hetilap

Egy számítógépes reklámfilm tervezése: csak a képernyőn találkozik a repülőgép
a dzsippel    Fotó: iFilm

Steven Livingstone, a George Washington Egyetem politikai kommunikációt oktató
profeszszora egy tavalyi konferencián a döbbent hallgatóságának bemutatott egy
néhány másodperces videoklipet, amely Katarina Witt műkorcsolyázónő 1988-as
bajnokságáról készült. A bejátszáson Witt légies mozdulatokkal lejt, a háttér, a
kamera és a kameraállás nem változik, viszont megtörténik az, amire
sportközvetítésen általában senki nem számít: Witt egyszerűen eltűnik a tévé
képernyőjéről árnyékával, illetve a felverődő jégporral együtt. A hűlt helyén
csak annyi maradt, ami egyébként is látható lett volna, ha a sportoló meg sem
jelenik.

Mi ebben olyan érdekes, kérdezheti bárki: Sztálin már egy fél évszázaddal ezelőtt
is kiretusáltatta az időközben kegyvesztetté vált kádereket a fényképekről, Woody
Allent saját filmjeiben Adolf Hitler és a baseball-sztár Babe Ruth mellett lehet
látni, nem is beszélve olyan közismert produkciókról, mint a Forrest Gump, ahol
szintén valós felvételeket manipuláltak. Ami a jégtáncos bemutatóját az előbb
említettektől megkülönbözteti, az az, hogy Witt virtuális törlése a képernyőről
"valós időben", azaz a felvétellel és a tévénézőknek való közvetítéssel
egy időben történt. Az új technikával a képernyőn mozgó embereket vagy tárgyakat
a másodperc tört része alatt lehet "kiszerkeszteni", illetve beilleszteni, így a
műholdas rendszerrel élőben közvetített adás már nem biztos, hogy az, amit a kamera
ténylegesen rögzített.



Virtuális manipuláció



A képelemek élőben történő manipulálására már nemegyszer volt példa
sportesemények közvetítésénél. Ez történt tavaly nyáron is, mikor a Sportsvision
nev? New York-i cég virtuálisan becsempészett egy hirdetőtáblát egy élő adásban
szereplő baseball-játékos mögé. A látottak után a Sarnoff Corp. nev? New Jersey-i
cég mérnökeinek egy csapata meghívást kapott az olaszországi Vicenzába, a NATO
egyik operatív központjába, hogy a kísérleti fázisban levő videoátviteli
technikát a Koszovóért küzdő szerb harckocsik koordinátáinak gyors
meghatározására alkalmazzák.

A TIGER fedőnevet viselő tervben azonban már nem babra ment a játék.
Sportközvetítés helyett itt egy Predator nevű, a koszovói harcmező fölött 450
méter magasan haladó megfigyelő repülő "élő közvetítését" kellett
manipulálni. A szakembereknek azt kellett elérniük, hogy a Predatortól jövő élő
felvételeket "lefedjék" ugyanarról a tájról készült korábbi felvétellel. A
TIGER, amely automatikusan észlelt bármely, a háttértől elmozduló objektumot,
azonnal továbbította a látószögébe került szerb egységek koordinátáit a
célpontokat meghatározó NATO-hivatalnokoknak. Ez azért számított technikai
bravúrnak, mert a Predator nagy sebességgel mozgott, kamerájának látószöge
folyamatosan változott, az így beérkező felvételnek viszont teljesen fednie kellett
az elektromosan tárolt korábbi felvételeket – és mindezt egy másodperc harmincad
része alatt.

Az új technológia rendkívüli lehetőségeket nyit a megtévesztésre. Egy szintén New
Jersey államban megtelepedett fejlesztő, a Princeton Video Imaging (PVI) cég
demofelvételén például egy külvárosi autóparkoló nyugalmát töri meg szokatlan
esemény: a kisteherautók és személygépkocsik közé egyszer csak nagy dübörgéssel
tankok és harci járművek parkíroznak be. Ha történetesen egy hasonló
"híranyagot" az indiai kormánynak juttatnak el, melyben pakisztáni harckocsik
masíroznak át a határukon, a dezinformáció akár végzetes következményekkel is
járhat.

