A Szentszék internetes honlapján közzétett dokumentum tiltakozik a "szenzációhajhász és hisztérikus" irányzatok ellen, amelyek sodrában "csodaváró tömegek" gyűlnek össze. "Bármelyik katolikus imádkozhat gyógyulásért – így a végzés –, ám ennek szent helyen, az arra kijelölt személy vezetése alatt kell történnie
A szabad, nem liturgikus imádságos alkalmak, valamint a liturgikus szertartások között éles határt kell vonni. Semmi sem kaphat helyet, ami mesterkéltségre, színpadiasságra vagy hisztériára figyelmeztetne. A gyógyulásért folyamodó szertartásos könyörgéseket a Rituale romanum rendjén, az abban előírt, felszentelt miseruhában szabad elmondani. Nem legitim az olyan szertartás, amely nem tartja tiszteletben a liturgia előírásait."
Ez utóbbi kitétel tűnik a leghatározottabb támadásnak Milino érsek ellen, akinek nagy visszhangot kiváltó gyógyító összejövetelei felháborodást keltettek a Vatikánban. Az afrikai papot három éve már kitiltották Rómából, miután egyházi értékelés született: Milingo szertartásai inkább erednek
afrikai boszorkányságból, mint a katolikus hagyományból, és több-ezres tömegekből váltanak ki őrjöngést. Ám a zambiai atya most visszatért, hogy – dacolva a korábbi elutasítással – a pápai egyházmegyében, a ferences San Pietro templomban celebráljon szentmisét. A rendezvényeire ellátogatók tanúsítják, hogy a démonoktól megszállottak a földön vergődnek, míg Milingo kiabálva, énekelve, sőt táncolva tömeges ördögűzést gyakorol. Hallgatósága – olaszok ezrei – meg van győződve afelől, hogy Milingo csodatévő erővel van felruházva: rákból, AIDS-ből és más, gyógyíthatatlan betegségekből való gyógyulásokról szóló beszámolók kaptak lábra szerte Olaszországban, összejöveteleiről mégis megoszlanak a vélemények. Marco Fabbi, a római egyházmegye szóvivője kijelentette: "Nem akarjuk itt látni ezt a primadonnát. Milingónak mihamarabb távoznia kell. Nem prédikálhat Rómában a beleegyezésünk nélkül. Nem büntethetjük meg magát a papot, de megfenyíthetünk minden közösséget, amely úgy határoz, hogy megveti a tilalmunkat. Erre figyelmeztettük ferences rendi testvéreinket."
A fekete tisztelendő mindennek ellenére rendíthetetlennek tűnik: "Az Úr hívott el, hogy harcoljak a sátán és szövetségesei ellen. Démonok vannak közöttünk. Olyanok, mint a vadmacskák; csirkéket szaggatnak szét, és a gazda nem tudja megfogni őket."
A Szentszék pontosan az ilyen "középkori folklórt" remélte hatályon kívül helyezni a démonűzés szertartásrendjéről kiadott újabb közleményeivel, amelyek buzdítják a lelkészeket, beszéljenek "a gonosz okáról", de ne tévesszenek össze pszichoszomatikus, vagy pusztán lélektani problémákat az ördög munkájával. Míg vatikáni teológusok megegyeznek abban, hogy Milingo "kezeltjeinek" inkább pszichológushoz kéne fordulniuk, mintsem ördögűzőhöz, mások szerint Lusaka volt érsekének elutasításával a Szentszék kudarcot vallott az afrikai kereszténység lényegi elemeinek megragadásában. Ez utóbbiak rámutatnak: Milingo egy zambiai faluban nőtt fel, ahol magától értetődő, hogy a betegség hátterében ördögi erőket vagy boszorkányságot ismerjenek föl. "Hála Milingónak, a fekete-afrikai vallásosság most színre lép Európában – állítja Vittorio Lanternari, teológus. – A tisztelendő uraknak fájó, hogy egy afrikai pappal éljenek együtt, aki a Vatikán kapujában tesz csodákat."
