A két pártelnök. 2006-ban is nevetnek-e majd? Fotó: Vörös Szilárd
A koalíció működésének értékelésére leginkább az SZDSZ elhúzódó belső vitái során szokott sor kerülni. A Fodor Gábor nevével fémjelezhető, azonnali változást sürgető politikusi kör már hónapok óta kongatja a vészharangot, hogyha minden marad a régiben, akkor a párt
elsüllyed a semmibe. A közös kormány népszerűsége emelte az MSZP népszerűségét, miközben az SZDSZ-é ugyanezen időszakban csökkent. A kritikusok szerint az SZDSZ beleszürkült a koalícióba, a jelenlegi stratégia követése csak az "MSZP köldökzsinórján csöngő dependens lét" lehetőségét rejti, melyből a markáns, liberális politizálás lenne a kiút.
Az MSZP-ben nagyon diplomatikusan nyilatkoznak a kérdésről. Lendvai Ildikó, a szocialisták parlamenti frakciójának vezetője szerint jó, korrekt és megbízható politikai partner az SZDSZ. A kisebbik koalíciós pártra nézve egyáltalán nem kedvező közvélemény-kutatási adatokat pedig úgy értékeli, hogy az elmúlt tizenkét év politikai életének tapasztalata, hogy a kisebbik pártnak mindig nehezebb a helyzete egy koalícióban, mivel a nagyobbik pártnak, helyzetéből adódóan több megszólalási lehetősége van. Emellett a kormányzati munkában is nagyobb szerep hárul a nagyobbik pártra, így az ő ténykedése "ott" is jobban látszik.
Arra a kérdésünkre, hogy az MSZP kíván-e vagy tud-e a "hóna alá nyúlni" az SZDSZ-nek, hogy az elmozduljon a 2-3 százalékos, jelenleg a parlamentből való kiesés veszélyét jelentő támogatottsági szintről, Lendvai Ildikó kifejtette: kívülről nem lehet beavatkozni egy másik párt belső ügyeibe, még ha az a szövetséges párt is. Az MSZP annyit tehet, hogy igyekszik minden esetben figyelembe venni az SZDSZ szempontjait is, például azáltal, hogy nem a parlamenti számarányoknak megfelelően, hanem annál nagyobb mértékben is teret adnak a liberálisok elképzeléseinek. Ez például a kormányzati felelősségvállalásnál, a minisztériumok vezetésénél is megfigyelhető.
Szürke miniszterek?
2003. 08. 22. (VII/34)
