Hajdan, amikor léteztek még egyórás hírműsorok a CBS News műsorán, mint például a CBS Reports (A CBS jelenti) című, azok őszintén beszélhettek koruk nagy kérdéseiről, mivel a főszerkesztők felett nem lebegtek ott Damoklész-kardként a nézettségi mutatók. Azok a pionírok, akik elindították a nagy országos tévéhálózatokat, a hírm?fajt különlegesen kezelték. A bevételeket a szórakoztató műsorok termelték, és hosszú éveken keresztül a vezetők nem várták el a hírektől, hogy profitot hozzanak.
Don Hewitt, a CBS legendás 60 Minutes cím? műsorának megteremtője és első főszerkesztője mindig szereti elmondani a történetét arról, mit is mondott neki Bill Paley, a CBS első tulajdonosa, mielőtt az első műsor adásba került volna: "Hozz büszkeséget!"
"Ma – teszi hozzá Hewitt – azzal indítanak útnak, hogy »Hozz profitot!«"
Jellemző, hogy a 60 Minu-tes, amely pedig messze a legjobb televíziós hírmagazin az összes közül, mégis, pont ez a fő felelős közvetett módon az "infotainment" névvel illetett szórakoztató politikai hírshowkért, amelyek elárasztották a nagy csatornákat. A 60 Minutes nagyon ígéretesen indult – és egész jól is folytatta. Nem kis vagyont termelt a tulajdonosok számára. És ebből a tévétársaságok vezetői felismerték, hogy a hírek mégis képesek pénzt termelni, és nem is keveset. Ezzel pedig felszabadult minden gátlás.
A hetvenes években egyszer Dick Salant, aki talán a legnagyobb megbecsülésnek örvendő igazgatója volt a CBS News-nak, egy igazgatósági megbeszélésről visszatérve a CBS manhattani főhadiszállásáról azt mondta a közvetlen munkatársainak: "Van egy jó hírem, és van egy rossz hírem, melyiket akarjátok először hallani?"
Mondd a jót – szólalt meg valaki.
A jó hír az, hogy a CBS News (hála a 60 Minutes-nek) – történetében először – nyereséget termelt az elmúlt negyedévben.
És mi a rossz hír? – kérdezte az egyik vezető.
A rossz hír az, hogy a CBS News (hála a 60 Minutes-nek) – történetében először – nyereséget termelt az elmúlt negyedévben."
Salant azonnal tudta, és a többiek is tudták. Ha a hírműsorok tényleg képesek pénzt termelni, akkor a nyakkendős főnökök, akik a tévét irányítják, pontosan ezt fogják elvárni a hírrészlegtől is. Persze, minőséget követelnek, elméletben. Valójában azonban pénzt és nézettséget várnak el ezután már tőlünk.
Egy időnek el kellett telnie, hogy megjelenjenek az ilyen típusú politikai showműsorok, a 20/20, a 48 Hours és a Dateline, meg számtalan másolatuk, amelyek kérészéletűnek bizonyultak. Az elvárás minddel kapcsolatban az volt, hogy profitot termeljen. Ha ez sikerült, akkor azt a műsort "klónozták", mint a Rocky filemket. Így lett aztán Dateline II, majd III és IV – ma pedig már ki tudja hol tartanak. Jöttek a 20/20 klónjai is. Még a 60 Minutest is másolták.
Ha tehát Andrew Heyward nem hozza a megfelelő nézettséget a 48 Hours számára, és nem termel nyereséget a csatornának, akkor a vezetőség törli a műsort. Heyward tudta ezt, hiszen minden héten megtanult együtt élni ezzel a feje fölött függő karddal. Amikor a CBS hollywoodi zsenijei a kilencvenes évek elején úgy gondolták, hogy még zsengéjében leállítják a 48 Hourst, Heyward meggyőzte őket arról, hogy keressenek inkább egy új sugárzási időpontot a műsor számára. "Ha az új időblokkban sem lesz életképes a program – mondta nekik –, akkor nyugodt szívvel törölhetik."
Az ördöggel kötött szövetség bejött. Az első alkalommal, hogy a programot az új időpontban sugározták, Heyward úgy döntött, hogy "Kitört a nyár" mottóval készít összeállítást, ami a 48 Hours történetének egyik legszégyenteljesebb darabjának bizonyult. A programnak semmi mondanivalója nem volt, leszámítva azt, hogy ennek ürügyén csinos fiatal lányokat mutogatott zsebkendőnyi bikinikben, amint a floridai Fort Lauderdale strandján napoznak. A műsorban elhangzott még egy csomó üres szöveg a szexről, meg a sörről. Nagyjából ennyi volt a program.
A "Kitört a nyár" ugyanakkor a 48 Hours történetében az egyik legmagasabb nézettséget elért műsor lett. Eric Ober, a CBS News akkori elnöke pezsgős partit adott a stáb tiszteletére ebből az alkalomból.
A kérdés egyszer és mindenkorra eldőlt.
(Részlet a Médiahazugságok cím? könyvből. Fordította: Morvay Péter. Focus Kiadó, 2002.)
2002. 11. 08. (VI/45)
