Ezerötszáz fiatal megkérdezése után a szakemberek megállapították: a fiatalok számára egyre fontosabb a szülőkkel való harmonikus kapcsolat és a szoros családi kötelékek. A látszat ellenére azonban a család tisztelete nem jelenti az értékek általános konzervativizmusát. Ezt mutatja az is, hogy a férfi és női szerepeket általában liberálisan közelítik meg. Véleményük szerint ugyanis a férjnek és a feleségnek egyaránt ki kell vennie a részét a pénzkeresésből, és egy dolgozó nő is lehet olyan jó anya, mint aki nem dolgozik. A család tiszteletének érdekes vetülete, hogy a megkérdezett fiatalok mintegy 60 százaléka gondolja úgy: a szülőknek – akár a saját egzisztenciájuk árán is – kötelességük mindent megtenni gyermekeikért. Mindössze 35 százalék véli úgy, hogy szüleinek
megvan a saját életük, és nem kell mindenüket feláldozni csemetéik előmeneteléért.
Gábor Kálmán neves ifjúságkutató szerint azért ennél valamivel árnyaltabb a kép: "Az értékorientációban egyértelmű, hogy a nemzetközi és magyar trend változatlanul
az individualizmus. A család minden felmérésben fontos, de ennek nem feltétlen a konzervatív értékek megerősödése az oka. Sokkal valószín?bb az, hogy a fiatalok felismerték, megfelelő szülői támogatás nélkül nehezebben boldogulnak. Ennek függvényében sokkal inkább a család anyagi vetülete értékelődött fel, mintsem a rokoni kapcsolatok."
A szociológus hozzátette:
"A család felértékelődését relativizálja az a nyári felmérés is, mely szerint a fiatalok 10 százaléka számára egyre vonzóbb a szingli életmód. A tanulási idő kitolódásával párhuzamosan a családalapítás is egyre későbbre tolódik." A társadalmi kérdésekkel kapcsolatban a tanulmány szerint még kiforratlan a 14–24 éves korosztály értékrendje, hiszen gyakori, hogy egymást kizáró nézetek szerepelnek felfogásukban. A megkérdezettek többsége jónak tartja a teljesítményt ösztönző versenyt, a magántulajdont és az alacsony adókat még azon az áron is, hogy az emberek maguk gondoskodjanak saját jólétükről. A többség viszont azt is szívesen látná, ha a jövedelmek egyenlő nagyságúak lennének. A megkérdezettek mintegy 40 százaléka véli úgy: az államnak kötelessége gondoskodni polgárai jólétéről. Szintén ennyien szeretnék, hogy olyan társadalom alakuljon ki hazánkban, ahol szabályokkal érik el a biztonságot és a stabilitást. A fiatalok 98 százaléka gondolja: a boldogság feltétele, hogy az ember olyan szakmában ténykedjen, amit szeret, és stabil, biztos munkahellyel rendelkezzen. Munkahelykeresésnél a fiatalok 44 százalékánál a legfőbb szempont a "biztos állás", ne kelljen attól tartania, hogy megszűnik a munkahelye, vagy elbocsátják. 38 százalék számára a magas jövedelem a mérvadó, míg a pályakezdők 10 százaléka számára fontos egy munkahellyel kapcsolatosan, hogy olyan emberekkel dolgozhasson együtt, akiket kedvel. Az alkotói kielégülés a fiatalok mindössze 8 százalékának fontos szempont.
Gábor Kálmán szerint a biztos munkahely igénye szociális okokkal magyarázható:
"A stabil munkahely a létbizonytalanság miatt értékelődött fel. Sok fiatal szembesült már azzal, hogy számtalan munkahelyen csak részmunkaidőben vagy kényszervállalkozóként dolgozhat. A bizonytalanságra reagálva két trend erősödött: egyrészt akik az államtól várnának több segítséget, másrészt akik a piaci esélyek növekedésében bíznak. A karrier kiteljesedése miatt egyre többen illeszkednének be valamilyen klientúrába."
A kutatás szerint a fiatalok szabadidejükben zenehallgatással és tévénézéssel töltik a legtöbb időt. A zene egyben a legköltségesebb szórakozásuk is, hiszen CD-kre és különböző elektronikai cikkekre költik a legtöbb pénzt. Gyakran a zenehallgatás célja a környezettől való elhatárolódás, az elmerülés, felejtés. Az ifjak között a zenei tévécsatornák nézettsége kiemelkedő. Sokan ezekből a forrásokból keresik, és elmondásuk szerint gyakran kapnak is választ aktuális problémáikra. A médiára egyébként is nagyon nyitott ez a korosztály. A barátokkal való együttlét a szabadidős tevékenységek listáján csak harmadikként jöhet szóba. A tanulmány összegzi: a mai fiatalok sokkal inkább széthúznak, mint valaha. Olyan társadalomban nőttek fel, amikor szinte egyik napról a másikra nyílt szét a társadalmi olló. Egyesek elszegényedtek, mások meggazdagodtak, de nem lázadnak, és nem is álmodoznak. Csak fogyasztanak. Ha álmodoznak is, legfeljebb arról, hogy még többet, még drágábbat, még
könnyebben érjenek el.
2003. 10. 17. (VII/42)
