A csatlakozási alapokmány aláírásának előkészületei Attalosz csarnokában. Új Areioszpagosz? Fotó: MTI
Athén már Cicero korában is a "tudományok édeshazája" (domicilium studiorum) hírében állt, bár iskolái többé már nem termeltek ki olyan nagy formátumú filozófusokat, akiket bármily távolról is a klasszikus kor nagy gondolkodóival mérhetnénk össze. Az athéni iskolák mindenesetre mágnesként vonzották a tanulni vágyókat a civilizált világ minden tájáról. És azok a fantasztikus m?alkotások! Ha a British Museum, a Louvre és az Ermitázs összes görög műtárgyát összehordanák, akkor sem adhatná vissza a látványt, amely az ókori utazót fogadta ebben a városban. "Ennek a városnak mindenektől magasztalt nagyszámú műemléke van" – írta az Augustus alatt működött római földrajztudós, Sztrabón. Hogy miként gondolkodott egy római, aki Attika földjére lépett, azt híven tükrözi Plinius hatvan évvel később keletkezett levele, amelyet egy frissiben görögországi helytartónak kinevezett barátjához írt: "Gondold meg, hogy Achaia provinciába küldenek, az igazi, hamisítatlan Görögországba, amelyről tudjuk, hogy ott fedezték fel a műveltséget, a tudományt, sőt a földművelést is Tiszteld alapító isteneiket, isteneik nevét, tiszteld ősi dicsőségüket, s azt a régiséget, amely az embereket tiszteletre méltóvá, a városokat szentté teszi! Tanúsíts tiszteletet múltjuk, nagyszer? tetteik, sőt mondáik iránt is!"
A filozófusváros
2003. 08. 08. (VII/32)
