Hetek Közéleti Hetilap

A házak, melyeket a romák Zámolyon maguk mögött hagytak Fotó: S.
L.

Mint ismeretes, a Csórról Zámolyra érkező roma családok kálváriája mintegy
három éve kezdődött. "Ezt megelőzően az első roma család, Krasznai Rudi bácsi
és a neje, Juliska néni a nyolcvanas évek elején jött a faluba, és megvették az
óvodával szembeni négylakásos cselédlakások egyikét. A másik ág, Lakatosék pedig
a belmajori részen jutottak törvényes módon lakóépülethez" – emlékezett vissza
a történtekre lapunk kérdésére Zámoly újonnan megválasztott polgármestere,
Újvári József. Az első "honfoglalók" után később újabb roma családok
érkeztek, és elfoglalták az üresen álló cselédlakásokat. Itt jogcím nélküli
lakosokként éltek, amíg egy állítólagos viharos napon házaik tetőszerkezete
megrongálódott, és az akkori polgármesterhez, Horváth Jánoshoz fordultak
segítségért. "Határozottan állítom, hogy azokban a napokban semmilyen vihar nem
volt a környéken" – mondja Újvári úr. Tény azonban, hogy Horváth János a falu
művelődési házába költöztette a veszélyhelyzetre hivatkozó romákat. Az eredeti
tervek szerint csak egy-két hónapig kellett volna ott lakniuk, Horváth polgármester
úr azonban a képviselő-testület tudta nélkül ledózeroltatta a romák
lakóotthonaként funkcionáló, állítólag életveszélyessé vált cselédlakásokat,
így a művelődési ház vált szükséglakásukká, mintegy másfél évre. Ami ezután
következett, arról Krasznai József, a Fejér Megyei Független Cigányszövetség
elnöke, a Strasbourgba menekült romák vezetője és szószólója így tájékoztat
bennünket: "A Horváthot felváltó új polgármester, Takács József pert indított a
művelődési házban rekedt romák ellen, akiknek a bírósági határozat értelmében
ki kellett költözniük onnan, és így kerültek Budapestre, illetve azokba a zámolyi
faházakba, amelyeket szintén átmeneti jelleggel az Országos Cigány Kisebbségi
Önkormányzat állított fel a számukra. Ekkor történt az a verekedés, amikor három
csákvári szkinhed vagy kicsoda, átjött, hogy rendet teremtsenek, összeverekedtek a
romákkal, és lett egy haláleset: az egyik csákvári srác a kórházban meghalt. Amint
azt a TV2 is egyértelműen lehozta, ezután a csákváriak megfenyegették a romákat,
hogy lakásaikkal együtt a levegőbe röpítik őket, és már nagy erej?
robbanóanyagot is szereztek ehhez. Hiába épültek fel itt, a faházak mellett ezek a
gyönyör? kőépületek, a romák azt mondták, semmilyen áron nem mernek ide
visszaköltözni. Budapesten is érte őket atrocitás, és amikor a csóri házamba
költöztettem őket, a helybéliek bedobálták a lakásom földszinti ablakait, a falra
pedig horogkereszteket rajzoltak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: a romák úgy
döntöttek, hogy ha az állam nem tudja megvédeni őket, inkább elhagyják az
országot."

Azzal Újvári József polgármester úr is egyetért, hogy a csákváriakkal történt
sajnálatos haláleset és a létrejött konfliktus határkőnek számított az események
sorában. Cs. Ferencné, az elhunyt fiatal édesanyja azonban határozottan állítja,
hogy a fia nem volt bőrfejű, és a romákat sohasem gyűlölte. "Az én fiam egy
karate klubnak volt tagja, sem ő, sem a társai nem voltak szkinhedek. A mai napig nem
tudok arról, hogy őneki a romákkal bármi problémája lett volna. Pátkára udvarolt,
Pátka lakosainak a többsége roma. Bicskén sem volt problémája senkivel. Békés
szándékkal mentek át Zámolyra, hogy valakivel tisztázzanak egy ügyet, én mit sem
tudtam az egészről. Másnap 11 óra körül beállított hozzánk egy rendőr, és azt
mondta: meghalt a fiad. Ennyi. Állítólag a fiam alig szállt ki a Trabantból, hogy
megkérdezze, hol lakik, akit keresnek, máris rajta volt negyven roma, mind Krasznai,
mert azok laktak a faházakban. A TV2 most vasárnapi adása újra előhozta az ügyet,
és azt mondta a fiamról, hogy szkinhed volt. Ez nem igaz, ez már nekem is sok."