hetilap

A második világháború után sok kisebb terrorszervezet tűnt fel a színen Európától Japánon át Latin-Amerikáig – legalábbis kezdetben meglehetősen függetlenek voltak egymástól. Valójában az én értelmezésemben nem minden annak nevezett szervezet volt terrorista. Amíg a leszámolás célpontja egy-egy politikus, titkosügynök vagy rendőr, akiket az elkövető vélt vagy valós gyilkosságokért tart felelősnek, addig nem politikai terrorizmusról, hanem politikai leszámolásról beszélnék. Ám ez nem jelenti azt, hogy megbocsáthatónak tartom, hogy az európai intellektuelek egy részénél (emiatt ellenük sokszor felszólaltam már) széles körben elterjedt efféle csoportok – például a Tupamaros terrorszervezet – hőskultusza. Nem vitatkozom az etnikai alapú, nemzeti terrorizmussal sem, mert ők egy konkrét – néha megokolható, néha indokolatlan – cél elérésére törekszenek, ellenben három jelenséggel foglalkoznék: egyrészt az itáliai és német terrorizmussal, a vörös brigádokkal és fasiszta ellenfeleikkel; másodsorban a Bader-Meinhof csoporttal; harmadrészt pedig a közel-keleti arab terroristacsoportokkal Libanonban és Szíriában, amelyeket egy időben a Szovjetunió támogatott. Ez utóbbi tény miatt nevezték őket baloldaliaknak; míg bin Laden elődeit a szovjetek támogatása miatt nevezték baloldaliaknak, addig minden amerikai támogatottságú szervezet jobboldalinak számított. Ebből az az égbekiáltó abszurditás keletkezett, miszerint Amerika a jobboldaliakat – például a demokratikus Izraelt –, míg a Szovjetunió a baloldaliakat, például a libanoni muszlim fegyvereseket támogatja. Ez az ideológia azonban hozzájárult a globális terrorhálózatok kialakításának első kísérleteihez. 

A megnevezés irracionalitásától függetlenül a "jobb"- és "baloldali" terminusok mégis kifejeznek bizonyos politikai tradíciókkal való kapcsolatot. Nyilvánvaló, hogy amint a Vörös Brigádok nem voltak baloldaliak politikai értelemben, úgy a bolognai vasútállomás tömeggyilkosai sem jobboldaliak politikailag. 

Mint minden genealógia esetén, itt is egyszerűsítenünk kell a történelmet. Milyen újdonságról van itt szó, mi újat hoztak magukkal a második világháború után fellépő terroristák? 

Ők voltak például azok, akik a repülőgép-eltérítést a politikai zsarolás eszközeként először bevetették. A repülőgép-eltérítés során találomra kiválasztott civileket túszként tartanak fogva, hogy olyan politikai célokat érjenek el, mint például börtönbüntetésüket töltő társaik szabadon bocsátása, elveik közzététele a médiában stb. A túszejtés még hadiállapotban is a hadviselés méltánytalan formája. Civilek túszul ejtése és esetleges megölése nemcsak a levegőben, de a földön is gyakorlattá vált. Ezeknek a terroristáknak – különösen Európában – nincsenek terveik az államhatalom megdöntésére, céljaik nagyrészt negatívak: megfélemlítés, felforgatás, az állam szétzilálása, a demokratikus hatalom és rendszer gyengeségeinek felmutatása. Akár antikapitalisták voltak retorikájukban ezek a csoportok, akár nem, mindegyikőjük gyűlölte a demokráciákat, az államot, a liberalizmust, az apparátust és a képmutatást. Undorodtak a nagypolgári életformától és a mindennapiság prózaiságától, ezért vallották magukénak a bolsevizmus, fasizmus vagy nácizmus hőskultuszát, ám nem voltak "Führer"-jeik. Még Baader csoportjának karizmatikus vezetője sem "Führer". Ám éppen e tényező hiánya – a hatalom megszerzésének célja egy konkrét államban – tette a globális terrorizmus első fecskéivé ezeket a terroristacsoportokat, amelyek aztán kapcsolatba léptek egymással és közös akciókat terveztek, például a német terroristákat közel-keleti táborokban képezték ki. Ennek eredményeképpen telítődött retorikájuk erős Izrael- és zsidóellenes szólamokkal. Ezeket a csoportokat nem számolták fel, hanem jórészt maguktól haltak el. Ennek oka egyrészt, hogy az "új baloldal" rövid ideig e csoportok tevékenységét erősítette, ám hosszútávon elvonta tőlük a politikai szimpatizánsok támogatását; másrészt a Szovjetunió megszűnése óta a "jobb-" és "baloldali" erőszak is elvesztette pénzügyi és szervezeti támogatását. Valószínű, hogy az európai terroristák nemzedéke jobb vagy baloldaliságától függetlenül egyaránt csatlakozott a globális terrorhálózathoz. Még egy megjegyzés: a meglehetősen kis terrorcsoportok irányelvei nem faji, osztály- vagy vallásbeli, hanem a fundamentalista ideológia talaján álltak. Nemcsak azért álltak extraterritoriális alapokon, mert lassan globalizálódtak, hanem azért is, mert sehol sem érezték otthon magukat. Ebből következett, hogy nem követtek el faji alapú népirtást, a másik két totalitárius rezsimtől eltérően. Az etnikai tisztogatás mint az emberi és állampolgári jogok ocsmány áthágása, valószínűleg a totális terror manifesztációja, amelyet azonban olyan államok is gyakoroltak, amelyek nemhogy totalitárius, de még önkényuralmi rendszerek sem voltak. A nemzetközi terrorizmus esetén bin Laden és szervezete nyilvánvalóan arra törekszik, hogy megtisztítsa a közel-keletet a zsidóktól, és mivel ez igen valószínűtlen, ezért a vallási tisztogatás eszközét választja. De ez sem más, mint merő spekuláció. 

Az eredetvizsgálat kívánalma, hogy előzetesen felsoroljuk azokat a tényezőket, amelyek azonosak a modern erőszakrendszerekben és terrorszervezetekben. Ezek a tényezők különféle módokon keveredhetnek, kiforgathatják őket, vagy más eredet? tényezőkkel variálódhatnak. Hadd mondjak néhány példát, melyek valóban csak példák. Ellentétben a náci és bolsevik szervezetek pogány vagy ateista fundamentalista elveivel, a jelenlegi nemzetközi terrorizmus a vallást választja ideológiaként. Ez nem jobb vagy rosszabb – hogy ilyen pontatlan formában fejezzem ki magam –, ám bizonyosan más, és ezért új stratégiákat követel. A megszólítottak nem osztályok vagy fajok, hanem muszlimok; pontosabban fogalmazva az új terroristák az Iszlám népével azonosítják magukat, éppúgy, ahogy a nácik az árják szószólóinak, vagy ahogy a bolsevikok a mitologikus proletariátus képviselőinek vallották magukat. Nekik egy teljesen új mítoszt kellett kitalálniuk. Ennek első lépéseit bin Laden meg is tette televíziós beszédében, amelyben a muszlim elégedetlenség okainak felsorolását és történetét a Jeruzsálemet elfoglaló keresztes lovagok megjelenésének epizódjával kezdte, majd folytatta Spanyolország visszafoglalásával, és elérkezett Jeruzsálem zsidók általi megszerzéséhez. Új módon fogalmazva: korunk terroristái nem egy állam hatalmának megszerzésére törekszenek, céljuk, hogy minden muszlim állam ideológiájának meghatározói és ezen államok egyedüli királycsinálói legyenek, no és persze világhatalomra törnek. Bizonyos, hogy mind a nácik, mind pedig a bolsevikok világuralomra törekedtek, de ők még ehhez elengedhetetlennek tartották az államhatalom teljes kör? megszerzését. Úgy tűnik, egy vallási alapon álló fundamentalizmusnak nincs szüksége egy totalitárius államra ahhoz, hogy világuralmi terveit megvalósítsa. Ez kultúrharcnak tűnik, pedig nem az. Ez csak annyira kultúrharc, amennyire a nácik a faji háborút, vagy amennyire a bolsevikok osztályharcot vívtak. 



***

A terrorrezsimeknek és szervezeteknek erős ellenségképre, pontosabban mítoszra van szükségük: az ellenségben minden ördögi egyesül, még akkor is, ha ezek ellentmondanak egymásnak, például kommunizmus és kapitalizmus. A legismertebb példa Hitler gyűlölet-kifejezése: "judeo-plutokrata-bolsevik", mely valóban leírja a mitologikus ellenséget. A zsidók a nácik elsőszámú ellenségei voltak, valójában a háborút is ellenük vívták, ám bin Laden megjelenéséig egyik totalitárius vagy terrorszervezetnek és államnak sem voltak elsődleges célpontjai a zsidók. A kapitalisták, imperialisták és az osztályidegenek voltak a szovjet rezsim elsőszámú ellenségei. Úgy tűnik, hogy minden terrorszervezet és állam számára ugyanazok a fő ellenségek. Gondoljunk csak Hitler plutokrata-ellenes retorikájára. Az európai és japán terroristacsoportok antiimperialisták voltak, és úgy tűnik, hogy a nemzetközi kapitalizmus a nemzetközi terrorizmus elsődleges célpontja. Ám a nemzetközi terror irányítói maguk is nemzetközi kapitalisták, csakúgy ahogy Hitlert is a nagy német gyárosok és pénzmágnások támogatták. Itt sem mulasztom el, hogy megemlítsem: a saját "terror"- értelmezésem szerint az olasz fasiszta rezsim nem volt terrorrezsim, bár a Saloi Köztársaságban totalitáriussá vált, durván bánt valós és vélt ellenfeleivel, és szintén elkövetett etnikai tisztogatásokat. Az antikapitalizmus gyakran szlogenként szolgált, amellyel a tömegek gazdagok elleni indulatait kihasználva szereztek híveket egy faji, vallási, területi háborúhoz.

