítják, hogy Kelet-Jeruzsálem a miénk legyen, ugyanúgy,
ahogy a nyugati rész az övék, soha nem lesz béke. Minden muzulmán és keresztény
emberben is benne mozog Jeruzsálem kérdése. A 181-es ENSZ-határozat két országról
beszél, az izraeliek és a palesztinok meg kell, hogy osszák a területet. Érthető,
hogy a zsidók számára szent hely, de az a muzulmánok számára is. Jogszer? megoldás,
hogy a várost osszuk két részre, és a keleti rész legyen a mi fővárosunk. Lehet,
hogy Izraelnek ezt nem könny? elfogadni, de mi sem fogadhatjuk el, amit ők akarnak. A békének
ára van.
Az izraeli nép is megérdemli a békét. És mi nem ideiglenes helyzetről beszélünk.
Úgy kell kialakítani a megállapodást, hogy a két nép egymás mellett élhessen,
dolgozhasson. Jól együtt tudunk működni, ha megvan a jószándék.
– Mennyire kötődik személyesen Jeruzsálemhez?
– Abban nőttem fel, hogy ez a város a miénk, ez Palesztina fővárosa. Más érzés
ott lenni, mint akármelyik más városban. Mostanában voltam Tel-Avivban, Ramallahban, Gázában,
Haifában. Mindenhol jól éreztem magam, de Jeruzsálemben teljesen más. Nehéz
megmagyarázni, mit érzek. Az van bennem Jeruzsálemben, hogy békében kell élnem másokkal.
– A béketárgyalások egyik sarkalatos pontja a palesztin menekültek kérdése.
– Az én családom is ilyen. 1948-ben menekültünk el Palesztinából, amikor még
nem volt Izrael. Jordániába, Ammanba ment a családom és azóta is ott van. Elég szörny?
érzés menekültnek lenni. Több millió emberről van szó, nem csak az én családomról,
olyanokról, akik lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint mi. Jordániában kétmillió
menekült él, Szíriában közel négyszázezer, Libanonban háromszázhatvanezer. De
szerte Európában és Amerikában is vannak palesztinok, összesen hétmillió a világon.
Nehéznek tűnik, hogy több millió embert be tudjon fogadni Palesztina, de jószándékkal
megoldást lehet találni.
– Mivel lehet magyarázni a palesztin államalapítás hatalmas támogatottságát
világszerte akkor, amikor nagyobb lélekszámú népek, például a kurdok hazátlanok,
és a világ nem sok hajlandóságot mutat problémájuk rendezésére?
– Sok oka van ennek. Az első az, hogy a palesztin kérdésről mindenki elismeri,
hogy a palesztinok szenvedtek, és vissza kell kerülniük. Nem csak az arab és muzulmán
országok gondolkodnak így, de az európaiak és az egész világ. A törvény és a jog
szerint is igazságos az ügyünk. A másik dolog, hogy a palesztin politikusok és a PFSZ
képviselői nagyon jól dolgoztak, okosan forgolódtak a világban. Ez sokat segített,
majdnem mindenhol ott vagyunk, sokat dolgoztunk, nagy áldozatokat vállaltunk. A
harmadik, hogy a csúcstechnológia világában öt perc múlva mindenki értesül arról,
ha valami történik Palesztinában, Izraelben vagy Amerikában. Nem történhet meg az,
hogy egy nép szenved, és a többiek nem szólnak bele. Egyébként egy kicsit furcsa,
hogy azok, akik sokat szenvedtek, odajövetelükkel sok szenvedést okoztak egy másik népnek.
Nemcsak a palesztinkérdésről van itt szó, hanem a zsidókérdésről is. A világon
minden ember számára érdekes és fontos ez a kérdés.
Nem érezzük, hogy lenne olyan ország, amelyik ellenzi a palesztin állam megalapítását.
Némely országgal talán nem túl jó a kapcsolatunk, de ha az államalapításról van
szó, támogatnak bennünket. Ha a palesztinkérdésről van szó, nem hiszem, hogy van a
világon olyan ország, amelyik akadályozna bennünket. Már a béketárgyalások kezdete
előtt százhuszonhárom ország ismerte el hivatalosan a palesztin államot, ez a szám
természetesen növekedni fog. Elismerik, hogy bebizonyítottuk: kézben tudjuk tartani az
országot.
– Izraeli aggodalmak szerint a zsidó állam biztonságát fenyegeti a palesztin állam
kikáltása, hiszen az utóbbi szabadon léphet majd katonai szövetségre Irakkal, Iránnal
és más államokkal is.
– Biztos vagyok abban, hogy ha lesz palesztin állam, nem fogunk katonai és háborús
kérdésekkel foglalkozni. Eleget szenvedtünk már. Palesztina kis ország lesz, mi kis nép
vagyunk, nem vagyunk sokan. Azon fogunk dolgozni, hogy demokratikus legyen Palesztina, és
jó legyen a gazdasági helyzet. Látjuk, hogy a Közel-Keleten mit művelt a háború.
