Nelson Mandela az Egyházak Világtanácsának szószékén Fotó: Reuters
Raiser szerint a terrorizmust addig nem lehet leküzdeni, amíg "a világ eltűri, hogy embereket alázzanak meg azok az önkényesen hatalmat gyakorlók, akik a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek".
Az Egyházak Világtanácsának több mint 320 keresztény felekezet a tagja: protestáns, anglikán, katolikus és ortodox vallásúak tartoznak égisze alá, hogy megvalósítsák az "egy hitben történő egységet". A tanács működése sokak szerint ellentmondásos volt az elmúlt évtizedekben. A belső kritikusok szerint a bajok az 1960-as években kezdődtek, amikor is a kelet-európai ortodox, így a legtöbb problémát okozó orosz pravoszláv egyház csatlakozott a szervezethez.
Számosan szemére vetették a világtanács vezetőinek, hogy a felszabadítási teológia és a rasszizmus elleni harc hangsúlyozása háttérbe szorította az emberi jogok melletti kiállást. A kommunizmus időszakában a szervezet Kelet-Európában az államhatóságok és az egyházak jó kapcsolatát szorgalmazta, miközben nyilatkozataiban rendre ostorozta a nyugati imperializmus és kapitalizmus visszásságait.
A világtanács a vitatott politikai állásfoglalásai mellett teológiai kérdésekben is ellentétbe került a hagyományos bibliaértelmezést valló – egyes protestáns és pünkösdi–karizmatikus – egyházakkal. Nagy visszatetszést keltett például, amikor 1986-ban a szervezet egyik társelnöke, Lois Wilson kijelentette, hogy szerinte Mária nem volt szűz Jézus születésekor. Hasonló vitatémát jelentettek a Szentháromság tanát nem valló egyházak felvétele a tanácsba és a nem keresztény vallások képviselőivel tartott közös szertartások is. Bár nem mindenki fogalmaz olyan radikálisan, mint Billy Graham, aki 1948-ban úgy vélte, hogy az Egyházak Világtanácsa fogja "megválasztani az Antikrisztust", sok pünkösdi–karizmatikus lelkész és teológus "az aposztata kereszténység világtanácsának" tartja a szervezetet.
2001. 10. 05. (V/40)
