"Sokan azt gondolják, ha több szabadidejük lenne, akkor boldogabbak lennének, kevesebb stresszben lenne részük, és nem idegeskednének annyit" – jegyzi meg Joe Folkman humánerőforrás-konzultáns. A pihenés azonban nem a rászánt idő mennyiségén múlik, hanem azon, mivel töltjük ki a rászánt időt, és hogyan osztjuk be azt. Nem ritka, hogy az embernek a saját nyaralását kell kihevernie, mielőtt újra hatékonyan dolgozni kezdene. A közelmúltban például éppen Nagy-Britanniában született meg az a javaslat, hogy a hatékonyabb munkavégzés érdekében hosszabbítsák meg az újévi munkaszünetet, mivel a nemzetnek ki kell hevernie az ünnepeket. (Ünnepek utáni szindróma, Hetek, 2001. január 6.)
Korábban a vakáció azt jelentette, hogy az ember jól kialussza magát, nagyokat sétál, esetleg jókat kártyázik, és édes semmittevésben múlatja napjait, avagy gondtalan – és ha kelet-európai, akkor többnyire pénztelen – turistaként rója az utakat és a múzeumokat. Mára valahogy mintha ízét vesztette volna a nyaralás. Drága a lángos, tele a part, dugó van az utakon, mert mindenki ugyanakkor akar utazni, amikor mi, ordít a gyerek, elege van az utazásból, emelkedik a vérnyomás, és különben is, minek az egész felhajtás, otthon legalább nem költenénk ennyit. Lehet, hogy jó arra gondolni: mi is nyaraltunk, ugyanakkor a nehezen kivett szabadságból arra már nemigen futja, hogy zilált idegeinket is kifésüljük, mielőtt munkába állunk. Különösen nehéz gyerekekkel útnak indulni, főleg, ha a teljes munkaidőben dolgozó szülő hirtelen teljes idej? gyermekfelügyeletre kényszerül. Elvetemültebb szülők a lehetőségtől megrémülve állítólag arra is képesek, hogy inkább időhiányra hivatkozva lemondjanak a nyaralásról. Az időhiány azonban néha csak kifogás, igaz, az egyik leghatékonyabb. Egy közelmúltbeli felmérés szerint például az amerikaiak túlterheltnek érzik magukat annak ellenére, hogy kimutatták: munkahetük átlagban sokkal kevésbé zsúfolt, mint 26 más ország lakosaié, köztük az oroszoké, a japánoké, a mexikóiaké, a spanyoloké és a törököké – nem beszélve a magyarokról. Egyszóval nem árt, ha a vakációt mégis megpróbáljuk stresszmentesíteni.
Sokan abban a hitben élnek, hogy ha több idejük lenne, boldogabbak és pihentebbek lennének, kevesebb lenne a stressz az életükben. A pihenés azonban éppen úgy lehet stresszel teli. Ma már nemcsak annak van külön iparága, hogy hova menjünk nyaralni, és hogyan jussunk el oda. A legjobb utazási irodák és utazási szakértők arra is felkészítenek, hogyan kell stresszmentesíteni a vakációt, vagy legalábbis a lehető legkisebbre csökkenteni a vele járó izgalmakat. Lássunk néhány ötletet – jól jöhetnek azoknak, akik még nem siették el a dolgot.
– Jobb, ha kevesebb állomást tervezünk be, és ott tovább maradunk. Az állandó helyváltoztatás és indulások miatti kötöttség feszültséget okozhat. Emiatt nem is érdemes túl sok programot tervezni, hiszen úgysem leszünk képesek mindent teljesíteni – ha mégis, akkor holtfáradtan érkezünk haza, és kezdhetjük előről a pihenést.
– Érdemes anyagi lehetőségeinken belül tervezni a nyaralás költségeit. Nincs nagyobb stressz, mint arra gondolni egész nyaralás alatt, hogy miből fogunk élni az év hátralevő hónapjaiban.
– Jobb, ha előre igyekszünk elvégezni a munkánk egy részét, hogy ne gyűljön fel elvégezhetetlen mennyiség? feladat, mire hazaérünk. Van, akit már nyaralás alatt nyomaszt, mi várhat rá otthon vagy a munkahelyén egy-két hét szabadság után.
– Ne az utolsó pillanatban csomagoljunk, mert egészen biztos, hogy így az eleve otthon felejtésre ítélt dolgokon felül is elfelejtünk valamit (amire egészen biztosan nagy szükségünk lesz, amint megérkezünk).
– Készítsünk listát az előzetes tennivalókról, illetve a becsomagolni kívánt dolgokról. Jobb, ha a lista előre elkészül, akkor alkudozni is tudunk egymással és magunkkal. A végső szót úgyis a véges befogadóképesség? bőrönd mondja ki. Ne csomagoljunk túl sokat, így is, úgy is megunjuk, hogy mindig ugyanazokat a ruhákat viseljük – akkor legalább cipeljünk kevesebbet. Eleget úgysem tudunk vinni – legalábbis a nőnem? utazók biztosan nem. Meg aztán így kisebb a veszteség, ha a bőröndök önálló útra kelnek a repülőtéren.
– Ha a család – vagy baráti társaság – együtt nyaral, érdemes engedményeket tenni, és mindenkinek a kedvére tervezni valamilyen programot.
– Ha amiatt lennénk idegesek, hogy túl sok munka halmozódik fel a szabadság alatt, inkább érdemes egy délutánt munkával eltölteni, és utána visszatérni a pihenéshez, mint végig szorongani a ránk váró feladatok miatt. A túlzásba vitt pihenés úgysem tesz jót intelligenciánknak!
(A nyaralás butít, Hetek, 2001. július
7.)
– Tartsuk egyensúlyban az időbeli kötöttségeket és a teljes szabadságot. Hagyjunk időt a gondtalan semmittevésre, andalgásra, amikor nem kell az órát nézni, de ha szükséges, legyünk pontosak – nincs rosszabb, mint lekésni egy induló repülőgépet vagy buszt.
– Határozzuk el, hogy jól fogjuk érezni magunkat, akármi történik. Ne essünk kétségbe, ha valami mégis balul üt ki, hiszen a legemlékezetesebb kalandok is csalódással kezdődnek. Mindehhez talán a legfontosabb tanács: vegyük nagyon komolyan a nyaralást, de ne felejtsük otthon a humorérzékünket. Én már csomagolok.
2001. 07. 28. (V/30)
