Az oldalakon elhelyezett linkek elvezetnek olyan szövegekhez, amelyek híres embereknek – például Senecának vagy Napóleonnak – tulajdonított antiszemita idézeteket tartalmaznak, egy helyütt pedig az olvasható, hogy a múltban zsidók emberáldozatot mutattak be. Egyik kiadványuk Adolf Hitlert mint "az évezred legnagyobb emberét" mutatja be, egy további A leleplezett Talmud címet viseli, ez utóbbi a rabbinikus hagyomány keresztényellenességét igyekszik bizonyítani. Bár a Forza Nuova sietett elhatárolódni az inkriminált honlap készítőitől, a hatóságok a szervezet több tagját körözik, s razziák során különféle fasiszta jelképeket koboztak el. Olyan iratokat is találtak, amelyek bizonyítják a Forza Nuova kapcsolatait a hasonló szellem? külföldi – elsősorban osztrák, német és orosz – csoportokkal; ezekben "keresztény szent háborúra" szólítják fel egész Európa szélsőjobboldali, militáns csoportjait, keresztes háborút hirdetve a világhálón keresztül a "cionista megszállás" ellen.
Ellenségképét az újfasiszta csoport ennél világosabban is meghatározta már: egy éve azzal robbantott ki botrányt, hogy interneten nyilvánosságra hozta 9800 olasz zsidó család nevét. Akkori honlapja "Keresztény alternatíva" néven mutatta be a szervezetet, a nyitóképe pedig egy keresztet ábrázolt, amint lesújt, s egy Dávid-csillagot tör szilánkokra. "Isten és a nép sátáni ellenségei a liberálkapitalista rendszer és a nemzetközi szabadkőműves páholyokkal szövetkezett cionizmus
– hirdette a weblap. – Igaz keresztényekként és a mi Urunk Jézus Krisztus követőiként szilárd elhatározásunk, hogy Szent Háborút hirdessünk egyházunk ellenségei ellen."
Idén szeptemberben az olasz sajtóban, a politikai életben és a zsidó hitközségek részéről nagy visszhangot váltott ki, hogy Veronában újfasiszta fiatalok összevertek egy zsidó származású katolikus vallástanárt. Az 50 éves Luis Marsigliát egyik este a lakása közelében három, bukósisakot viselő férfi a falhoz szorította, majd lánccal és ököllel ütlegelte, így üvöltözve: "Mocskos zsidó! Takarodj Veronából!" A támadók a segélykiáltásokra érkező járókelők közeledtére elfutottak. A keresztény hitre áttért Marsiglia, a veronai Katolikus Intézet tanára szerint a támadás csak egyike az őt hetek óta érő megfélemlítő akcióknak. Elmondása szerint rendszeresen kap antiszemita leveleket, fenyegető telefonhívásokat, és ismeretlenek náci jelképeket festettek a házára, mióta az előadásaiban említést tett Jörg Haider osztrák szélsőjobboldali vezető intoleranciájáról. "Veronában nagyon erős újnáci csoportok vannak kialakulóban, amelyek katolikus fundamentalista szervezetekhez kötődnek" – mondta Marsiglia az újságíróknak.
Az olasz kormány – mint minden ilyen esetben – súlyos szavakkal ítélte el a támadást, egyes elemzők mégis tétlenséggel és határozatlansággal vádolják az ország vezetőit. A La Stampa publicistái szerint a szélsőségekkel szemben – akár az új Vörös Brigádok, akár neonácik is azok – tarthatatlan az eddigi "puha" bánásmód, amelynek szellemében eddig csak az iskolai és televíziós felvilágosításra tettek hangsúlyt. A megengedő hozzáállás eredménye, hogy a rasszista bűnelkövetők általában enyhe büntetést kapnak, ha kapnak, s a fiatalok felnéznek rájuk. Gianni Riotta, a lap munkatársa szerint: "ha az igazságszolgáltatás nem súlyt le keményen, Marsiglia tanár úr esete mindennapos híranyaggá válik. A demokratikus közösségnek egyértelműen a szélsőségesek tudomására kell hoznia: nem tűrjük a törvénytelen tevékenységeteket." A cikkek megjelenését követő napon antiszemita levelek és propagandaanyagok árasztották el az újság honlapját és internetes fórumát.
Marsiglia nem az első áldozat volt: Olaszországban az elmúlt évtizedben szinte minden évre esett olyan erőszakos cselekedet, amelyet kapcsolatba lehet hozni újfasiszta szervezetekkel vagy ideológiával. Ezek legtöbbször színes bőr? bevándorlók ellen történnek, ilyen volt az idén a 25 éves Joshua Morgan esete is. A Sierra Leone-i, Olaszországban politikai menekültként tartózkodó egyetemistát nála fiatalabb bőrfejűek késelték meg. Ezt megelőzően a bangladesi származású Iqbal Hossaint ölték meg a legkegyetlenebb módon: a virágárulásból élő 40 éves férfit 1993-ban egy étterem előtt huszonéves bőrfejűek egy csoportja összerugdosta, majd egy közeli hídhoz vonszolta, és levetette. Halálát három évig balesetnek hitték, míg a fiatalok egyike beismerő vallomást tett.
A futballstadionok lelátói többször is helyet adnak újnáci csoportosulások erődemonstrációinak. Az akkor szolgálatban állt rendőröknek sokáig emlékezetes marad a bresciai stadionban 1994-ben kitört tömegverekedés. A hagyományosan "forró" Róma–Brescia találkozóra ez alkalommal nemcsak Rómából, hanem más területekről is érkeztek szélsőséges csoportok, s az előre megtervezett harcot az sem akadályozta meg, hogy a biztonságiak a bejáratnál több kést, petárdát, szekercét és egy lőfegyvert is elkoboztak. A római szurkolótábor egy része a mérkőzés alatt náci jelszavakat skandált, kővel dobálta az ellentábort, majd a kijáratnál verekedést provokált ki a rendőrökkel, amelynek során hasba szúrták a vezető rendőrtisztet.
Az újfasiszta csoportok felvonulásokon is gyakran síkra szállnak az érdekeikért. Róma főterein már több tüntetést is tartottak, hogy tiltakozzanak az 1992-es "Mancino-törvény" ellen, amely a faji, etnikai és vallási diszkriminációk ellen foganatosított intézkedéseket, s három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik az etnikai, erkölcsi vagy vallási alapon történő diszkriminációt hirdetik.
Olaszországban ugyanakkor politikai pályán is sikerrel érvényesülhetnek: Silvio Berlusconi 1994-ben alakult jobboldali kormányában öt újfasiszta képviselő is miniszteri bársonyszéket kapott, kettejük a legnagyobb kormánypárt, a Forza Italia, hárman pedig koalíciós partnere, az Északi Liga tagjaként. Közülük a szélsőjobboldali Guido Lo Porto ellen ma eljárás folyik engedély nélküli fegyvertartásért, Mario Borgheziót pedig magas pénzbüntetéssel sújtották, amiért megvert egy marokkói kisfiút. Ez utóbbi az észak-olaszországi fasiszta bábállam, a Salói Köztársaság megemlékezéseinek is egyik szervezője. Elemzők szerint az újnáci ideológiák elterjedése, és a legmagasabb szintekig történő begyűrűzése arra mutat rá, hogy az olasz társadalom egy része máig nem képes feldolgozni a fasiszta diktatúra két évtizedének emlékét.
2000. 11. 18. (IV/47)
