hetilap

Naplemente Bejrútban. Kezdődhet a lakoma Fotó: Reuters

A vallások békés egymás mellett élésébe, a toleranciába vetett hit elvesztését élik át a "mérsékelt" muzulmán hívők számos országban, ahol közvetlen környezetükben szembekerülnek a dzsihád valóságával, és el kell dönteniük, öszszeegyeztethető-e lelkiismeretükkel e tan gyakorlatba ültetése. Ez a lelkiismereti dilemma természetesen nem új, de az amerikai bombázások új fejezetet nyitottak, hiszen a dzsihád számos országban újra megélénkült. Mivel sok, jelentős létszámú muzulmán lakossággal bíró ország tagja a terrorellenes koalíciónak, és számos muzulmán hívő elutasítja a bin Laden-féle hitgyakorlatot, a muzulmán társadalmak lelkiismereti válságba kerülnek: hogyan lehet például teológiailag alátámasztani, hogy az afgán muzulmánok ellen támadó amerikai "hitetlenek" a jó, az erkölcsiség oldalán állnak? Arra a kérdésre, hogy vajon Isten az amerikaiak oldalán áll-e, említésre méltó tényként hozzák fel azt, hogy Amerikát már valószínűleg használta akkor, amikor támogatta az albán és bosnyák muzulmán kisebbségeket Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában.

A mérsékelt iszlámhívők másik érve az ilyen terrorcselekmények ellen az, hogy jogellenesek, tudniillik az iszlám jog nem a népi igazságszolgáltatáson alapul, hanem a jogrendszerre jellemző bírói ítéleten, így a magánkezdeményezések ebben a teológiai felfogásban nem közvetíthetik Isten igazságát. Az iszlám mérsékelt hívei hittel reménykednek vallásuk társadalmi, politikai újraértelmezésében, amely teljesen összeegyeztethető lesz a modernitással, azaz a vallást magánüggyé teszi, az állam és a vallás elkülönül egymástól.

A muzulmán országokban élő keresztény kisebbségeknek a dzsihádra felbuzdult csoportok elleni védelme a muzulmán hatóságok és a közvélemény hozzáállásától függ. Az ENSZ-beli beszédekben kinyilvánított hűség a terrorellenes koalíció iránt, illetve a terrorizmus meggyőződésből történő elítélése másban nem próbálható ki, mint az iszlám országok belpolitikájában. Ez egyben válasz a mérsékelt iszlámhívők központi kérdésére is: összeegyeztethető-e vallásuk a modern államiság alapjaival. Ebben a háttérben több figyelmet kellene fordítani a muzulmán többség? országokban élő keresztény kisebbségek ellen 2001. szeptember 11-e óta megerősödni látszó erőszakra. Pakisztánban teljesen egyértelm? az összefüggés az amerikai támadás és a helyi keresztények sorsa között: fegyveres csoportok kihirdették, hogy minden, az amerikaiak által meggyilkolt afgánért két pakisztáni keresztény fog az életével fizetni.

Szudánban az északi kormány az amerikai bombázások megtorlására új bombázási akciókat indított a déli tartományok keresztény vagy tradicionális vallású civil lakossága ellen, egyidejűleg meghirdette a dzsihád újjáélesztését.

A szövetséges Nigériában az amerikai bombázások kezdete óta több összeütközésre került sor a muzulmán és a keresztény lakosság között. Csak Kaduna városban a saria 2000-ben történt bevezetése óta 294 templomot és gyülekezeti házat gyújtottak fel a dzsihád nevében, kétezren vesztették életüket, s ezrekben számolják a hajléktalanokat és az árvákat. Nigériában a keresztény vallású köztársasági elnök, Olusegun Obasanjo többször hívta fel nemzeti összefogásra és megbékélésre a többnemzetiségű, többnyelv? és lényegében két vallás között megosztott lakosságot. Az alkotmány betartásáért felelős szövetségi intézmények és az országban erős emberi jogi szervezetek a jogállamisággal ellentétesnek minősítették a saria bevezetését. A külföldi tudósítások általában etnikai konfliktusként kezelik az összecsapásokat, ami részben igaz is, de nem jelentéktelen, hogy az egyik fél a dzsihádra hivatkozik.

Egyiptomban 1998 óta a Muzulmán Testvérek nev? szociális-politikai jelleg? vallási szervezetnek az állami szervekre gyakorolt nyomása következtében a keresztény lakosság szabad prédává vált a muzulmánok számára. A térségben viszonylag jó működése miatt sokszor mintául szolgáló egyiptomi államgépezet megbénulását mutatta, ahogyan a hatóságok az el-kosheh-i vérfürdő ügyét kezelték (1999. december 31. és 2000 január 2. között megmagyarázhatatlan okból gyűlölethullám indult a falu keresztény kisebbsége ellen; huszonegy embert meggyilkoltak, százakat megsebesítettek, és kétszázhatvan házat leromboltak). Mubarak elnök a "külföldi felforgatókat" hibáztatta a történtekért, a gyanúsított muzulmán személyeket pedig lényegében szabadlábra helyezte a bíróság. Muzulmán ügyvédjüket, az ország egyik legtekintélyesebb emberi jogi szakértőjét később börtönbüntetésre ítélték amiatt, hogy Egyiptomról hamis információkat terjesztett külföldön. Az erőszak kikerülésére, illetve anyagi juttatás reményében – az elszegényedett államban sokszor a muszlim társadalmi szervezetek jelentik az egyetlen szociális hálót – az emberek nagy számban térnek át a keresztény kopt vallásról az iszlám vallásra, illetve aki képes rá, elhagyja az országot. Az afganisztáni események árnyékában – a bin Laden-féle al-Kaida hálózat több szállal függ össze az egyiptomi Muzulmán Testvériséggel –, a megfélemlítés hangulatában kérdéses, hogy mit tudnak tenni a mérsékelt muszlim társadalmi rétegek az ország kisebbségének védelmében.

Indonéziában a Laskar Dzsihád elnevezés? muszlim fegyveres szervezet 1999 januárjában hirdetett dzsihádot a hagyományosan keresztény, de jelenleg vegyes lakosságú Maluku-szigetcsoport áttérni nem kívánó keresztényei ellen. A feketébe öltözött gyilkos csoportok találomra törnek be a keresztény házakba, falvakba. Hírhedt büntetésük a hitetlenek valamelyik végtagjának levágása (egyes szemtanúk szerint a szigeteken nem szokatlan a kéz vagy láb nélküli, megcsonkított emberek látványa). A Laskar Dzsihád saját bevallása szerint tízezer harcost tart a szigeteken, akiknek célja a területek elfoglalása, sőt egyes hírek szerint a kereszténység minden nyomának eltüntetése azokról. Az afganisztáni események nyomán a Laskar Dzsihád újból "szent háborút" hirdetett. Indonéziában a kormány és a politikai elit – legalábbis elvi szinten – elítéli a Laskar Dzsihád kezdeményezéseit. A hadseregnek eddig nem sikerült helyreállítania az alkotmányos rendet a betolakodókkal szemben, sőt több jelentés arra utal, hogy sok esetben nem is avatkozik be túl nagy kedvvel a keresztény lakosság oldalán, inkább a keresztény lakosság köréből szerveződő önvédelmi csoportok lefegyverzését szorgalmazza. Szeptember óta hasonló gyilkos hangulatok szabadultak el a dzsihád nevében olyan országokban is, ahol ez még szokatlan, így Togóban és Malajziában is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek