Széles kör? szakmai és politikai vita kísérte az FDA (Food and Drug
Administration, Amerikában az élelmiszerek és gyógyszerek engedélyezésével
foglalkozó hivatal) döntését, mellyel az amerikai nők számára is elérhetővé vált
az Európában RU-486 néven futó mifepristone, a művi terhességmegszakítás gyógyszeres
formája. A tabletta a tengerentúlon Mifeprex néven fog forgalomba kerülni, néhány héten
belül. A "korai abortusz tabletta" néven is emlegetett szer legnagyobb előnye támogatói
szerint az, hogy sokkal kevésbé avatkozik be a női szervezetbe, mint a műtéttel végzett
abortusz, és egyszerűen, az orvosi rendelőben bevehető. "A mifepristone olyan jelentős
technikai haladás a női egészségügy területén, mint 40 évvel ezelőtt a fogamzásgátló
tabletta megjelenése" – fejezte ki elégedettségét Gloria Feldt, egy amerikai családtervezési
társaság elnöke.
A mifepristone nem azonos az úgynevezett "esemény utáni" tablettával, amely valójában
sürgősségi megoldás, és a feltételezett fogamzás után csak mintegy 72 óráig
lehet hatásos. Az abortusztabletta, amely szintén a megtermékenyült petesejtnek a méhfalon
való megtapadását teszi lehetetlenné, az első öt hétben alkalmazható hatásosan. A
vetélés elérésére egy másik, méhösszehúzódásokat előidéző tablettával együtt
alkalmazzák. Az FDA vizsgálatai során megállapították, hogy az esetek 92-95,5 százalékában
sikerrel alkalmazható a nem kívánt terhesség megszakítására. A szert alkalmazó nők
viszonylag kis százalékánál léptek fel orvosi beavatkozást igénylő komplikációk.
Az abortusznak ezt a módját választók legtöbben arra számíthatnak, hogy "az egész"
nem tart tovább néhány óránál, az utólagos vérzéseket is beszámítva legfeljebb
egy hétnél. Hogy mi van azokkal, akik nem elég szerencsések, hogy a "legtöbb nő"
csoportjába essenek? A vizsgálatok szerint százból egy esetben olyan súlyos vérzés
is felléphet, hogy megállítására orvosi beavatkozásra van szükség.
Az amerikai abortuszellenes csoportok szintén nem maradtak szótlanok az ügyben. Cáfolva
a tablettával kapcsolatos megnyugtató állításokat, elsősorban arra hívták fel a közvélemény
figyelmét, hogy egy kéthetes embriót megtermékenyített petesejtnek nevezni enyhén szólva
is félrevezető szóhasználat, emellett természetesen a gyógyszeres terhességmegszakítás
sem tekinthető annyira veszélytelennek, mint azt sokan hiszik. "Az amerikai nőknek
tudniuk kell, hogy ez a módszer éppen úgy elveszi meg nem született gyermekük életét,
mint a művi abortusz, és komoly egészségügyi kockázatot vállalnak" – fejtette
ki Laura Echevarria, az Élethez Való Jog Nemzeti Szervezetének szóvivője. A szervezet
internetes honlapján található adatok alátámasztják szavait: eszerint azoknak a nőknek,
akik a gyógyszeres módszerrel szakították meg terhességüket, két százaléka a műtőasztalon
kötött ki, és az Egyesült Államokbeli kísérletek során egy asszony majdnem elvérzett.
A módszer legfőbb előnyeként szinte minden támogatója megjegyzi: a rendkívül korai
terhességet is kimutató terhességi tesztek korában a mifepristone alkalmas arra, hogy
minden eddiginél korábban végezze el az abortuszt. Arról azonban kevesebbet beszélnek,
mennyiben különbözik ugyanannak a magzatnak korábbi megölése a néhány héttel későbbitől.
Franciaországban, ahol a tablettát már több mint egy évtizede legálisan használják,
az egészségügyi minisztérium adatai szerint az évi 20 ezer abortusz mintegy 10 százalékát
végzik ezzel a módszerrel. Az eltelt 12 év alatt – statisztikai adatok tanúsága
szerint – a tabletta nem volt képes átvenni a műtéttel végzett terhességmegszakítás
helyét: az a mai napig a leggyakoribb formája a nem kívánt gyermektől való
megszabadulásnak. Ugyanakkor a tabletta statisztikailag nem is növelte az elvégzett
abortuszok számát. Remélhetőleg így lesz az Egyesült Államokban is, ahol hivatalos
adatok szerint az elmúlt húsz év átlagát tekintve most a legkisebb az abortuszok száma.
Az Amerikában egyszerűen csak "francia abortusztablettának" nevezett szer persze már
régen nem ismeretlen a tengeren túl. Az Európában már "bevett" tabletta sok éves
vita után jutott el az engedélyezésig. Az amerikai import gondolata ugyan régen felvetődött,
ám minden esetben olyan éles vitákat váltott ki, hogy pártolói letettek szándékukról.
