Öt éve rázta meg Európát a pedofil gonoszság jelképévé vált Dutroux-ügy. Az áldozatok
képei azon a hídon, ahonnan a gyilkos elrabolta a két nyolcéves kislányt
Fotó: Reuters
Az érsek korábbi támogatottját, Michael Hill katolikus papot 1997-ben a bíróság
öt év börtönbüntetésre ítélte ministránsfiúk és más gyermekek ellen elkövetett
tízrendbeli erőszak miatt. Az ítéletet közfelháborodás kísérte, mivel kiderült:
Hill perverz hajlamairól már több mint egy évtizeddel korábban tudomása volt egyházi
feletteseinek.
Murphy-O\'Connor westminsteri érsek – aki akkoriban még Brighton püspöki székében
ült – 1985-ben heves szülői tiltakozások ellenére helyezte át a Gatwick repülőtéri
kápolnába Michael Hill atyát, miután plébániai szolgálati engedélyét visszavonta.
Repülőtéri munkája során Hill szexuálisan molesztált egy fiatal fiút, aki lekéste
gépét.
A westminsteri érseki székbe néhány hónapja kinevezett Murphy-O\'Connor elismeri,
hogy ha 1985-ben is érvényesek lettek volna a gyermekeket ma védő szigorú törvények,
akkor Hill esetét másként kezelték volna, de az általa akkor ismert tényekre támaszkodva
döntését ma sem hajlandó felelőtlennek tekinteni. A szexuálisan molesztált
gyermekekkel foglalkozó ügyvédek szervezetének képviselője, Lee More ugyanakkor
kijelentette: "Úgy véljük, hogy az érsek szerepe az ügyben nem védelmezhető
semmilyen módon, és követeljük lemondását." A Kidscape gyermekvédő szervezet
szintén az érsek lemondását követeli, hiányolva a bocsánatkérő szavakat az egyházvezető
részéről.
Az Arundel-Brighton Egyházmegye által kiadott közlemény szerint Hill atyát már
1983-ban felmentették állásából alkalmassági vizsgálat és későbbi terápia céljából,
majd a kezelés utáni szakértői tanácsot figyelembe véve az akkori püspök, Murphy-O\'Connor
viszszavonta Hill egyházkerületi lelkészi engedélyét. Az egyházkerület kártérítést
fizetett egyes személyeknek a Hill okozta sérelmekért. A peren kívüli megállapodás
célja – állítja a közlemény – az volt, hogy az áldozatok ne kényszerüljenek
bizonyítékok szolgáltatására a bíróság előtt. Ennek ellenére a közlemény
megfogalmazói egyértelművé teszik, hogy a megegyezés és a kártérítés kifizetése
nem jelenti semmiféle felelősség elismerését az egyházmegye részéről azért, hogy
egy köztudottan pedofil pap hosszú ideig egyházi felhatalmazással szolgálhatott.
Nemcsak a plébános esete miatt került reflektorfénybe a gyermekek elleni erőszak
Nagy-Britanniában. A News of the World cím? brit bulvárlap radikális lépésre szánta
el magát, amikor a napokban megkezdte a pedofíliáért elítélt személyek listájának
nyilvánosságra hozatalát. A lap a gyermekek elleni szexuális támadások számának drámai
megugrásával magyarázza lépését, melytől azt reméli, hogy kellőképpen elrettenti
majd a bűnözőket. A lap múlt vasárnapi számában 49 elítélt pedofil fényképes
bemutatásának és tartózkodási helyének közzétételével kezdte meg kampányát. A
News of the World akciója – az újság állítása szerint – jól tükrözi a brit társadalom
pedofilekkel szembeni megvetését és haragját. A főszerkesztő, Rebekah Wade számára
az utolsó cseppet a hónap elején eltűnt 8 éves Sarah Payne tragédiája jelentette,
akinek meztelen holttestét Nyugat-Sussex-ben találták meg egy mezőn. Az eset közfelháborodást
és együttérzést váltott ki Nagy-Britannia-szerte, és bár a pedofilek elleni felháborodás
általános, a bűnözők adatainak közzétételét többen felelőtlenségnek tartják.
A lap szerkesztőségi közleménye szerint a lépéssel nem kívánnak semmiféle erőszakos
tettlegességet szorgalmazni a megnevezett pedofilek ellen, és "a kampány célt tévesztene,
amennyiben az a bemutatott személyek elleni ellenséges érzület megnyilvánulását
eredményezné".
A brit Daily Telegraph szerint ellentmondásos, hogy Rebekah Wade mit is akar valójában
elérni, hiszen ha komolyan veszi saját szavait, akkor kampánya már a lap utcára kerülésével
eltévesztette célját. A fényképek és az alattuk látható olyan feliratok, mint például
"A pederaszta lecsapott a 13 évesre", "Gonosz pedofil hálózatot vezetett" vagy
"Semmi szabadságot az aberráltaknak", nyilvánvalóan növelik a pedofilekkel
szembeni lincshangulatot, és nem biztos, hogy a kiskorúak nagyobb biztonságát szolgálják
– értékeli az esetet a konzervatív napilap.
A News of the World más érvekre hivatkozik a pellengérre állítás mellett: a lap
kezdeményezésére a brit Mori közvélemény-kutató cég felmérést készített, melyből
kiderül, hogy a megkérdezettek 82 százaléka szerint a kiskorúak szexuális molesztálása
miatt elítélteket kémiai úton kasztrálni kellene.
A kritikusok szerint a bűnözőkről közreadott színes újságtabló nem tesz különbséget
súlyosabb és enyhébb bűncselekmények miatt elítélt személyek között. Az újság
nem hivatalos bűnöző-katalógusában egyaránt szerepelnek nemi erőszak vagy gyermekkínzás
miatt elítéltek fényképei és adatai, valamint olyanoké is, akik a világhálóról töltöttek
le obszcén anyagokat. Az összképhez hozzátartozik, hogy mindez egy olyan újságban
jelent meg, amely aznapi számának címlapján egy meztelen felsőtest? tinédzser lány
fotóját jelentette meg.
A Bűnözők Beilleszkedését Segítő Nemzeti Szövetség igazgatója, Paul Cavadino "nagymértékben
felelőtlennek" nevezte a bulvárlap kampányát, figyelmeztetve, hogy azzal nem lehet mást
elérni, mint hogy a bűnözők nevet és lakóhelyet változtassanak, ami viszont
megnehezíti vagy lehetetlenné teszi rendőri megfigyelésüket. Hivatalos brit belügyi
szervek azért nem értenek egyet a sajtóorgánum módszereivel, mert az szerintük is
pontosan az ellenkező hatást váltja ki, és még több gyermek életébe kerülhet.
Tony Butler, a Vezető Rendőrtisztek Szövetségének szóvivője "felelőtlen újságírásnak"
nevezte a 49 szexuális bűntettért elítélt személy adatainak nyilvánosságra hozatalát.
A szóvivő szintén azon félelmének adott hangot, hogy a nagy sajtónyilvánosság
miatt a támadók kénytelenek lesznek "a föld alá bújni", elvágva ezzel a lehetőséget,
hogy ellenőrizzék őket. A szexuális visszaélést elkövetőkről felállított rendőri
nyilvántartásnak és megfigyelésnek fontos eleme az anonimitás – véli Butler, aki
az újság képviselőivel való többszöri találkozása során sem tudta lebeszélni a
szerkesztőséget a tervről. Az eljárással több, az ügyben érintett szervezet nem ért
egyet, a társadalom jó része viszont helyesli és támogatja a kampányt – véli a
News of the World, amely szerint Sarah Payne esete mutatja, mennyire hatástalan a
pedofilek elleni rendőri ellenőrző rendszer.
A szexuális visszaélést elkövetőkről szóló törvény, amely arra kötelezi a
pedofileket és nemi erőszakot elkövetőket, hogy a helyi rendőrségen nyilvántartásba
vetessék magukat, valóban tartalmaz kiskapukat. Egyik hiányossága, hogy az adatbázis
1997. szeptemberi felállítása előtti elítélteket nem kötelezi regisztrálásra.
Szintén nem szerepelnek a feketelistán azok, akiket büntetésük letöltése előtt
feltételesen vagy véglegesen szabadlábra helyeztek, illetve "csak" a számítógépen
keresztül élték ki perverz vágyaikat.
Jól szemlélteti a törvényi háttér hiányosságát annak az 55 éves férfinak az
esete, aki a közelmúltban bűnösnek vallotta magát, miután lakásán gyermekekről készült
pedofil képeket találtak, majd feltételesen szabadlábra helyezték. Az illető nem került
be szexuális visszaélést elkövetők nyilvántartásába, és emiatt az ellenőrző
rendszer sem terjedhet ki rá, a rendőrség ugyanakkor felfigyelt rá, mert házába feltűnően
sok kiskorú látogatott. A sok hasonló ügy, illetve a számítógépes pedofilek miatt
a civil szervezetek nem sok értelmét látják a nyilvántartásnak a jelenlegi törvény
mellett.
A megfigyelési rendszer hatékonyságán szeretne javítani javaslatával a skót MacLean
Bizottság. A bizottság tanulmánya elektronikus chipek beültetését javasolja a szexuális
bűntettet elkövetőkbe, akiknek tartózkodási helyét ezután műholddal életük végéig
nyomon tudnák követni, és biztosítani tudnák, hogy ne hagyják el a számukra kijelölt
zónákat. A műholdas megfigyelést már az előző brit kormány is javasolta, ennek
bevezetéséhez azonban még ma is jelentősebb törvényi módosításokra lenne szükség.
Először is egy új büntetési formát kellene meghonosítani, amit Lord MacLean skót
legfelsőbb bíró "életfogytiglani megfigyelés elrendelésének" nevez. Véleménye
szerint csak a nagy kockázatot jelentő, potenciálisan visszaeső elítélteknél lenne
szükség ilyen drasztikus ítéletre, akiből évente 12-nél nincs több Nagy-Britannában.
2000. 07. 29. (IV/31)