Az ellentmondásosan megítélt egykori érsek – aki a szolgálati tapasztalatairól kiadott több könyve után a közelmúltban saját rap-hanglemezt is megjelentetett – attól fogva, hogy felfedezte, képes "az ördög kivetésével" gyógyítani, vitákat kelt maga körül. Zambiai paptársai fekete mágia gyakorlásával vádolták meg, ezért Rómába idézték, ahol vizsgálatnak vetették alá. "Mintha az inkvizíció korába léptünk volna vissza – emlékszik –, még pszichiátriai vizsgálatra is köteleztek." Milingót 1983-ban II. János Pál személyes közbenjárására fölmentették a vádak alól, érseki címét viszont nem nyerte vissza. Attól fogva tüske az egyház oldalában: a pápa segítségnyújtását támogatásként értelmezi szolgálatához. 1996 novemberében a Rómában megrendezett Fatima 2000 Világbéke-Kongresszuson azzal a kijelentésével került az olasz lapok címoldalára, hogy szerinte egyháza elöljárói "az ördög céljait" mozdítják elő: "A gonosz által uralt harmadik dimenzió most a legveszélyesebb és a legszövevényesebb. Mikor felfedeztem, nem akartam elhinni. Ehhez a harmadik dimenzióhoz tartoznak azok, akik az ördög utasításait hajtják végre. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a mi egyházunk is ide tartozik
Az egyház úgy óvja az ördögöt, mint az állam a védett állatokat, közben pedig törvényen kívül helyezi a vadászokat, akik le akarják teríteni. Az ördögöt egyes egyházi tekintélyek így védik a hivatásos démonűzőtől."
Arra a kérdésre, hogy elbátortalanítja-e Róma ellenállása, az egyházfőt idézi, s a közelmúltban boldoggá avatott, sokak szerint csodatévő erővel bírt Padre Pióhoz hasonlítja magát: "A pápa egy nap azt mondta nekem, ne lepjen meg, ahogy bánnak velem, mert így bántak Padre Pióval is." VI. Pál pápa egy, a II. vatikáni zsinat után híressé vált szólására is hivatkozik: "A sátán füstje beszivárgott az egyházba." Milingo hozzáteszi: "Nem hallottam, hogy valaki látta volna kimenni. Imádkoznunk kell, hogy eltakarodjon."
Hagyomány és gyakorlat
Milingo démonűző szertartásait csak személyi vagy tekintélyelv? alapon érheti támadás, teológiailag ugyanis nem támasztható ellenvetés a sokakban megbotránkozást keltő hitgyakorlat ellen. "A katolikus hit szerint – írja a tekintélyes Katolikus Enciklopédia, miután számos példával igazolja, az egyházatyák űztek démonokat – a démonok vagy bukott angyalok értelemmel bíró lények, amelyek hatnak az anyagi világra, és élnek is anyagi eszközökkel és erőkkel gonosz céljaik megvalósítása érdekében; ennek az önmagában véges erőnek pedig az emberi bűn biztosít működési területet. Egyes helyek, tárgyak vagy személyek – az Istentől engedélyezett határokon belül – ki vannak téve ördögi megszállásnak, az ezek felszabadulásáért végzett démonűzés pedig nem egyéb, mint Istenhez egyháza nevében intézett imádság, hogy természetfölötti módon szorítsa vissza az ördögi erőt
Az ördögűzés jelenlegi rítusát a Rituale romanum szabja meg, ez teljes mértékben megegyezik az egyházatyák hagyományával." A szertartás gyakorlati eszközeiről is olvashatunk: "Az olajjal való megkenés, a kézrátevés és az exsufflatio, vagyis a démon kifújása egyaránt részét képezték a szertartásnak, ez utóbbi azt jelképezte, hogy a szabadulásban részt vevő megtagadja a démon minden cselekedetét, míg az insufflatio, a Szentlélek belélegzése a megszentelő kegyelemnek való teljes önátadást szimbolizálta."
Maga II. János Pál 22 éves pápasága alatt három ízben is végzett már démonűzést, ezek közül a legutóbbi – meglehetősen látványos – eset kapott nagyobb nyilvánosságot. Ez év szeptemberében egy 19 éves leányért imádkozott, aki egy pápai fogadáson az Il Messaggero leírása szerint "emberfeletti erővel" rendezte át a svájci gárdisták sorait, s durván pocskondiázni kezdte Gianni Danzi püspököt, aki megnyugtatására a kereszt jelét mutatta felé, végül kísérteties kacajt hallatott, mikor az egyházfő imádkozott érte. "Az ördög megmutatta az izmait" – zárja tudósítását az olasz lap.
2000. 12. 02. (IV/49)
