Szaudi feleségek. Szűk perspektíva Fotó: Reuters
Erről rántja le a leplet Jean Sasson amerikai írónő, aki egy szaúdi hercegnő történetein keresztül tárja nyilvánosság elé az arab nők kiszolgáltatottságát. Hogy mekkora vihart kavart az eddig három kötetben megjelent sorozat, azt jelzi, hogy az írónőt a fenyegetések és a fejére kitűzött vérdíj arra kény-szerítette, hogy egy védett házban éljen a föld alatt, valahol Atlantában.
Az eddig ötvenkét nyelven megjelent történetek Szaúd-Arábiában, a világ egyik leggazdagabb országában játszódnak. Itt található az iszlám két szent városa, Mekka és Medina is, valamint az iszlám országok közül itt érvényesek a legszigorúbb korlátozások a nőkre. Sötét leplet, úgynevezett csadort kötelesek hordani, amely eltakarja egész testüket a családtago-kon kívül minden szem elől. Nem dolgozhatnak, nem tartózkodhatnak egyedül az utcán, nem vásárolhatnak, és nem utazhatnak felügyelet nélkül, kizárólag egynem? iskolába járhatnak, nem vezethetnek autót, és még számos ehhez hasonló szabályt kell betartaniuk. A szaúdi vallási rendőröknek, a mutaváknak óriási befolyásuk van. Az élet bármely területén ellenőrizhetnek mindenkit, betartják-e a rendelkezéseket. Gyakorta előfordul, hogy az utcán vagy egy bevásárlóközpontban igazoltatnak együtt mutatkozó párokat, és ha azok nem tudják bizonyítani azt, hogy rokonok, súlyos büntetésre számíthatnak. Ez történt a két tizenéves barátnővel, Vafával és Nadiával is. A lányok idegen országból érkező férfiakkal randevúztak. Lebukásuk után a mutavák a családfőkre bízták, hogyan büntetik meg engedetlen gyermekeiket. A gazdag családból származó Vafát apja egy nála harminchat évvel idősebb, kis faluban élő szegény beduinhoz adta feleségül. Nadiát pedig az apja parancsára a család medencéjébe fojtották.
Egy lány akkor kerül eladósorba, amikor az első havi vérzése megjön. Az esetek túlnyomó többségében az esküvő napja előtt a menyasszony nem látja vőlegényét. Abba sincs beleszólása, ki legyen a jövendőbelije, ezt a családfő dönti el. A muszlim vallású férfiak négy feleséget vehetnek maguknak, s mivel ők arra törekednek, hogy az újabb mindig fiatalabb legyen az előzőeknél, megesik, hogy a leendő férj háromszor-négyszer idősebb, mint az ifjú ara. Sok lány esik át az esküvő előtt a körülmetélésen. Ez egy olyan rituális szertartás, amikor a csikló lemetszésével avatják nővé a fiatal lányokat. Ennek következtében a házasélet iszonyatos fájdalommal és rengeteg vérrel jár.
A férfiak azt tartják, hogy erre azért van szükség, mert a nők alaptermészetéhez hozzátartozik, hogy kéjvágyók és forróvérűek, és ezzel a barbár csonkítással hűtik le tüzes szenvedélyüket. Sajnálatos módon ezt az ősi szokást az asszonyok tartják életben. Azt, hogy mennyire értéktelennek tartja némely férfi feleségei életét, bizonyítja a következő történet is. A szaúd-arábiai fővárosban, Rijádban egy külföldi férfi által okozott balesetben meghalt egy arab aszszony. A szaúdi törvények értelmében a férj kérheti a bűnös kivégzését, vagy meghatározhat egy pénzösszeget, amelyet fizetni kell az elvesztett hozzátartozóért. A férj egyiket sem tette. Megköszönte a balesetet okozó férfinak, hogy megszabadította öregedő feleségétől, és így új, fiatal nőt vehet magának!
Ha egy férfi el akar válni feleségétől, elegendő azt tanúk előtt néhányszor kimondania. Egy nőnek szinte lehetetlen elválnia, és ha mégis rászánja magát, mert már nem bírja elviselni például a bántalmazást vagy szélsőséges esetben a kínzást, esetleg a férje félrelépéseit, nemcsak a férfiak, hanem nőtársai is elfordulnak tőle, rettegve az ilyen "lázadó szellemtől". Váláskor minden esetben, akkor is, ha a férj súlyos bűncselekményt követett el, a férfinál maradnak a gyermekek. Amal története jó példája annak, hogy a nők szava mennyit is ér a férfiakkal szemben. A tizenhárom (!) éves kislány szülei az egyik hétvégén az Emirátusba utaztak, egyedül hagyva gyermekeiket és a szolgákat otthonukban. Amal bátyja hatalmas bulit rendezett, ahová meghívta tizenéves barátait. A kislány az éjszaka közepén lement hozzájuk, hogy megkérje őket, vegyék lejjebb a hangerőt. Testvére barátai a kábítószer hatására, valamint a nőkről való képzelgés eredményeként felajzottan rontottak a kislányra, és többen megerőszakolták. Reggel a szolgák találtak az eszméletlen lányra, és szállították kórházba. A kislány teherbe esett, és ez a mutavák fülébe jutott. A lányt bíróság elé állították, és ő hiába mesélte el történetét, az ő szavával szemben állt fivére barátainak vallomása, akik azt állították, hogy a lány kellette magát előttük, és ők nem bírtak neki ellenállni. A testvér, mivel félt attól, hogy a kábítószer fogyasztása miatt felelősségre vonják, nem tisztázta húgát. A mutavák egy rijádi kórházban kivárták, míg Amal világra hozza gyermekét, majd elvitték, és halálra kövezték. A megszületett gyermek sorsa kérdéses, mert a család nem volt hajlandó gondoskodni róla.
Szaúd-Arábiában az összes, nőkre vonatkozó szabályt az iszlám szent könyvével, a Koránnal és Mohamed próféta tanításaival vagy azok elferdítésével támasztják alá. A mélyen vallásos nők ezzel szemben tehetetlenek, hiszen ha harcba szállnak, akkor a beléjük nevelt alapértékeket kérdőjeleznék meg. Nem csoda hát, hogy az ezeket leleplező, tényeket feltáró híradások érzékenyen érintik az arab világ férfi tagjait. Amikor Jean Sassont arról kérdezték, hogy nem fél-e a fenyegetésektől, amelyekkel megpróbálják elhallgattatni, így felelt: "Mivel amerikai vagyok, ezért számomra mindennél fontosabb a szabad véleménynyilvánítás joga, mert ha ez a szabadságjogunk nincs meg, akkor minden egyéb, minket megillető jogunktól és méltóságunktól megfosztottak minket."
2002. 05. 17. (VI/20)