Nemcsak mi szenvedtünk, hanem a zsidók is. Ez nem hiányzik egyik népnek sem. Ezért
nem beszélünk honvédelemről, katonaságról. Mindig vannak – főleg izraeli oldalon
– , akik félnek a háborútól, ez érthető is, hiszen negyven-ötven éve háború
van. Mi viszont nem erre gondolunk, stratégiai terveinkben háborúról nincs szó. Nem
kell félni attól, hogy az erős Palesztina a háborúval egyenlő.
– Izraelben nagy az ellenállás az önálló palesztin állammal szemben, vannak,
akik csak kerítéssel elválasztva tudják elképzelni az "együttélést".
– Nem fogunk ilyen falról tárgyalni. Ha van jószándék és akarat, lehet megoldást
találni. De a két nép közötti kerítés vagy fal drasztikus dolog, nem hiszem, hogy
meglesz. Persze, ha lépni akar, Baraknak nem kell várnia arra, hogy egész Izrael
beleegyezzen. Nálunk sem mindenki fogadja el a mostani politikát. A kormánynak és a
vezetőknek meg kell határozni, hogy mi jó és pozitív egy nép jövője szempontjából.
– Milyen jövőképet képzel el ön a térség számára? Osztja-e Simon Peresznek
az új, határok nélküli Közel-Keletről szóló álmát?
– Olvastam Peresz javaslatait, jó véleménnyel vagyok róluk. De most nem lehet
őket megvalósítani. A palesztin állam létrejötte azonban sokat fog segíteni, hisz
az arab országok jobban fogják keresni Izraelt. Tudom, hogy most is vannak kapcsolataik
Marokkóval, Tunéziával és más országokkal, de nem lesz béke a zsidó állam és az
arab országok között, amíg nem lesz palesztin állam. Fontos kérdés, hogy mi lesz
Izrael és Szíria között. Izraelnek is jó, ha létrejön a palesztin állam, mert jobb
lesz az együttműködés, ami a palesztinokon keresztül folyhat. Mi ott vagyunk az arab
világban, főként az üzletemberek közelében.
– Sokan szemére vetik Arafat úrnak, hogy más szóhasználattal él a tárgyalásai
során, mint ahogyan otthon, a népe előtt fogalmaz. Nem ritkán éles kirohanások követik
a diplomáciai megbeszélések udvarias hangnemét. Mi áll ennek hátterében?
– A lényeg az, hogy amikor nyilatkozik, Arafat hivatalosan beszél. De Barak is
ugyanezt teszi. Amikor Arafattal tárgyal, mást mond, mint amikor a kibucokat megy látogatni.
Ez érthető, mert ez a politika. Az izraeliek sem azt nyilatkozzák a tévében, mint
amit a partnereknek mondanak. Ez mindenhol így van a világon. Arafat és Barak is nehéz
helyzetben van, hiszen nem mindenki fogadja el őket. Ezért élnek a propaganda eszközével.
Ez nem veszélyes, politikusoknál ez érthető.
– Mit gondol: sikerül rövid időn belül elérniük a gazdasági önállóságot,
vagy inkább attól kell tartani, hogy a fejlett Izrael összeroppantja az új államot?
Meg tudnak-e küzdeni a nyugati sajtóban sokat emlegetett korrupcióval?
– Nem lesz könnyű, főként a kezdés lesz nehéz. Mi az Izraellel való együttműködésről
beszélünk. Ha elnyerjük függetlenségünket, nem tesszük ölbe a kezünket: sok évig
küzdöttünk, és azzal vége. Tudjuk, hogy az izraeli gazdaság erős, ragyogó
kapcsolataik vannak a világban, de nekünk is. Én derűlátó vagyok: ha béke lesz, és
meglesz az ország, sokkal jobb lesz a gazdasági helyzet is.
– Nemrégiben egy amerikai hetilap "maffiaállamnak" minősítette és államilag
támogatott korrupcióval vádolta a Palesztin Hatóságot. Mennyire valós ez a kép?
– Korrupció nemcsak Palesztinában van, hanem mindenhol a világon. Izraelben és
a többi arab országban, Amerikában és még Japánban is van. Hazudnék, ha azt mondanám,
hogy nem létezik nálunk, de máshol is megvan. Mivel demokrácia van, a szabad sajtó működik
és beszél. Ezért szoktuk tréfásan azt mondani, hogy ha valaki lopott Gázában, másnap
már egész Palesztinában és Ciszjordániában tudnak róla. És külföldön is. Sajnos
problémák vannak, de nem akkora méret? a korrupció, mint ahogyan azt a média
bemutatja.
– Milyenek most a magyar-palesztin kapcsolatok? Létezik-e közvetlen turizmus
palesztin területekre?
– Nem hiszem, hogy lehetne külön izraeli és palesztin piacról beszélni, ez egy
piac. Ha a magyar turista Palesztinába látogat, biztos, hogy elmegy Izraelbe is.
Betlehem Palesztinában van, Jerikó is nálunk, a Jordán nyugati partján. A turizmus az
első terület, ahol együtt kell működnünk. Ami a magyar-palesztin gazdasági
kapcsolatokat illeti, jó irányban haladunk. Úgy látom, nagy lehetőségek vannak a három
ország együttműködésében.
2000. 07. 08. (IV/28)
