Elsősorban az újságírók szabadságáról esett szó a Hotel Ifjúságban az Európa
Tanács szervezésében meghívott nemzetközi médiabizottságok képviselőinek részvételével.
A tanácskozás nem a magyar helyzetet volt hivatott elemezni, illetve csak annyiban,
amennyire a régió országainak problémái kerültek szóba. A beszélgetést megelőző
sajtótájékoztató a magyar sajtó munkatársainak informálását szolgálta, a
konferencia további részén azonban – bár a magyarok sem voltak kitiltva, csak éppen
hiányzott a magyar tolmácsolás – már csak a nemzetközi bizottságok képviselői
vettek részt.
"A sajtószabadságot ki kell harcolni, és ebben a sajtó dolgozóinak nagy szerepük
van" – állította az egyik résztvevő. Helen Darbishire, az Open Society Institute
(OSI – Nyitott Társadalom Intézet) budapesti képviselője szerint Magyarország a térség
viszonylatában még a haladók közé tartozik, de hozzátette: az Országos Rádió és
Televízió Testület helyzete már kiérdemelte a nemzetközi médiabizottságok figyelmét,
mivel a kormányzati politika szerepe túlzottan érvényesül, a testület működése a
közvélemény számára nem átlátható. A Nyitott Társadalom Intézet nem felülről
irányított, társadalmi szervezetek és csoportok mozgási pályáit lezáró, hanem
nyitott társadalmak kialakulását igyekszik elősegíteni – magyarázta a szervezet képviselője,
Magyarországon viszont e tekintetben homályos pont a rádió és a televízió jelenlegi
helyzete. "Megoldásra vár, hogy hogyan lehet az államilag alapított adókat, és az
azt felügyelő szervezetet kivonni a politikai kontroll alól, és hogyan lehetnek ezek
valóságosan függetlenek" – mondta Helen Darbishire. "Minden kormányra érvényes
az a nemzetközi törvény, hogy az államilag alapított adók függetlenek legyenek, és
olyan helyzetet kell kialakítaniuk, amelyben a magánadók politikai diszkriminációtól
mentesen működhetnek" – fejtette ki az OSI képviselője.
Ronald Koven, a World Press Freedom Comittee (Világ Sajtószabadság Bizottsága) képviseletében
felvetette az "insult law", vagyis az államfőt, illetve különféle hivatalban lévő
személyeket a sajtó "hírbehozó" megnyilvánulásaitól védő sajtótörvény
szerepét a fejlődő demokráciák közéletében. A szóban forgó törvény a nyugati
demokráciák életében már nem játszik szerepet – bár el sem törölték –,
Franciaországban például de Gaulle óta nem alkalmazzák, Spanyolország pedig 1995-ben
részint vissza is vonta. Annál nagyobb azonban a jelentősége Afrikában, a volt
francia gyarmatokon. Latin-Amerikában több mint 18 állam törvénykönyvében szerepel
a desacato-törvény. A törvény érdekessége, hogy a frissen alakult demokráciák, példának
okáért a volt szovjet tagállamok előszeretettel alkalmazzák, mondván, ez a
nyugat-európai minta. Bulgáriában 1998-ban vezették be, Kazahsztánban "bármi történhet"
a koronás főt kritizáló újságíróval – ezt a konferencián Saule
Mukhametrakhimova, Londonban élő kazahsztáni újságírónő is megerősítette.
A konferencián több esetet is felsoroltak, amikor újságírók börtönbe kerültek "koronás
fők" kritizálásáért. "Mindanynyian tudjuk, hogy az átmenet állapotában lévő
országok ki vannak téve a neo-autokraták okozta veszélynek, éppen ezért ügyelnünk
kell arra, hogy ne tegyünk semmi olyasmit, amit az újkori diktátorok saját maguk
igazolására használhatnak fel" – javasolta az ülésen Ronald Koven. A Word Press
Freedom Committee világszerte 44 újságíró-szövetséget foglal magába, és tevékenységük
segítséget jelent(het) a posztkommunista rendszerek sajtótörvényeinek kialakításában.
"Bár közös gondokkal szembesülünk, túlságosan elfoglalnak a saját gondjaink, nem
érünk rá oldalra pillantani a velünk küzdőkre" – fogalmazott a cseh parlament képviselője,
Jaroslava Moserova, aki egyben az UNESCO munkatársa is. Ha nem így lenne, akkor
Magyarországon is tudnának arról, hogy a cseh parlament elé terjesztett, a sajtó által
elfogadhatatlan törvénytervezetet az Európa Tanács szakértőinek bevonásával sikerült
elfogadhatóvá formálni úgy, hogy azt mind a kormány, mind a sajtó jóvá tudta
hagyni. "Tanulhatnánk egymás hibáiból" – hívta fel a figyelmet a cseh képviselőnő.
A nyugati és a fejlődő demokráciákban egyaránt merülnek fel kérdések a sajtószabadsággal
kapcsolatban, de e téren is jelentős különbségek vannak az úgynevezett fejlett
demokráciák, illetve a fejlődésben lévők között. A nyugati problématrend inkább
gazdasági jelleg?: egyre kevesebb kézben összpontosul a média, egyéni politikai vagy
gazdasági érdekeltségek érvényesülhetnek az információ áramoltatásában. A
helyzet ugyanakkor mindkét oldalon összefoglalható abban, hogy lehetővé kell válnia
annak, hogy a közönség minél több szempontot megismerhessen. Az Európa Tanács erre
Magyarországtól is választ vár.
2000. 09. 09. (IV/37)
