Az azóta – többek között az öngyilkosságról és a gyerekkori öngyilkosságról – készült dokumentumfilmeket ugyanez a segítő szándék szülte. Répásy Ágnes a filmben megszólaló szakorvosok mellett különösen hálás azoknak a betegeknek, akik arcukkal vagy anélkül, de megosztották személyes élményeiket a nézőkkel, hogy segíthessenek másoknak.
Mélypont reggel
Depressziós nép-e a magyar? – teszik fel a kérdést a film készítői. Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója, a film egyik szakértője igyekszik eloszlatni ezt a hiedelmet. A professzor asszony inkább a magyarokban rejlő erős teljesítménymotivációra irányítja a figyelmet, amely túl szűk keretek közé szorulva kudarcélmények forrása lehet.
A film beteg, gyógyulófélben levő és gyógyult riportalanyokat szólaltat meg, akik vállalták a tévé nyilvánosságát, hogy megosszák tapasztalataikat, és átadják azt a meggyőződést, hogy a depresszió gyógyítható. A filmben szereplő személyek, saját bevallásuk szerint erős, életvidám emberek voltak, napi 10-12 órát dolgoztak gond nélkül, depressziós állapotukban pedig ennek töredékére sem (voltak) képesek.
A film sorra veszi a lelki válság és a depresszió legsúlyosabb egészségi következményeit, amelyek az átmeneti megkönnyebbülést hozó alkoholizmus, a dohányzás, a drogfüggőség, és a legsúlyosabb esetben az öngyilkosság. Ennek menetét ékesen példázza az egyik riportalany esete: korábban úgy érezte, rajta múlik, hogy naponta hány cigarettát szív el, a depresszió állapotában azonban elvesztette az akarati irányítást e területen, és 10-12 cigaretta nélkül el sem tudja kezdeni a napot.
Dr. Rihmer Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa szerint a depressziósok 60-65 százalékánál jellemző a reggeli mélypont: a kora reggeli, idő előtti ébredés, szorongás, ami késő délelőttre általában spontán javulást mutat. Az orvos megerősíti: bár a nikotin antidepresszív hatása bizonyított, nem tekinthető megoldásnak, hiszen a szív- és érrendszerre gyakorolt káros hatása tízszer, százszor nagyobb, mint amekkora pozitív hatást gyakorolhat a lelki válságban szenvedőre.
Kinek kellek?
A depresszió tünetei közül az egyik legjellegzetesebb a döntésképtelenség – a beteg ember számára gondot okoz a korábban rutinnak minősülő döntések meghozatala, például az, hogy átmenjen-e a másik oldalra az utcán, vagy milyen ruhát vegyen fel reggel, hogyan szervezze napi tevékenységét. Emellett a lelki válságban szenvedő mindig negatívan gondolkodik magáról és környezetéről is, és ez a negatív értékítélet uralja egész gondolkodását. Talán furcsának tűnik, hogy a szakember nem javasolja a depressziósok "felvidítását", mivel ebben az állapotban az ember rendszerint nem képes örülni semminek, ami az adott helyzetben még nagyobb kudarcélményt jelenthet számára, és visszavetheti a javulásban. A depresszióban szenvedő ember környezete leginkább a türelemmel segíthet azokban a hetekben, néha hónapokban, amíg a tünetek enyhülnek.
A depresszió – a filmben elhangzó megfogalmazás szerint – kedélybetegség, amelyet többek között a lassú, egy téma körül forgó gondolkodás, a kilátástalanság érzése és a szorongás jellemez. Depresszióról általában akkor beszélhetünk, ha az erősen nyomott hangulat legalább két hétig fennáll, és nincs konkrét kiváltó oka. Az ilyen ember általában nem érdeklődik a külvilág iránt, a munkája iránt, fáradékony, napi aktivitása jelentősen csökken, nem képes koncentrálni, feledékeny lesz. Az állapot sokszor tartós munkaképtelenséget eredményez, ami öngerjesztő folyamatot indíthat el, hiszen ennek következtében az ember elveszítheti munkahelyét, ami az egzisztenciális gondok megjelenésével tovább mélyítheti a depressziós állapotot. A depressziót gyakran kísérik fizikai tünetek is: étvágytalanság, alvás- és szexuális zavarok. Emellett megjelenhet az önvád, bűntudatérzés, ennélfogva depressziós állapotban gyakoriak az öngyilkossági gondolatok. A beteg személy általában hibásan értelmezi a dolgokat, egyes – ritka – esetekben előfordulhatnak téves eszmék, amelyek nem feltétlenül skizofréniára, hanem – a depresszió egyéb tipikus tüneteivel együttesen – a depresszió legsúlyosabb formájára utalnak – mondja el a szakértő.
