Hová lettek az erős családfők

"A férfi szerepmintája ma egyre többeknek nem elérhető" Fotó: Somorjai László

– Beszélhetünk-e korunk társadalmában ideális vagy uralkodó családmodellről?

– Valójában nem, hiszen mára a hagyományos szerepekre épülő házasság stabilitása megkérdőjeleződött, új, általános minta pedig nincsen. Inkább sokfajta modell együttéléséről lehet beszélni, aminek következtében különféle, olykor egymással összeegyeztethetetlen elvárások nehezednek az emberekre. Különböző életformák léteznek, az egyének ma arra törekszenek, hogy megtalálják a személyiségüknek legmegfelelőbbet.

– A sokféle minta között fellelhető-e közös vonás?

– Általánosságban elmondható, hogy napjainkra különösen felértékelődött az intimitás, az elfogadó érzelmi környezet mint a család egyik fő funkciója. Ennek kialakulása leginkább a magukkal hozott mintától függ. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy pontosan ezzel az előtérbe került intimitással vannak a legnagyobb bajok.

A különböző krízisek idején derül ez ki igazán, amikor a családnak olyan érzelmi támaszt kellene nyújtania az egyénnek, amely átsegíti őt a nehezebb időszakokon.

Uralkodnak az indulatok

– És mennyire jelent támaszt a család?

– Sajnos kevéssé. Az emberek jelentős része nem képes a problémák normális megbeszélésére. Mondhatni régiónkbeli sajátosság, hogy könynyen eluralkodnak az indulatok. Ebből a szempontból közélet és magánélet között nincs nagy különbség: nehezen bírjuk a másságot elviselni, azt, ha valaki másképp vélekedik a dolgokról, mint mi. A másiknak való engedést sokan úgy élik meg, mintha az valamiféle önfeladás lenne. A konfliktusok megbeszélése nagyon rövid idő alatt veszekedésbe fullad, ami már nem megbeszélés.

– Ennek ellenére úgy tetszik, a mai férfiak mintha gyámoltalanabbak lennének elődeiknél.

– Vigyázat: a két nem egymás nélkül nem tud változni! Napjainkra a nőknek sokkal több szereplehetősége lett, mint a férfiaknak, ráadásul a nők jobban is képesek egyszerre több területen helytállni. A férfiak viszont sokkal jobban koncentrálnak egyetlen feladatra. Ha a nő minden területen jól teljesít, az komoly kihívást, sőt frusztrációt is jelenthet egy férfi számára, így a mindennapos együttélés során konfliktusok sorozata alakul ki.

– Olykor a nő szó szerint kénytelen átvenni a vezető szerepet. Mennyiben hibás ebben a férfi?

– A párok életében az első kritikus pont a házasságkötés, a második az első gyerek születése. Számtalan feleség a házasság elején hajlamos akár női rokonainál látott minták alapján egy gondoskodó, anyai hozzáállással körülvenni a férfit. Aztán megszületik a baba, az anyai ösztön a megfelelő irányba terelődik, és sok apa úgy érzi, kiszorul a nő, a család életéből. Amikor hazaér, azt látja, hogy megy az esti nagyüzem, amelyben ő nem találja a helyét. Ezért lehorgonyoz a tévé előtt, vagy egyre később jár haza, így egész életük kormányzása átkerül a nő kezébe.

Bizalom nélkül nincs együttműködés

– Hogyan lehet ezeket a csapdahelyzeteket elkerülni?

– Legfőképpen úgy, hogy a felek között egy folyamatos kommunikáció zajlik, amelynek során rendre meg tudnak egyezni életük dolgairól és napi időbeosztásukról. Ma az embereknek igen kevés idejük jut a családjukra, éppen ezért rendkívül fontossá vált a tudatos időbeosztás! Fontossági sorrendeket kell az életünkben kialakítani, és ehhez a családtagok jóval szorosabb együttműködésére van szükség, mint korábban. Ha az életünk csak a hétköznapi teendők monotóniájában zajlik, és nincs idő a meghittebb együttlétekre, beszélgetésekre, a család hamar elkezd gyengülni, szétesni. A nagyon kapitalista munkahelyek is a csapatmunkát részesítik előnyben. A családnak is ez a feltétele, az együttműködés. Ma nem erre készítik fel az embereket, sajnos az iskola is az éles versenyre, a kiszorítósdira nevel.

– Az együttműködési készség azért mégiscsak otthonról jön, nem?

– Ez így van, csak nincsenek igazából helyes minták, ráadásul egyre több a csonka család, vagy állandóan változik az apa személye. A férfi szerepmintája ma egyre többeknek nem elérhető, pedig még egy kevésbé ideális apa is ezerszer többet ér a semminél.

– Ha sem a hozott minta, sem a partner nem segít, akkor mi marad? Az iskolázottság vagy a vallás mennyire képes összetartani a párokat?

– Az intimitás, a bensőséges kapcsolatok kialakításának képessége rengeteg dologtól függ, de legkevésbé a felek képzettségétől. Ha pedig az érintettek rendre nem képesek megegyezésre jutni, akkor vegyék igénybe szakember segítségét. A vallási ideológia önmagában nem elég egy házasság összetartásához: a kényszer? együttmaradásból úgy, hogy nem rendeződnek megnyugtatóan a felek közti problémák, nem sok jó sül ki. Kiürül, képmutatóvá válik a kapcsolat, a gyermekek pedig nagyon erősen lázadni fognak. Úgy vélem, a különféle felekezetek lelkészeinek nem ártana kicsit képződnie a mentálhigiéné, a szakszer? családgondozás irányában.