Versenyt ivó fiatalok. Nem csak ők vannak Fotó: Newsweek
"Sörtúra Prágába; Gólyaavatás – kaja, pia, buli; Zenés-táncos mulatság hajnalig" – csak néhány programajánlat budapesti és szegedi egyetemek faliújságjairól. Ebből is látszik: a tanévkezdés megfelelő apropót szolgáltat az iváshoz – bár, ami azt illeti, a hallgatók jelentős része igen találékony az ehhez hasonló ürügyek gyártásában, vagyis inni mindig, mindenre lehet. "Egy héten kétszer-háromszor bulizunk, a hétvégét leszámítva. Általában este tizenegyre érkezünk a JATE Klubba, de akkor már túl vagyunk négy-öt óra kocsmázáson, ahol egy kicsit felpörgetjük a hangulatot. Gyakran hajnalban érünk haza, úgyhogy a fontos órákat délutánra szoktuk rakni" – magyarázza a Szegedi Tudományegyetem egyik matematika-fizika szakos hallgatója, miként is ültetik gyakorlatba a fent vázolt elméletet. Egy második évfolyamos biológia szakos hallgató pedig hozzáteszi: "azt isszuk, ami olcsó: kommersz söröket meg VBK-t (vörösbor kólával – a szerk.)". Benne még élénken él a tavalyi gólyatábor emléke, melyet így összegez: "rengeteget ittunk, hogy oldódjon a hangulat". A hangulat alkoholban történő feloldása az idei gólyatáborokban is "kiválóan" sikerült – legalábbis Szegeden így hírlik. Többen is említették, hogy az egyik kollégiumban a "gólyák" és a hallgatók egyesített erőikkel közösen hányták – szó szerint – tele a folyosót
A felsőoktatásban tanuló diákok alkoholizálásának szociológiai okaiban jelentős különbségek vannak. "Az egyetemen folyó ivászat nem mindig a buliról szól. Sokan azért nyúlnak a szeszhez, mert megviseli őket, hogy az otthon melegéből egy vadidegen környezetbe, ismeretlen emberek közé csöppentek: rájuk szakad az elhagyatottság érzése. Gyakran ők a legmasszívabbak, filmszakadásig képesek vedelni" – véli Gábor, egy tavaly végzett bölcsész. Szerinte a magány mellett az okok között mindenképpen fel lehet sorolni a megfelelési kényszert is. "A közeg azt diktálja, hogy csak akkor vagy vagány, közénk való, ha leiszod magad a sárga földig. A felsőbb évesek egyértelműen ezt a mintát állítják a fiatalabbak elé" – mondja. Egyébként Gábor véleményére jól tesszük, ha adunk, ugyanis gazdag élményanyaggal rendelkezik az "alkoholizálást" illetően. "A mi baráti társaságunk gólyatáborban nem vett részt, túl művinek éreztük, mint ahogy a zenés-táncos mulatságokat és a diszkót is. Nálunk a bulizás azt jelentette, hogy megittunk három-négy üveg bort, és közben hajnalig beszélgettünk. Előfordult, hogy már arról folyt a vita közöttünk, ki a nagyobb művész: Homérosz vagy Andy Warhol" – emlékszik vissza Gábor, aki ma már lényegesen kevesebbet morfondírozik hasonló dolgokon.
Mint mondja, ők megpróbáltak vigyázni arra, hogy ne "üssék szét" magukat egy-egy buli alkalmával, így extrém eset velük csak egyszer történt – az is "önhibájukon kívül". "Az olcsóbb borokat részesítettük előnyben, de arra mindig ügyeltünk, hogy üveges legyen, igyekeztünk ugyanis távol tartani magunkat a kétes eredetű, kannás löttyöktől. Egyszer azonban pénz hiányában mégis ráfanyalodtunk, aminek meg is lett a következménye: másnapra olyan erős vesegörcseim lettek, hogy mentőt kellett hívnom" – emlékszik
vissza. Másodkézből persze több "meredek" esetről is be tudott számolni. Egy kollégiumi buli alkalmával például diáktársukhoz ki kellett hívni a mentőt, mert olyan sokat ivott.
