Balatonfüred, oszolj

Pálfy Sándor. "Kisstíl? érdekek próbálnak megbuktatni"

– A 17 tagú testületben 11-en szavaztak a feloszlatás mellett, vagyis ön
ellen. Ilyen földindulásszer? bizalomvesztésnek szoktak előjelei lenni

– Számoltunk azzal, hogy lesznek nehézségeink. Ebben a városban az elmúlt
két ciklus alatt jóformán nem történt semmi, és nem véletlenül. Olyan érdekek húzódnak
a háttérben, melyekre az önkormányzat éppen a város fejlődése érdekében nem
lehet tekintettel.

– Például?

– A puccs néhány ember – maximum tán százan lehetnek – műve. A képviselőtestületnek
van olyan tagja, aki ellenérdekelt például abban, hogy az egyébként általa is
megszavazott alsóvárosi rendezési terv megvalósuljon.

– Konkrétan egy hangárépületről beszélünk, mely még a rendszerváltás
előtti, hajógyári időkből maradt, s melyet Kovács Zoltán képviselő bérelt, míg
a város le nem bontatta.

– Pontosan. Egyéni, kisstíl? érdekek próbálnak most megbuktatni. Ezek az
urak nem akarják észrevenni, hogy Balatonfüred végre fejlődési ágba került,
dinamikusan gyarapszik, és a lehető leginkorrektebb időpontban, a szezon kellős közepén
próbálják kisded játékaikat védve ellehetetleníteni a várost.

– Jó sokuk egyéni érdeke sérülhetett.

– Az már az MSZP felelőssége, hogy a hőzöngők mellé állt. Ha az öt
szocialista képviselőt nem szédíti meg ez a politikai állehetőség, akkor a városban
nem kerülne veszélybe az építőmunka, melynek eredményeire egyébként mindannyian büszkék
lehetünk. 1998 óta például több utcát építettünk újjá, mint a korábbi két
ciklus összesen. Teljesítményünk elismeréseként a miniszterelnök úr személyesen
hozta el 5-én a város millenniumi zászlaját, és folytathatnám. Kétszáz millióból
például európai színvonalúra emeltük a strandunkat

– Azt mondják azonban, e kétségtelen sikerekből nemcsak a város profitált,
hanem az Ön cége is folyamatosan kapott megbízásokat, miközben tartozott Balatonfürednek.

– Az M-Kreativ ügye már lerágott csont. E cég – melynek vezetésében
magam nem veszek részt – ma már semmiféle tartozással nem bír az önkormányzat felé.
Ebből is látszik, csupán a személyemet ért támadásról van szó.

– Állítólag néhány nappal az ominózus testületi döntés előtt rendeződött
ez a kérdés.

– Így van. De, még egyszer mondom, nem én irányítom a vállalkozást,
engem a feladatok – napi 16 órában – a városházához kötnek. Egyébként kettő,
azaz kettő millió forintról, és csupán kamattartozásról volt szó. Az önkormányzatnak
száz ilyen esete van, s a liszt, úgy látszik, csak akkor dől ki, ha a polgármester
– szerintük – érintett. És még valami. Ha ez a kamattartozás motiválta a
tisztelt képviselő urakat, akkor mi a magyarázat arra, hogy két évi önkormányzati működés
után – mert ez egy 1996-os ügylet hozadéka – csak most tesznek lépéseket. Sánta
logika.

– Azt mondják, Ön dörzsölt. Félrevezeti, vagy egyszerűen nem tájékoztatja
őket. A döntéseket pedig sokszor egyedül hozza.

– Ilyet könny? állítani, ám eddig senki nem bizonyított semmit. Csak vádolnak,
vagdalkoznak. Egy demokráciában egyébként sem lehet csak úgy megkerülni a testületet.
Az én jogköröm – s ezen akartak képviselőtársaim legutóbb kurtítani – csupán
egy millió forintos kifizetés aláírásáig terjed. A döntéseket tehát a testület
hozta, s most rajtam kérik számon azt, amihez korábban a nevüket adták. Nevetséges.

– A stílusát ért kritikákat is visszautasítja? Ön ugyanis egy "antidemokratikus
cégvezető, aki nem való a közszférába".

– Én vállalkozó vagyok, dinamikus, előretekintő ember. Ha bárkit megsértettem,
azt sajnálom. Ha csupán a stílusomon kell változtatnom, arra kész vagyok, bár az én
koromban ez már nehéz ügy. Ám úgy vélem, ez is csak az igazság elkenése. Ha velem
képtelenség együtt dolgozni, akkor megvannak a munkajogi eszközök – fegyelmi, bérmegvonás
stb. – melyekkel büntethető vagyok, de igazi bűnt, szerintem, a tizenegy képviselő
követett el, amikor valós ok nélkül az önkormányzatiság legsúlyosabb döntésével
feloszlatták egy város képviselőtestületét.