Az első jelentések szerint azonban a várt nagy áttörés – ahogy az elmúlt ötvenöt
évben mindig – most is elmaradt. A tengerentúli egység egyetlen említésre méltó
felszínre hozott lelete egy láda, melynek tartalma pár százezer hamis, régi angol
font. Ez nem számít nagy eredménynek, hiszen 1959-ben már emeltek ki hamisított pénzt
rejtő ládikákat. Az is ahhoz a közel 73 millióhoz tartozik, amelyet a sachsenhauseni
koncentrációs táborban a rabokkal nyomattak, hogy a brit gazdaságot kibillentsék
egyensúlyából.
Pedig a mostanihoz hasonló, fényűző technikával felszerelt, becsvágyó expedíciót
– amely valóban a sötét múltat szeretné felkutatni – még nem láttak a sokat megélt
helybeliek. A becslések szerint több millió dollárra rúgó költségeket az amerikai
CBS tévétársaság vállalta magára. Az amerikai televízióadó csupán a birtok bérleti
díjaként napi 25 ezer schillinget fizetett ki az osztrák hatóságoknak. Yaron Svoray,
az Egyesült Államokban élő izraeli újságíró vette rá a CBS-t erre a monumentális
vállalkozásra. Ő már járt itt korábban, de sietősen mennie kellett, mert néhány környékbeli
osztrák neonácinak nem tetszett a zsidó származású férfi jelenléte. Most egy testőrrel
érkezett, inkognitóban. Elmondása szerint, legnagyobb meglepetésére az osztrák
hivatalos szervek végig nagyon készségesnek és együttműködőnek bizonyultak. Még
egy nádkerítést is felhúztak a társaság számára, hogy tevékenységüket szigorúan
elzárhassák a kíváncsiskodó szemek elől.
A kutatás vezetője, Ridge Albaugh és Svoray előzetesen alaposan áttanulmányozták többek
között a Simon Wiesenthal Központ és a Yad Vasem Múzeum által rendelkezésükre bocsátott
archívumok anyagait. Ezen adatok alapján egyértelműen állították, hogy a tóban
olyan listák fekszenek, amelyeken svájci bankszámlaszámok vannak feltüntetve. Minden
valószínűség szerint ezeken a kontókon helyezték el a nácik a zsidók kisajátított
vagyonainak értékét – gondolta a két szakember a projekt kezdete előtt.
Az "elvarázsolt tó" meredek sziklafalak és sötét fenyőerdők között terül el,
mélysége néhol eléri a száz métert. Gyakran sűr? ködfelhő borul a vízre, ami még
inkább sejtelmessé teszi a helyet. "Átok ül a Toplitz-tavon" – véli tudni a közeli
település plébánosa. Állítását két német kutató esetével támasztja alá,
akiket ő temetett el, miután a vízbe fulladtak. Lehet benne némi igazság, mivel 1945
óta heten fizettek életükkel a legendás náci kincs kereséséért. A helybéli lelkész
szerint az arany megszerzése iránti olthatatlan vágy mozgat mindenkit, aki itt alámerül.
Számos elképzelés él a mélység titkával kapcsolatosan. Ha a szóbeszédnek hinni
lehet, itt találhatók azok a kincsek, amelyeket a Hitlerrel szimpatizáló szovjet
Vlaszov-hadsereg a visszavonuláskor cipelt magával. Történészek gyanítják azt is,
hogy Ante Pavelics horvát fasiszta vezér az embereivel a háború utolsó napjaiban húsz
láda aranyból vert érmét hozott erre a vidékre. Ugyanígy sokak szerint a második
világháborút követően száműzött román kormány tagjai pénzt és dokumentumokat
rejtettek el a Toplitz-tó partján. Sőt, Adolf Eichmannról – a "végső megoldás"
atyjáról – az a hír járja, hogy 22 ládányi elkobzott értéktárgyat helyezett el
valahol a környéken.
Még fantasztikusabban hangzik az elsüllyesztett Skorzeny-arany verziója, mely szerint a
bécsi születés? SS-vezető, Otto Skorzeny 1945-ben a szövetséges csapatok előli
menekülés közben a Német Birodalmi Bank aranytartalékát dobta a tóba.