A mentősök azonban nem vitték el a srácot, aki az autóban magához tért, és "rábeszélte" őket, hogy engedjék vissza a kollégiumba. Egy másik hallgató pedig az egyik buli végén úgy döntött: a lehető legrövidebb úton tér haza. "Mindenen átvágott, még a Dél-Alföldi Gázszolgáltató Vállalat kőkerítésén is. Ott azonban két őrkutyával találta magát szemben. Ebből még nem is lett volna baj, mivel az ebek nem bántották, viszont ijedtében olyan gyorsan igyekezett visszafelé a kerítésen, hogy teljesen összetörte magát" – meséli Gábor.
Érdekes, hogy egyes (bor)baráti társaságok külön szlenget beszéltek. "A koleszban volt egy társaság, akik az ivás helyett a foci szót használták, és minden ezzel kapcsolatos aktusnak megvolt a maga megfelelője: volt első félidő, második félidő és hasonlók. Egy alkalommal egyikük kijött a folyosóra teljesen illuminált állapotban, rám nézett és határozottan közölte: most jönnek a tizenegyesek, majd visszament a szobába. Ekkor tudtam, hogy már nem sokáig lesznek ébren" – mondja Gábor.
És hogy mit szólnak mindehhez a tanárok? Beszédes tény, hogy sokan közülük – részben a bulizó hallgatókra való tekintettel – hétfőre még, péntekre pedig már nem tesznek komoly előadást. Több hallgató is elmondta, úgy érzékelik, van egy cinkos összekacsintás a kicsapongó diákok és a tanárok között, akik leplezetlen nosztalgiával meg is szokták jegyezni: "én is voltam egyetemista". A Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodájának egyik munkatársa elmondta: a tanárok között megoszlik a vélemény arról, hogy bele lehet-e szólni és ha igen, milyen mértékig a hallgatók életvitelébe. Tapasztalatai szerint jelenleg az a nézet az uralkodó, amely szerint nemcsak a politikai vagy vallási szélsőségek, hanem a kicsapongó életmód mellett is szó nélkül el kell menni. "Az egyetemen így egyáltalán nincs erkölcsi, etikai nevelés" – mondta a munkatárs. Az iroda feladata egyébként a színházi, zenei és egyéb kulturális programok szervezése. Tapasztalataik szerint egy-egy előadásra jó, ha százötven fős közönség összejön, ami a tizenháromezer nappali tagozatos hallgatóhoz viszonyítva igen csekély, és szintén töredéke a kocsmákban és klubokban szórakozó egyetemistáknak.
Tóth Attila, a zenés-táncos bulikat és kulturális esteket egyaránt szervező "Szegedi Tudományegyetem Szabadidőközpontja – JATE Klub" vezetője is arról számolt be, hogy az előbbi programok nagyságrendekkel népszerűbbek a vendégkörük túlnyomó többségét adó egyetemisták között. "Előfordult, hogy neves szegedi színészek adtak volna nálunk elő egy darabot, de a műsor sajnos elmaradt, mert ketten voltak rá kíváncsiak. Ezzel szemben egy zenés est során több százan is megfordulnak itt" – mondja. Tóth Attila a droghasználatot firtató kérdésre azt válaszolja, náluk szigorúan fellépnek a kábítószert használó vendégek ellen, és ezért ez a "kör" nem kedveli a JATE Klubot.
Egyes vélemények szerint – ha a JATE-ban nem is – a hallgatók között egyre inkább divatba jöttek a
könny? drogok. Vannak, akik úgy becsülik, hogy például a bölcsészek nyolcvan százaléka már kipróbálta a marihuánás cigarettát, egyharmaduk pedig többé-kevésbé rendszeresen fogyasztja is. Többen említették azt is, hogy egyes hallgatók "befüvezve" járnak vizsgázni, mivel úgy érzik, hogy a tudatuk ilyenkor "kitágul", és sokkal nagyobb teljesítményre képesek.
