Rejtett kamerával készült felvétel: Ernesto Gamarra perui törvényhozó készpénzt fogad el Luis Venerótól, aki kapcsolatban állt a kémkedéssel vádolt Vladimiro Montesinosszal. Figurák az állambiztonság sakktábláján Fotó: Reuters
Kiss főhadnagy reggeli kávéjának fogyasztása közben – mint mindig – az újságokat böngészte. Egy rövid, bekeretezett írásra lett figyelmes, amely arról tudósított, hogy Magyarországon éppen az ő "célországa" kíván egy kulturális intézetet létrehozni és prominens személyek meghívásával átadni. Kiss főhadnagy dühös lett, mert mindezt nem a hivatalos lapokból kellett volna megtudnia, hanem a célországba telepített kollégáitól a már jól bevált futárpostán keresztül. Kiss azonnal átment a közvetlen főnökéhez, Nagy századoshoz jelentést tenni, és egyben javasolta egy operatív akció megszervezését, amely értékes információk birtokába juttathatja őket. Szükségük is volt rá, mert az utóbbi időben a külföldi referatúra nagyjából anynyi hírt adott, mint egy temetői hirdetőtábla. Kiss ötlete pozitív fogadtatásra talált. Megbeszélték, hogy a beutazó külföldiek vízumkérelmét megkérik a célország rezidensétől, mert a kérelmek biztosítják az első szelektálási lehetőséget. A megnyitóig már csak hatvan nap állt a rendelkezésére.
Kiss egy héten belül megkapta a futárpostával a beutazók névsorát, munkahelyét, beosztását és a rezidens azt is megjelölte, kivel állnak már kapcsolatban és milyen fejlemények történtek eddig.
Nagy és Kiss kiválasztották azokat a pontenciális célszemélyeket, akiket érdemes volt nagyító alá venni: két olyan személy tüzetes megfigyelésében állapodtak meg, akikkel még semmilyen szinten nem volt kapcsolata a szolgálatnak, korábban a létezésükről sem tudtak, az előzetes információk alapján azonban mégis potenciális titokhordozóknak minősültek.
A gépezet beindult. Az alosztály szinte valamennyi tagját bevonták az akció előkészületébe: a napi értekezleten két csoportra osztották a stábot, majd kiosztották a feladatokat. Az egyes csoport feladata volt, hogy a hazai hálózaton keresztül megtudják, a két célszemély milyen hivatalos programokon kíván részt venni, illetve milyen nem hivatalos találkozók formájában kívánnak magyar prominens személyiségekkel és esetleg ellenzékiekkel találkozni.
A stáb másik felének az operatív munkát kellett megszerveznie: a célszemélyek megfigyelését az országba való belépéstől kezdve, az egymás melletti szállodai szobák lefoglalását és "betechnikázását", vagyis a lehallgató készülékek és a rejtett kamera felszerelését. Szintén ennek a csoportnak kellett megszerveznie, hogy Kiss főhadnagy be tudjon épülni a külföldieket fogadó magyar bizottságba, és azt is, hogy ebben az időpontban Kiss már olyan pozícióban dolgozzon, amely lehetővé teszi számára a két célszeméllyel való szoros kapcsolattartást.
Az egyes csoport felvette a kapcsolatot Szabó elvtárssal, aki Magyarország nemzetközi kapcsolataiért volt felelős. Szabó régi harcos volt: megbízhatóan, mindig a legjobb lehetőségeket felajánlva segítette a szolgálat munkáját, és tevékenységéért nem kért és nem is kapott semmit.
Szabó a megkeresés után két nappal írásban átadta a hivatalos programot és azoknak a külföldieknek a nevét és kérelmét, akik a hivatalos programon kívül is kérték a szakreferatúra – tehát Szabó munkahelye – segítségét programjaik megszervezésében. Szabó azzal a javaslattal állt elő, hogy a vendégeket segítő tolmács egy operatív tiszt legyen, a szolgálat javaslata alapján: a választás a célszemélyek nyelvét anyanyelvi szinten beszélő Kiss főhadnagyra esett, akinek beépülése ezzel meg is oldódott.
