Holdfogyatkozás Mexikóvárosban, előtérben a Függetlenség Angyala szoborral. Árnyékba borult telkek Fotó: Reuters
Húsz évvel ezelőtt a szemfüles Dennis Hope felkereste a San Francisco-i földhivatalt, és bejelentette igényét a Hold teljes felszínére, valamint a Naprendszer nyolc bolygójának és azok holdjainak egész területére (a Föld és a Nap így kimaradt). Nyilván őrültnek tartották egészen addig, amíg a hatóság el nem ismerte igényének jogosságát, az amerikai kormány pedig – állítólag – Hope tulajdonjogát. Ekkor alapították meg a Hold-nagykövetséget, amely azóta a Naprendszer planétáinak árusításával foglalkozik, 1996-tól már az interneten is.
Több mint háromszázezer büszke földön kívüli telektulajdonos van már, ebből a Holdon közel kétszázhetvenezer, míg a többiek már a Marsot kezdték felvásárolni. A boldog Hold-tulajdonosok három oklevelet kapnak telkükkel: a "Hold Okirat" a hivatalos tulajdonosi dokumentum, a Holdtérkép megmutatja, pontosan hol helyezkedik el a telek a Hold megvilágított oldalán. A Hold-alkotmány pedig tartalmazza a Hold-törvényeket, a tulajdonos jogait és a Nagyfőnöknek, a Hold teljhatalmú urának, Hope-nak a törvényeit. Minden okmányt pergamenszer? papírra nyomtatnak, mely alkalmas a bekeretezésre. A vevőkapcsolatok gondozását az USA haditengerészete segíti. Tőlük lehet megtudni, hogy van-e kráter a telek közelében, dobáltak-e rá arra járó űrhajósok coca-colás dobozokat. A haditengerészet a Clementine holdszonda segítségével megmutatja a telek radarral készített térképét: a hosszúsági és szélességi koordinátákat. Aki most gondolja meg magát, még nem késett le semmiről, hiszen a teljes térkép hárommillió parcellát jelez.
A Hold-nagykövetség azonban nem lehet egészen nyugodt, hiszen a jó üzletet megszimatolva három másik internetes cég is elkezdte a Naprendszer égitestjeinek árusítását, és az egész ügyletet is sokan megkérdőjelezik. Hope természetesen állítja, hogy jogi oldalról minden a legnagyobb rendben van. Először is bizonyítania kellett, hogy a Hold és a nyolc bolygó valóban az ő tulajdonát képezi, hiszen senki sem adhat el olyasvalamit, amit nem birtokol. Az általánosan elterjedt meggyőződéssel szemben egyéneknek nem tilos földön kívüli ingatlant birtokolni. Az 1967-es, Világűrről szóló ENSZ-szerződés értelmében egyetlen kormány sem vehet tulajdonba idegen égitestet, de magánszemélyeket és cégeket nem említ a megegyezés. 1984-ben a világszervezet megpróbálta ugyan betömni a joghézagot a Hold Szerződés bevezetésével, amely mindenki számára megtiltotta volna az idegen égitestek kiaknázását. A gondot az okozta, hogy csak hat tagállam szavazta meg az egyezményt a 185-ből. Így lehetővé vált, hogy bárki törvényes tulajdonosa legyen a földön kívüli égitesteknek, amennyiben elsőként jelenti be az igényét a tulajdonlásra. A Hold-nagykövetség ezt meg is tette. A történet nagyban emlékeztet a Vadnyugat egykori meghódításához: az kapja a legjobb ingatlant, aki legelőször jelenti be igényét rá. Az amerikai törvények például Montanában máig megőrizték ezt a hagyományt. Az USA polgárainak egyébként is lenne okuk arra, hogy igényt tartsanak a Holdra, hiszen 1969. július 20-án éppen amerikai űrhajósok léptek először a Föld kísérőjének felszínére.
A törvény értelmében a következő lépésként értesíteni kell mindenkit a tulajdonlási igényről, amit a Hold-nagykövetség meg is tett, és sem az ENSZ, sem az orosz kormány, sem az USA kormánya nem vitatta el igényét. Ilyen módon vált Hope a világ legnagyobb földtulajdonosává, és fogott hozzá a telkek árusításához. Az újdonsült tulajdonosok talán nem is gondolják, hogy a most még olcsón megszerzett ingatlanjaik egyszer még busás hasznot hajthatnak. A kutatások szerint a Hold felszíne alatt gazdag lelőhelyei vannak a hélium hármas izotópjának, amely egyes vélemények szerint a jövő században felválthatja a jóval veszélyesebb urániumot az atomerőművekben. A hélium hármas izotópja értékesebb, mint az arany és a gyémánt, és – befektetők figyelem! – a becslések szerint mintegy hárommilliárd dollárt érnek a holdi készletek.
2000. 12. 30. (IV/52)
