Gyurcsány Ferenc. Kihátráltak mögüle? Fotó: MTI
A nagy kiábrándulás
Egyre több ember mond efféle véleményt a politikai elitről. 2002 nyarán egyáltalán nem ez volt a helyzet. A tavaly tavaszi választások után a győztes baloldal hívei száz százalékig meg voltak győződve arról, hogy a "hiteltelen", "lejáratódott" Fidesz-kormányzat után az MSZP és az SZDSZ politikusai hitelesek lesznek. 2003 őszén igen sok a kiábrándult baloldali és liberális szavazó. Sokan fogalmazzák meg, hogy csalódtak azokban, akiktől egy évvel korábban megváltást reméltek.
A mindkét oldali politikai elitnek érdemes odafigyelnie erre az elementáris méret? csalódottságra. Ilyen fokú kiábrándultság talán még nem is volt az elmúlt tizenhárom év során! Ez valami új jelenség, amelynek érdemes a nyitjára bukkannunk, ha nem akarjuk az egész politikai elitet elküldeni melegebb éghajlatra.
Kezdjük talán azzal, hogy a "hitelesség" a kilencvenes évek legérdekesebb és egyben talán legellentmondásosabb fogalma. "Karrierje" szorosan kötődik a kétpólusú világrend felbomlásához és a demokráciába való átmenethez. De azokban az országokban is, melyekben az átmenet demokráciából demokráciába történt, elemi erej? társadalmi igények kaptak lábra, olyannyira, hogy az egész politikai osztályt megrengették.
A legközismertebb példa Olaszország. De Olaszország esete a legellentmondásosabb is. Közismert, hogy 1990 előtt egy bebetonozott demokrácia működött, meglehetősen nagy korrupcióval, de amolyan "kéz kezet mos" pártrendszerrel és kormányzatokkal. 1990 után néhány év alatt kimúltak a régi pártképletek, ma már új nev? és irányultságú pártok ülnek a római parlamentben, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy az olasz társadalom a kilencvenes évek elején "fellázadt" elitje ellen. A "tiszta kezek mozgalma" (Di Pietro főügyésszel az élen) óriási népszerűségtől övezve nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a jog és a nyilvánosság
összefogásával átvilágítja az olasz politikai elitet és kivágja annak legkorruptabb fekélyeit. Ha valaki emlékszik a hatalmas médiakampánnyal övezett kísérletre, az tudja, néhány év alatt kifulladt és elenyészett a kampány. A politikai elit ugyan kicserélődött, a szabályok nagy része megmaradt. A korrupció nem lett lényegesen kevesebb. Berlusconi személyében pedig immár másodszor olyan miniszterelnöke van Olaszországnak, aki szinte két részre osztja Itáliát.
2003. 10. 10. (VII/41)