"Fedése", vagyis új szerepének hihetővé és logikussá tétele azonban még megoldásra várt. Ez a feladat a stáb másik felének jutott: elkészítették fedőigazolványát, amelyben Kiss mint Magyarország egyik külügyi szervének munkatársa szerepelt, aki több éven keresztül élt a célországban és jelenleg a bilaterális kapcsolatokért felelős hivatalos referatúra főmunkatársa.
Ezzel a húzással a stáb másik fele visszadobta a labdát az első csoporthoz, mivel annak azonnal meg kellett valósítania az igazolványban már szereplő "valóságot". Meg kellett keresni a megfelelő munkahelyet és beosztást Kiss számára. Miután ez megtörtént, Kiss akcióba lépett: bemutatkozott "új" munkahelyén, és munkába állt. Emellett pedig meg kellett küzdenie a hivatalban lévő irigységgel, a háta mögött összesúgókkal: el kellett fogadtatnia magát. Ennek érdekében elhíresztelte magáról, hogy nagybátyja "fejes" a megfelelő helyen, és ő csak egy szokványos "ejtőernyős", akit azért helyeztek éppen ide, mert máshová már nem volt jó. Kiss két héten belül új munkahelye kedvencévé vált. Megtudta, mikor van az osztályvezető titkárnőjének 50. születésnapja, és egy nagy csokor virág és bonbon kíséretében gratulált neki többek jelenlétében, "35. születésnapjára". Amikor ezt a titkárnő pironkodva utasította vissza, ártatlan szemekkel fordult a jelenlévőkhöz, hogy "bocsánat, de igazán mondhatták volna a kollégák, hogy ez még csak a 34. szülinap." Mindezt olyan gyermeki arckifejezéssel, hogy már hinni is lehetett neki. Kiss – aki kiképzése során pszichológiát is tanult – az osztály női be-osztottjainak megértő kollegájává, a hajadonok szemében igazi lovaggá és célponttá vált, annál is inkább, mert papírjai szerint nőtlen volt. Ezek után már nem is meglepő, hogy Klárika, a "35 éves titkárnő" elérte az osztályvezetőnél, hogy a tehetséges Kiss – akit egyébként "Kovácsként" ismertek jelenlegi munkahelyén –, kulcsszerepet kapjon a most beutazó külföldi csoport fogadásán. Kijelölték tolmácsnak.
Eközben a másik stáb felkereste a szakszolgálatokat segítő másik két csoportfőnökséget, az osztályvezetőkkel egyeztették, kiket kell folyamatosan figyelni, mi lesz a várható útvonaluk, és az időbeosztásokat is megbeszélték. A szállodában is megtörtént az egyeztetés a biztonsági tiszttel, kijelölték a szobákat, és amíg a harmadik szakszolgálat beépítette a lehallgatókészüléket, valamint a kamerákat, a folyosót "technikai okokból" lezárták.
Hogy a külföldi vendégek minden igényét ki tudják elégíteni "szolgálatba" helyezték Katát és Julit, a reprezentatív, több nyelven is beszélő konzumhölgyeket, akik mindig is ingyen segítették a szolgálatot, és akik ezért az ország területén háborítatlanul folytathatták "magántevékenységüket".
És eljött a várt nap. A delegáció menetrend szerint megérkezett, Kiss főhadnagy tolmácsolt és intézkedett – és természetesen eközben tanulmányozta a célszemélyeket.
A "figyelés" pedig folyamatosan dolgozott: a hivatalos programok alatt átkutatták a két célszemély holmijait, és az operatív érték? dokumentumokat lefényképezték.
Kiss mindenben segítségükre volt a vendégeknek, az utolsó estére még "a saját baráti köréhez tartozó két aranyos lányt", Katát és Julit is bemutatta nekik. Az ismerkedést követően Kiss úgy tett, mintha a túlzott alkoholfogyasztás miatt elaludt volna a diszkó egyik boxában, és így már nem is láthatta, ahogy a két célszemély – mindketten nagytekintéjű, többgyermekes családapák – távoztak a lányokkal a szállodába, ahol a kamerák működésbe léptek.
2002. 07. 12. (VI/28)