A budapesti egyetemi életet ismerők igyekeznek árnyalni a képet. Egy egyetemi tanár elmondta, hogy ugyan találkozik "link és iszákos" fiatalokkal, de nagyon sok céltudatos diákja is van, akik a tanulást a jövőbe vetett befektetésnek tekintik. Lehet azt mondani, hogy morális (nem politikai) szempontból megjelent egy erős konzervatív réteg, akik tisztában vannak a versenyhelyzetükkel, jelesül azzal, hogy önmagában a diploma kevés a sikeres munkavállaláshoz. Tanulás mellett – joghallgatók akár ingyen is – munkát vállalnak. A tanár tapasztalata szerint az ivászat inkább a vidéki egyetemekre és a kollégiumokra jellemző.
A Szegedi Mentőszolgálattól kapott tájékoztatás szerint fordult már elő néhány esetben, hogy lerészegedett egyetemistákhoz kellett vonulniuk, de ez nem jellemző. Dr. Zacher Gábor, a budapesti Erzsébet Kórház toxikológiai osztályának főorvosa szintén arról számolt be lapunknak, hogy nem érzik meg különösebben az osztály forgalmán, hogy elkezdődött a tanév. "Persze ebben az is közrejátszik, hogy eltűntek a különbségek az egyes kiemelt időszakok, mint például a karácsony vagy a húsvét, illetve a hétköznapok között: körülbelül mindig
ugyanannyi betegünk van. Azt viszont érzékeljük, hogy a fiatalabbak között egyre több az alkoholtúladagolt, ma már minden ügyelet során felveszünk egyet" – mondja a főorvos. Úgy látja, hogy jelenleg nem is igazán az alkohol, hanem inkább a drog, azon belül is a könny? szerek számítanak "divatosnak" a fiatalok között. "Az úgynevezett ESPAD-felmérés szerint a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalok 30-32 százaléka fogyasztott már kábítószert, de szerintem ez az arány magasabb, elérheti akár az 50 százalékot is" – véli a szakember. A főorvos elmondta azt is: a rendszeres alkoholfogyasztás májbetegségeket, hasnyálmirigy-működési zavarokat okozhat, károsítja a központi idegrendszert, illetve a mentális funkciókat, emellett pedig nagymértékben visszaveti az illető teljesítőképességét. A drogokkal kapcsolatban pedig kiemelte, hogy vannak szerek, amelyek valóban növelik a teljesítőképességet, sőt a rövid távú memóriát is javítják, ám hatásuk elmúltával felléphet az úgynevezett "flashback" jelenség, amikor rosszullét, általános letargia lesz úrrá a fogyasztón. "Igazán komoly iskolát ilyen szerekkel nem lehet végigcsinálni" – mondja Zacher doktor.
Az igazán komoly iskola attól válik azzá, hogy az illető egyetemista komolyan veszi a tanulmányait. Ilyenek akadnak mind a szegedi, mind a budapesti, mind az ország egyéb egyetemein. "Tapasztalataim szerint van egy konzervatív fordulat az egyetemisták között" – számol be egy budapesti diák, aki az ELTE-n folytat politológiai tanulmányokat. Az ő csoporttársai nem járnak össze inni, de hasonló hozzáállásról tanúskodik a jogi egyetem egyik oktatója is. "Az a helyzet, hogy elég nagy a hajtás, a vizsgákon pedig hamar feltűnik, ha valaki drog vagy alkohol hatása alatt van, és nem sokáig képes eredményt elérni" – összegzi tapasztalatait az egyetemi tanár. A bölcsészkaron is akadnak "karrieristák", akik a hajtástól nem is tudnának alkohollal foglalkozni. Igaz, a marihuána és egyéb
"könny?" drog használata azért része lehet az "entellektüel típusú" kikapcsolódásnak mind a tanárok, mind a diákok között.
2003. 09. 19. (VII/38)