Talán a nemzetközi terroristák iróniája, hogy a modern technológia és média elleni gyűlöletbeszédeiket éppen ezen eszközök és fórumok segítségével juttatják el a világba. A mai terrorhálózatok ezerszer hatékonyabban működnek Sztálin Kominternénél. E-mailen, interneten és mobiltelefonon keresztül kommunikálnak. Ám jól tudjuk, hogy az irónia a dekadencia és az erkölcsi hanyatlás jele. A nemzetközi kommunikációs hálózatok, információk és technológiák használata előfutáraiknál még láthatatlanabbá, felkutathatatlanabbá teszi a nemzetközi terrorizmust. Az irónia egy másik példája éppen az, hogy míg a terrorizmus kiötlői megvetik a szekuláris világ racionalizmusát, éppen ők azok, akik terveiket a legmélyebb racionalitással irányítják és kivitelezik. Nem Isten haragját képviselik; éppenséggel minden egyes lépésüket jó előre megtervezik, és pontos számítást végeznek az akciójukhoz szükséges eszközökről – így például arról is, hogy egy megadott célpont felé tartó repülőgép éppen mennyi üzemanyaggal rendelkezik.

A nemzetközi terrorizmus antiburzsoá szólamai még hamisabbnak tűnnek, mihelyt egy alaposabb pillantást vetünk a "szereplők" – a volt és potenciális öngyilkos merénylők és más szakmabeli "aktivisták" iskolázottságára és családi hátterére. Már korábban említettem, hogy mindenki, aki igazolhatóan egy terroristacsoport tagja, akit letartóztattak vagy őrizetbe vettek Európában, sőt azok, akiknek e csoportokhoz való kötődéseit most vizsgálják: arab muszlimok és javarészt jómódú középosztálybeli család leszármazottai. Ami ennél is fontosabb az az, hogy felsőfokú tanulmányokat végeztek, vagyis frusztrált értelmiségiek. A kommunista szovjet vezetőség első generációja szintén elégedetlen intellektuelekből állt. Uljanov Lenin nem folytathatott egyetemi tanulmányokat, mivel bátyja részt vett a cár elleni merényletkísérletben, amiért kivégezték; Dzsugasvili Sztálin – modernista versek költője – egy ortodox papneveldéből kiugorva lépett a kommunista pártba. És azt se felejtsük el, hogy Goebbels mindig Dr. Goebbelsként írta alá programbeszédeit. Azok a fiatal emberek, akik különlegesek akarnak lenni egy hétköznapi világban, akiknek választott szakterületükön nagy tehetséget nélkülözve mégis komoly ambícióik vannak; vagy azok, akiknek komoly külső nehézségekkel kell megküzdeniük, hogy elérjék az áhított karriert – könnyen esnek a fundamentalista hitvallás hálójába, megragadja őket a heroizmus mítosza. Némelyek még meg tudnak állni, míg mások a végletekig mennek. Ezeket a fiatalokat a halhatatlanság, az örök hírnév és a Paradicsomban büszkén elfoglalt hely vágya és reménye hajtja. Egyesek azt akarják, hogy a Történelem örökké emlékezzen rájuk, míg mások azonnali bebocsátást várnak a Paradicsomba – bevallhatom, ha gyilkolnak, nem sok különbséget látok. 

A tömegegyetemek gyárak, amelyek frusztrált értelmiségieket bocsátanak ki, és kitűnő gyakorlóterepei mindenfajta extrémitásnak. Hogy ezek milyen fajtája keletkezik majd a jövőben? – Ki tudja! Most a már létezőkkel kell szembenéznünk. 



***

Azt javaslom, hogy a nemzetközi terrorizmusra adandó válaszként idézzük fel a felvilágosodás másik nagy szellemének szavait. Egy vallási fanatizmus vezérelte gyilkosság kapcsán Voltaire ezzel a paranccsal fordult honfitársaihoz: "Ecrasez l\'infame!" – "Zúzzátok össze a gyalázatosokat!" Hozzátehetném: a többi pedig biztos lehet benne, hogy ők lesznek a következők!

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek