Június 2-án, magyar idő szerint 19.45-kor lőtték fel Bajkonurból az orosz Szojuz–Fregat nev? rakétát, amely a Mars Expresst szállította. 21.15-kor a Fregat levált a szondákról, amelyek problémamentesen elkezdték mintegy hét hónapos utazásukat a Mars felé. A Mars Express, amely David Southwood, az ESA tudományos igazgatója szerint a Marson eddig végzett legrészletesebb és legteljesebb vizsgálatsorozatot fogja végrehajtani, jelenleg másodpercenként 30 kilométeres sebességgel halad a Mars felé, és naponta egyszer teremt kapcsolatot a földi irányítóközponttal. A Mars Express december 20-án indítja útnak a Beagle-2 nevű, közel 60 kilogrammos szondát, amely öt nap ballisztikus pályán való repülés után lép be a Mars atmoszférájába, majd két ejtőernyő lassítja, így jut a Mars Isidis Planitia nev? egyenlítői régiójába.
Ezalatt a Mars Express egy sor manőver segítségével, saját hajtóegysége révén áll bolygó körüli pályára.
A landolás után a Beagle-2, amely Darwin hasonló nev? hajójáról kapta a nevét, egy robotkarra erősített berendezések – kamera, mikroszkóp, tömegspektrométer – segítségével elkezdi a geológiai minták elemzését. A mintákat egy minirobot gyűjti majd, amely akár két méteres mélységbe is le tud fúrni. A minták összetételének megállapítását a szondán található tömegspektrométer végzi majd el. A bolygó körül keringő orbiter fő feladata a víz felkutatása: egy nagy felbontású sztereó kamera tízméteres (illetve, ahol ez szükséges, még ennél is jobb, kétméteres) felbontású felvételeket készít a bolygó felszínéről, elsősorban a kiszáradt folyómedrekről. Az orbiteren több spektrométer is található, amelyek a bolygó atmoszférájának összetételét elemzik, illetve egy MARSIS nev? radar, amely két kilométeres mélységig vizsgálja a földkéreg szerkezetét, elsősorban víz után kutatva. (A radar által kibocsátott hullámokat ugyanis a jég – ha van – erőteljesen visszaveri.)
A várakozások szerint az orbiter közel egy marsi évig fog működni, a Beagle-2 esetében ez az idő a napelemekre rárakódó finom por miatt csak mintegy 180 nap.
Az európai Mars Express elindulása után nyolc nappal a Delta II nev? hordozó rakétával fellőtték a MER-A nevű, később Spiritnek nevezett marsjárót. A Spirit 2004 januárjában fog landolni a két kilométer mély és százhatvanhat kilométer átmérőj? Gusev-kráterben, ahol a korábbi szondák víz jelenlétére utaló üledékes lerakódásokat találtak. Sorozatos halasztások után, csak július nyolcadikán sikerült fellőni az Opportunitynak nevezett MER-B marsjárót. A marsautó célja a Meridiani alföld, ahol a korábbi kutatások sok hematitot fedeztek fel. Ennek a jelentősége az, hogy a hematit, a vas oxidációja során jön létre, a legtöbb esetben víz hatására. A két marsautó napi negyvenméteres sebességgel fogja járni a Marsot és vizsgálja a talaj, illetve a légkör összetételét a fedélzeten található 10 speciális kamera és három spektrométer segítségével.
Az európai és amerikai űrszondákhoz csatlakozik a tervek szerint az évekkel ezelőtt "eltévedt" Nozomi nev? japán szonda. A szondát 1998-ban lőtték fel, de nem sikerült pályára állítani, ezért a közeljövőben megpróbálják újra pályára állítani.
A jelenlegi Mars-expedíciók remélhetőleg sok érdekes adattal szolgálnak majd a vörös bolygóval kapcsolatban, az igazi szenzáció azonban mindenképpen az a pillanat lesz, amikor ember teszi a lábát a Marsra. Ez talán nincs is olyan messze. Orosz kutatók 2018. május 8-ra tették a legénységgel is rendelkező űrhajó fellövését. Leonid Gorshkov, az Energia nev? orosz nagyvállalat igazgatója szerint a terv megvalósítása összesen 14-20 milliárd dollárba fog kerülni. Nyugati szakértők szerint ennyi pénzből ez kivitelezhetetlen, a valós
összeg 100 milliárd körülire tehető. Az oroszok a küldetés megvalósításához visszatérnek a hatvanas években elindított, a nukleáris hajtóművek kifejlesztését célul tűző projekthez. Érdekes történet, hogy a nukleáris hajtóm? kifejlesztésére létrehozott szupertitkosan őrzött objektumot a Pentagon 1964-ben vette észre, és mivel lehetetlen volt megtudni, hogy milyen kutatások zajlanak a falakon belül, sokáig azt gondolták, hogy a szovjetek, az amerikai rakéták megsemmisítésére
kitalált "halálsugár" kifejlesztésén dolgoznak. A nukleáris hajtóm? kifejlesztésére irányuló kutatások a Szovjetunió szétesésével megszűntek, most azonban újra napirendre kerülhetnek. Ha sikerül is létrehozni egy erre a hosszú útra és a visszatérésre is alkalmas hajtóművet, rengeteg nehézséggel kell még megbírkózni: az egyik legkomolyabb, hogy a kétévesre tervezett utazás során az űrhajósok intenzív kozmikus sugárzásnak lennének kitéve, ezzel szemben tehát le kell valahogyan árnyékolni az űrhajót. Hasonló lépték? nehézség a gravitáció hiánya. Ilyen hosszú ideig az űrhajósok nem lehetnek a súlytalanság állapotában, ezért egy mesterséges gravitációt kell számukra létrehozni. Kisebb, de mégis jelentős probléma az is, amit elsőként az Apollo 11 űrhajósai tapasztaltak: a különböző töltött részecskék retinába csapódásakor az űrhajósok villanásokat látnak. Félő, hogy ez a jelenség két év alatt komoly sérüléseket okozhat a szemben. A technikai akadályok tehát szinte áthidalhatatlanok, de úgy látszik az orosz mérce ezúttal is gigantikusabb. A legénységgel ellátott űrhajók terve mellett rögtön egy újabb orosz terv látta meg a napvilágot: Oroszország atomerőművet építene a Marson majdan létrehozandó kutatóállomás számára. A közlések szerint már ki is jelölték a leendő atomerőm? helyét a Mars egyik szurdokában.
2003. 08. 29. (VII/35)