A javulás esélyeit mérlegelve kiderül, hogy lényeges különbség van a nők és férfiak között: a nők – pszichikai alkatuk különbsége miatt – hajlamosabbak beismerni állapotukat, és segítséget kérni a lelki krízisben, míg a férfiak kevésbé képesek megfogalmazni helyzetüket, ennélfogva nehezebben is osztják meg érzéseiket szavakban. Mivel sokszor nem nyílnak meg feleségük, barátaik előtt, és ugyanez okból nem fordulnak orvoshoz, a férfiak hajlamosabbak az alkoholhoz vagy a gyógyszerhez nyúlni, ami könnyen vezethet kóros függőséghez. Különösen igaz lehet ez a "nem ér semmit az élet", "nem kellek senkinek" érzései közepette, amikor egy pohár ital – majd később egyre több – képes oldani a hangulatot.
A fiatal nők gyilkosa
A depresszió családromboló tényező is lehet, hiszen a beteg számára a mindennapi élet is nehézségeket okoz, ezért gyakran elhanyagolja magát, családját, ami veszekedésekhez, majd váláshoz vezethet. A filmben megszólaló orvosok hangsúlyozzák a korai diagnózis fontosságát, hogy a beteget ne a fizikai tünetek alapján vessék alá megterhelő, de sehová sem vezető kivizsgálásoknak. Ebben nélkülözhetetlen szerepe van a háziorvosképzésnek és -továbbképzésnek, illetve a felvilágosításnak annak érdekében, hogy a betegek merjenek orvoshoz fordulni problémájukkal, hiszen a depresszió gyógyítható. Mivel a depressziós tünetekkel küzdők jelentős része nem is tudja megfogalmazni problémáját, maga is elcsodálkozik, amikor kiderül, hogy miről van szó. A háziorvos sokat tehet, hogy legyőzze betege információhiányból eredő félelmeit, és szükség esetén a pszichiáterrel együttműködve segítsen rajta.
A felvilágosító munka szükségességét támasztja alá az a tény is, hogy a nem kezelt depresszió tartós betegállományban maradást, idő előtti nyugdíjba kényszerülést (rokkantságot), feleslegesen elvégzett, költséges vizsgálatokat eredményez. További nehézségeket okoz a tény, hogy ma még sok háziorvos is szimulánsnak nézi a konkrét betegségben nem szenvedőt, pedig a szakértő szerint az enyhe fokú depresszióval akár a háziorvos is kezelhetné a beteget. Ez annál is fontosabb, mivel a kezeletlen depressziónál nincs költségesebb dolog: az egyéni és családi tragédián felül a társadalmi veszteség is jelentősnek tekinthető. A költségek tekintetében egyébként a depresszió ma a légzőszervi, valamint keringési megbetegedések mögött a harmadik helyen áll, ha az általa okozott halálozást és rokkantsági arányt vesszük figyelembe. Világviszonylatban a depresszió a 15–44 éves korú nők között a leggyakoribb rokkantsági és halálozási ok, sokkal súlyosabban, mint a férfiak esetében.
A megszólaltatott betegek személyes válságaik őszinte feltárásával szolgálják a filmkészítők célját: eloszlatni a depresszió körüli tévhiteket, és megmutatni, hogy van segítség. Répásy Ágnes rendező örömmel számolt be róla, hogy a kamera előtt arcukat nem vállaló, beteg asszonyok a film vetítésének idején már gyógyultnak tekinthetők, a még munkaképes korú asszony rokkantsági nyugdíja megszűnt, ismét munkaképes. Őértük már érdemes volt.
(A Depresszió cím? filmet a Spektrum televízió vetíti július 23-án 20.40-kor,
és július 26-án 23.10-kor.)
2001. 07. 21. (V/29)