Amikor 1993-ban a Clinton-adminisztráció feloldotta a behozatalra vonatkozó tilalmat,
maga a francia gyártó tagadta meg a forgalmazást az amerikai piacon, a szer körül
kialakult, robbanásig feszült politikai vitákra hivatkozva. Az abortusztabletta 20 éves
szabadalmi jogával rendelkező Roussel-UCLAF az amerikai Népesedési Tanácsnak, egy népesedési
kérdésekre szakosodott nonprofit szervezetnek adta át a forgalmazás kizárólagos jogát
azzal a megállapodással, hogy a szervezet elvégezteti a szükséges klinikai vizsgálatokat,
és gyártót talál. Hatévnyi kutatás és több, utolsó pillanatban történt pánikszer?
meghátrálás után a leendő gyártók részéről 2000 szeptemberének végén érkezett
el a "nagy pillanat", amikor az abortusztabletta legálissá vált. A klinikai vizsgálatokban
részt vett nők 92 százalékának sikerült megszabadulnia nem kívánt magzatától a
tabletta segítségével. A maradék nyolc százaléknál a tabletta nem vált be, el
kellett végezni a hagyományos műtéti eljárást. Azoknak, akik korábban már művi
abortuszt is végeztettek, nagy többsége arról számolt be, hogy az utóbbi megoldást
mindenképpen kényelmesebbnek találta, különösen, ami a diszkréciót és az eljárás
módját illeti.
Az FDA szeptember 28-ai döntése egyébként sokakat meglepetésként ért, annál is inkább,
mivel a tabletta elérhetőségét sokkal kevesebb szabály korlátozza, mint arra korábban
bárki is számított. Gyakorlatilag akármelyik családorvos, aki rendelkezik némi elérhető
sebészeti háttérrel arra az esetre, ha a tabletta nem működne, felírhatja a két
szert, melyek együttes bevétele a vetélést okozza. Bár az abortusznak ez a módja költségeit
tekintve hasonló a hagyományos eljáráshoz – mintegy 300 dollárba kerül –, sokban
megkönnyíti a nők dolgát: nem kell bemenni a klinikára, nem kell megvárni, hogy a
terhesség eléggé előrehaladott legyen a műtét elvégzéséhez, és a spontán vetéléshez
hasonlító eljárás sok nőnél bizonyára a lelkiismeretet is kevésbé fogja
megterhelni.
Amerikában egyes államok eleve olyan abortusztörvénynyel rendelkeznek, amely a
tabletta alkalmazását is tiltani fogja. Ahol megvan a lehetőség, ott sem biztos, hogy
minden orvos élni fog vele, hiszen sokan nincsenek felkészülve a mellékhatások és
komplikációk kezelésére, illetve az egyes esetekben felmerülő lelkigondozás iránti
igény kielégítésére. Az Abortuszt Végző Orvosok Nemzeti Koalíciójának ügyvezetője,
Dr. Ron Fitzsimmonds szerint az optimista várakozások egyelőre nem minden tekintetben
megalapozottak: véleménye szerint azok az orvosok, akik eddig nem végeztek abortuszt,
nem fognak élni a tabletta nyújtotta könnyebb lehetőségekkel sem. Ezt támasztja alá
a Washingtoni Egészségügyi Központ szülész-nőgyógyász továbbképző tanfolyamának
tapasztalata is, ahol a tabletta engedélyezésének híre egyáltalán nem indította
arra a résztvevőket, hogy kifejezzék hajlandóságukat abortusz végzésére. "A kezdő
orvosok általában pályájuk legelején eldöntik, fognak-e abortuszt végezni, vagy
nem; az abortusz módja e tekintetben nem számít befolyásoló tényezőnek" –
magyarázza a helyzetet David Downing, a kórház továbbképzési programvezetője. Ennek
értelmében természetes, hogy azok az orvosok, akik vallási vagy egyéb filozófiai okból
ellenzik az abortuszt, ezzel a technikával sem fognak élni, hiszen csak az eszköz más,
a cél és az eredmény ugyanaz marad. A Kaiser Családi Alapítvány közelmúltbeli felmérése
ennek némileg ellentmond. Eredményeik szerint jelenleg az amerikai nőgyógyászok
kevesebb mint tíz százaléka gyakorolja a művi terhességmegszakítást; a felmérés
azt mutatta, hogy az abortuszt nem végzők mintegy 45 százaléka a jövőben felírhatja
majd pácienseinek a tablettát. Amerikában nem ritka, hogy nőgyógyá-szok az
abortuszellenes aktivisták miatti félelmükben hagytak fel az abortusz végzésével –
egyes vélemények szerint nagy valószínűséggel ezek az orvosok lesznek majd fő pártolói
a tablettával végzett terhességmegszakításnak, hiszen az ilyen módon a négy fal között
végezhető.
2000. 10. 07. (IV/41)