A sztorik meglehetősen furcsának tűnnek, hiszen ilyen értékeket egy mély tóba sülylyeszteni
– ahelyett, hogy elásnák – teljesen logikátlan dolog. Egy biztos: 1945. május 6-án
közel hatvan faládát vetettek bele a vízbe. Ezt támasztja alá az akkori titkos akció
egyetlen ma élő koronatanúja, egy 75 éves környékbeli asszony. Az ő lovas kocsijával
szállították az SS-katonák a különös rakományt a falutól a tóig tartó három
kilométeres szakaszon. Ott aztán egy tutajra tették, és többet nem látta azokat a
szemtanú sem.
"A ládák fényes fából készültek, és a réseken keresztül látni lehetett, hogy
belsejük lemezzel van kibélelve, de hiába kérdeztem a katonákat, nem árulták el,
mit rejtenek" – így emlékezett vissza az idős hölgy arra az 55 esztendővel ezelőtti
hajnalra. A német hadsereg jelenléte egyébként nem volt véletlen a Toplitz-tavon.
Nagy mélysége miatt kitűnően lehet vele modellezni a tengeri ütközetek helyszíneit.
Ide rendeztek be 1943-ban egy tengeri kísérleti állomást, amelyben tengeralattjárókhoz
kifejlesztett torpedók robbanóanyagait tesztelték a víz alatt.
A béke időszakának beköszöntével, már 1946-ban megkísérelték felkutatni, mi
hever a víz fenekén. Az amerikai katonai titkosszolgálat indította útjára az első
jelentősebb merülési akciót, de hamar kudarcot vallottak. Üres kézzel távoztak, ráadásul
egy búvárjuk a vízbe fulladt. Aztán 1959-ben következett a már említett nagy hamispénzfogás.
Ezt az újabb látványos túrát – melynek során tizenkét faládát emeltek ki – a
Stern német hírmagazin szponzorálta.
Még ugyanebben az esztendőben, az expedícióval egy időben meglepő és hátborzongató
esemény történt a helyszínen. Franz Antel osztrák rendező A Toplitz-tó kincse címmel
forgatott filmet, amikor az egyik napon váratlanul két lövés dördült el az erdőből.
Senki nem sérült meg, ám pár nappal a balszerencsés merénylet után Antel egy anonim
fenyegető levelet kapott a következő szöveggel: "Azonnal hagyják abba a kutatásokat,
különben valami történni fog." Ennek hatására a stáb csomagolt, és idő előtt
abbahagyta a filmezést.
Aztán 1963-ban a tó mellett holtan találtak egy tizenkilenc éves német sportbúvárt.
Az ügy nagy port vert fel, amikor kitudódott, hogy a fiú megbízói egykori
SS-tisztekkel álltak kapcsolatban. Ausztria akkori belügyminisztere, hogy elejét vegye
a további találgatásoknak, elrendelte a víz teljes átfésülését. Ekkor leltek rá
néhány Magyarországról származó festményt tartalmazó fadobozra. A három hónapig
tartó keresgélés eredményét a miniszter röviden így foglalta össze a nyilvánosság
előtt: "A tó üres."
Ám a hivatalos bejelentés csak olaj volt a tűzre. Egyre-másra alakultak kutatótársaságok,
titkos szövetségek, főleg Németországban, akik sorra állították fel teóriáikat,
miután néhány hetet eltöltöttek a Toplitz vidékén. Szárnyra keltek feltételezések
platinát rejtő vízhatlan ólomládákról, de volt olyan, aki óriáskígyót – a skót
Nessi alpesi rokonát – látta a vízfelszín alatt. A Format osztrák hetilap szerint
érdemes lenne egy múzeumot fölállítani a tó mellé, hiszen a misztikus tengerszemről
kialakult legendák és mondák, na és néhány kézzel fogható bizonyíték minden
bizonnyal megtöltenék a múzeum vitrinjeit. A CBS tévécsatorna pedig azzal
vigasztalhatja magát, hogy egy érdekfeszítő dokumentumfilmmel ajándékozza meg
tengerentúli nézőit.
2000. 07. 15. (IV/29)
