Kassa György. Tizennyolc éve "tanulja a jogot" Fotó: Somorjai L.
Kassa György sikertörténete 1970-től 1992-ig tartott: mint m?anyag-feldolgozó maszek kisiparos, nagy jövedelemre tett szert. "Vegyipari diplomám megszerzése után évekig a MOM-ban dolgoztam. Az 1968-69-es, Nyers Rezső-féle új gazdasági mechanizmus idején azonban a MÉM ipari osztályára kerültem, ahol Magyarország összes, m?anyaggal foglalkozó melléküzemága hozzám tartozott. Soha nem voltam párttag, pedig a karrierhez igencsak elvárták volna a jó káderlapot. 1970-ben mégis úgy döntöttem: maszek leszek. Megmutatom, hogy nem a piros könyv szabja meg az emberi munka értékét" – emlékezik vissza a korábbi évtizedekre.
A rendszerváltásnak nevezett történelmi időszak azonban Kassa körül is új viszonyokat teremtett.
Változtatni akart eddigi tevékenységén, mert úgy látta, nehéz felvenni a versenyt az országot dömpingszerűen elárasztó, olcsó kínai termékekkel.
Így történt, hogy nagy terveket szőve tízmillió dolláros külföldi (svédországi) kölcsönt vett fel, és megvásárolta a magyar légierő gépeinek szervizelését addig ellátó Pest Vidéki Gépgyárat. "1992-ben elindultam a tenderen, amelyet megnyertem, és kifizettem a 840 millió forintos vételárat. Azzal azonban nem számoltam, hogy ezzel a lépéssel bekerülök a nagypolitika látómezejébe. A vétel után egymásnak adták a kilincset a különböző pártok képviselői, politikusai, parlamenti képviselők sőt, államtitkárok. Azt mondták, a gyár megvételével belekerültem a hadiipari holdingba, és ha sikeresen akarom üzemeltetni a jövedelmem bizonyos százalékával támogatnom kell őket. Saját erőmből vásároltam, úgy gondoltam, nem tartozom nekik semmivel. Hamarosan rám szálltak a különböző állami szervezetek, (APEH, ÁSZ, BRFK stb.) vizsgálatok tucatjait folytatták, újságcikkek százait írták ellenem. Azt állították, hogy svéd kábítószeres pénzből, vagy éppen az MSZMP guruló dollárjaiból vásároltam meg a gyárat. Noha semmi törvénytelenséget nem találtak, a mai napig senki nem mondta: elnézést, tévedtünk." A vállalkozónak energiája, ideje mellett pénze bánta az elvesztegetett éveket: a tízmillió dolláros kölcsönt kamataival együtt vissza kellett fizetnie, a kitűzött projekt szakértői gárdájának finanszírozása pedig kidobott pénznek bizonyult, hiszen a gyár a vizsgálatok alatt nem üzemelt. "Addigra már abbahagytam a m?anyagipari vállalkozásomat és egy-két év szünet után nagyon nehéz lett volna újra beindítani" – érvel a volt gyártulajdonos. A hiábavaló csatározásokba belefáradva elhatározta, hogy külföldön – Máltán – próbál szerencsét.
Szövevényes adásvétel
2003. 06. 27. (VII/26)