A virtuális betoldások marketing szakembereit azonban a legkevésbé érdekli a
geopolitika, ők inkább egy újabb, rendkívül jövedelmező piacot, a reklám új
trendjét látják a csúcstechnológiában. A marketing szakemberből 10 éve a PVI
vezérigazgatójává lett Dennis Wilkinson sem leplezhette lelkesedését, amikor a
személyre szabott reklámok új korszakáról beszélt. Olyan adatátviteli trükkökkel
megspékelve, melyekkel az internetet használók vásárlási szokásait lehet nyomon
követni és analizálni, a virtuális képmanipulálással új lehetőség nyílik a
világhálót használó és televíziót néző célcsoportok elérésére. Ez azt
jelenti, hogy míg valaki mondjuk a Pepsit szereti, a szomszédja pedig a Sprite-ot,
mindkettőjüknek a kedvenc üdítője szignálja jelenhet meg otthonában, ugyanabban az
időben, ugyanabban a műsorban – ecsetelte Wilkinson.



A hír szüli az eseményt



Korábban elhunyt színészek az új technikával ismét – akár főszerepben is –
megjelenhetnek a képernyőn. Bár már néhány éve alkalmaztak hasonló megoldásokat,
ami korábban több órás alapos, filmkockánkénti utómunkálatokat igényelt, az ma
már a másodperc tört része alatt megvan.

Ilyen módon rekonstruálta Christopher Bregler, a Stanford Egyetem informatikusa John F.
Kennedynek 1962-ben, a kubai rakétaválság idején mondott beszédét: "Sohasem
találkoztam Forrest Gumppal" – adott el nem hangzott szavakat a néhai amerikai
elnök szájába. A videomanipulálás technikáját alkalmazók valószínűleg hamar ki
fogják meríteni az abban rejlő logikus lehetőségeket. A megfelelő technikai
háttérrel rendelkező személy egy számítógép előtt ülve akár egymaga
kitalálhatja mondjuk egy hír szövegét, a szereplőktől kezdve a világításig
mindent megtervezhet, elvégezheti a vágást, feltöltheti a világhálóra – mindezt
egy laptopról úgy, hogy senki nem vesz észre semmilyen különbséget. Amikor az
amerikai CBS televízió kérésére a PVI elkészítette a tévétársaság ismert
logóját, majd azt virtuálisan ráretusálta New York épületeire, hirdetőtábláira,
szökőkútjaira csatornájuk The Early Show cím? adásában, Amerikában többen hangot
adtak nemtetszésüknek. A The New York Times a média etikátlanságának nevezte az
esetet, mivel az alapjában rendítheti meg a televíziós hírközlésbe vetett bizalmat.
A kameralencse hitelességének eróziójához már csak a "CNN-effektus" szükséges
– azaz amikor a hír szüli az eseményt, nem pedig fordítva –, és az emberiség
megtévesztésének máris újabb eszközeit tartjuk a kezünkben.

Több amerikai médiaszakértő azonban úgy látja, hogy túl nagy kockázattal járna
bármely kormánynak vagy nem kormányzati szervezetnek a valóság ilyen módon való
manipulálása. John Pike, az Amerikai Tudósok Szövetségének elemzője szerint
bármekkorát is fejlődhet a technológia, a képelemek manipulálása mindig veszélyes
eszköz marad a felelős szervezetek számára. "Ha egy emberjogi szervezet megjelenne a
CNN-nél egy ilyen manipulált videofelvétellel, főleg ha olyan szervezetről van szó,
amellyel korábban nem álltak kapcsolatban, szerintem azt a CNN is »radioaktívként«
kezelné" – állítja Pike, aki szerint ilyet egyetlen igazgató vagy főszerkesztő
sem futtatna le. A szkeptikusok azonban sokkal inkább tartanak a 21. század
médiumának, az internetnek a manipulálásától. A világhálóra feltöltött adatok
döntő többsége ugyanis nem ellenőrzött információ. Ez fokozottan igaz azokra a
hírgyárakra, melyeknek forrásai nem eredeti beszámolók, hanem már közvetetten
érkezett információk – véli Pike.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek