"Amerika hadjárata a Gonosz ellen"– ahogy a német Spiegel látja
Az idén nyáron végzett vizsgálat során öt kontinens harminckét országának közel harmincezer polgárától kérdezték meg, hogy szerintük az amerikai külpolitikának inkább pozitív vagy inkább negatív hatása van az országukra. A válaszadók (akiknek a véleménye összesen egymilliárd emberét képviselte) többségükben úgy gondolták, hogy a washingtoni döntéseknek negatív hatásuk van a hazájukra (lásd a grafikont).
A felmérés további kérdéseiből kiderült, hogy a terrorizmus elleni amerikai harccal leginkább azokban az országokban megértőek az emberek, ahol gyakoriak a merényletek: Indiában, Kolumbiában és Izraelben. A nyugat-európai államok polgárai azonban – bár elméletben egyetértenek azzal, hogy a terroristák ellen keményebb fellépés indokolt, mint a civil bűnözőkkel szemben – többségükben elítélik az Egyesült Államok külpolitikáját. A legrosszabb véleménnyel a béke semleges szigeteinek tartott két ország, Svájc és Norvégia polgárai vannak.
A közel háromezer áldozat ellenére miért erősödött fel szeptember
11-e után paradox módon mégis az Amerika-ellenesség Európában? Az egyik felelős a média, amely az átmeneti megdöbbenés és együttérzés után gyorsan visszatalált ahhoz a hangnemhez, ahogyan a beiktatását követő fél évben írt George W. Bush amerikai elnökről. "Texasi suttyó", "arrogáns vadnyugati revolverhős" és ehhez hasonló vélemények jelentek meg kommentárokban és karikatúrákban Bushról.
A tragédiát követően értelmiségiek részéről is megfogalmazódtak olyan vélemények, miszerint "nem is olyan nagy baj", hogy az Egyesült Államoknak is meg kellett tapasztalnia: még ő sem sebezhetetlen.
A romba dőlt ikertornyok a "túl nagy, túl erős és túlságosan önfejűen cselekvő" ország képét rendítették meg sokak szemében. Voltak, akik a terrorizmus elleni háború meghirdetésekor elérkezettnek látták az időt az erkölcsi, sőt vallási ítéletalkotásra is: a spanyol El Pais cím? lap kommentárírója, Rosa Montero szerint "az amerikai társadalom egyik legkárosabb aspektusa a kálvinista bosszúszemlélet
a primitív »szemet szemért« préritörvénye és erkölcsi intoleranciája". (Montero – akinek cikkét az ABC amerikai televízió idézte – nem tér ki arra, hogy Kálvin idejében a spanyol inkvizíció milyen morális törvények szerint működött.) A spanyol szerző különösen kifogásolja az elfogott al-Kaida-tagok elkülönítését a kubai katonai támaszponton.
2002. 09. 13. (VI/37)
