Hipós Feri akció közben Fotó: MTI
– Nem én vagyok az egyetlen vezérszurkoló, többen vagyunk, de én vagyok a leghíresebb. Valóban egész városok rettegték a nevem. Egyébként hozzáteszem gyorsan, mi nem voltunk barbárok. Persze tudom, valakinek ez sem fér bele a nézetébe, de mi tényleg "összejöttünk" az ellenfél szurkolóival, és normális keretek között csaptunk össze. Ezt "A Pál utcai fiúkhoz" tudnám hasonlítani. A Boka és a vörösingesek is összevissza verték egymást egy marék grundért. Visszatérve a kérdésedre, én jóban vagyok minden csapat szurkolóival.
– És mivel vívtad ki ezt a "pozíciót"?
– Mikor junior voltam, és elkezdtem meccsre járni, 1981–82 táján, akkor a lilák szurkolói nagyon erősek voltak. Ez akkor még a régi idők bandázása volt. Egy-egy összecsapáskor kiosztottunk harmincöt pofont is egy perc alatt egymásnak. Másnap lejegeltem, kész, ennyi volt. A mostani dolog már egy kicsit elharapódzott, ez már nem a mi világunk.
– Mióta érzed ennek az elharapódzását?
– Konkrétan évszámra ezt nem lehet leredukálni.
Ez folyamatosan történt, ahogy az egész társadalom züllött, amilyen generációk jöttek mögöttünk. Az utánam jövő második generáció már kábítószeren nevelkedett. Mit vársz tőlük?! Amikor ártatlanok, fiatal gyerekek vannak megverve, akkor azért az már mocskos munka.
– Többen azt mondják, hogy majd akkor térnek észhez az emberek, ha az egyik verekedés halállal végződik. Ti kiközösítitek a "keménykedőket", vagy már annyi szurkolói csoport van, hogy ezt lehetetlenség megtenni?
– Labdarúgó-mérkőzésen már nincs szurkolói összecsapás. A rendőrség hatalmas elánnal veti be magát ezekbe a dolgokba. Meg akkor már szólnom kell magunk mellett is: a Ferencvárosban működik belső biztonsági szolgálat, amiben részt veszünk mi is. A szurkolók teljesen el vannak szeparálva a mérkőzés napján. Tehát szurkolói összecsapások már évek óta nincsenek. Olyan balhék vannak, mint például székfeltörés, meg ilyenek. A szurkolók csak hétköznapokon csapnak össze, és az egész más, amikor készülsz, és meg van beszélve, hogy találkozunk itt és itt, és jönnek felkészülve botokkal, mindennel. Régebben ott volt a kettős rangadó a Népstadionban, és utána a Keletiben csaptunk össze a lilákkal.
– És az a bizonyos május 30-a, a Fradi–Loki meccs utáni tömegverekedés?
– Az hirtelen, egy pillanat alatt alakult ki. Nem lehet megmondani, hogy konkrétan ki balhézott, bár igaz, azért van egy-két renitens ember. Ilyenkor saját magát hergeli a tömeg. Tudod, ez tömegpszichológia. Ahogy sorról sorra hullámoznak az indulatok, a nyolcadik sorban már mindenki gyűlöl mindenkit, a saját játékosokat is, lévén, hogy nulla-nullával elveszítettük a bajnoki címet. És bizony sokan alkoholos állapotban a hirtelen indulataikat így vezették le.
– Köztudomású, hogy a Fradi szurkolóinak egy része jobboldali érzelmű. Ők generálják a balhék egy részét? A Fradi–Debrecen meccsen is ők voltak a kezdeményezők?
– A Ferencváros szurkolóinak nagy része jobboldali. A kapu mögötti rész a "B"-közép, az úgynevezett Green Monsters is közéjük tartozik. De ők oda sem érhettek addigra, amikor már javában állt a bál. Oldalról jött a támadás, és bizony-bizony, akik a Szentes Lázár urat és a játékosokat verték, azok privát emberek voltak. Például aki a Debrecen edzőjét megrúgta, az egy postai dolgozó, kétgyerekes családapa, és ez volt életében az első bűncselekménye. Még egy perecet sem lopott el soha. Most rögtön egy ilyenbe keveredett, mert be volt rúgva. Nem tudta, hogy ezzel tönkreteszi az életét is valamilyen szinten, és az általa imádott csapatot is.
– A harmincadikai eseményen túltekintve: nem szélsőjobbos érzelm? személyeknek köszönhető a Fradi-szurkolók viselkedése? Vannak köztetek olyan szélsőjobboldaliak, akiket egy párt beépített embereinek tartanak. Egy Fradi–Újpest meccsen személyesen is láttam a Fradi-tábor elé kifeszített MIÉP-zászlót.
– Nem beépített emberek. Az a generáció, amelyik most uralja a labdarúgópályákat, játszótereket – tudom miről beszélek –, azok lakótelepi hülyegyerekek, huligánok. Szóval divat jobbosnak, szélsőjobbosnak lenni. Most mindenki "csont magyar", "Nagy Magyarországoznak", miközben semmit nem tudnak a történelemről, de hát most ez a divat. Nem a MIÉP küldi őket, hanem ők keresik meg a MIÉP-et. Persze a választások között a kampányban ők is megpróbáltak belekapaszkodni ebbe a lehetőségbe, de hogy nap mint nap pártprogramról lenne szó, olyan nincs.
– Mit szólsz Tököli visszajöveteléhez?
– Erről nem akarok nyilatkozni, mert megsérteném az Attilát.
– Más játékos esetében, mint például Dragóner Attila – hiszen ő is gondolkodott azon, maradjon-e –, ez a magatartásforma mennyire egyeztethető össze a Fradival?
– Mondjuk Dragóner esetében azért Fradi-játékosról szoktunk beszélni, őt még – Isten nyugosztalja! – drága Simon Tibikénk hozta annak idején. De hát például, ha már itt tartunk, a Tököli, az hogy lenne fradista! Jelenleg ferencvárosi játékos, de évekkel ezelőtt újvárosiként kijelentette, hogy gyűlöli a Ferencvárost. Ezek után eltelik egy-két év, és egyszer csak ott játszik nálunk.
– Szerinted a jelenlegi Fradi- játékosok közül ki az, aki igazi Fradi-szívvel rendelkezik?
– Lipcsei Peti. A szurkolók szemében leginkább az számít, ha valaki akar és küzd a pályán. Sajnos nekünk, a magyar futballt szeretőknek hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy már azzal is meg kell elégednünk, ha kiteszi szívét-lelkét a játékos. A győzelmekhez nem nagyon vagyunk hozzászokva – legalábbis nemzetközi szinten. A játékos mindent tegyen meg a csapatért. A baj az, hogy én sok focistán látom, hogy nem szereti a futballt. Szóval nem tudom, hogy lehet labdarúgó. Kimondottan látszik, csak a pénzért játszik, semmi másért.
– A Fradi-szurkolók egy része – legalábbis kívülről úgy tűnt – azt akarta, hogy a csapat mecénása, Várszegi úr távozzon. Sokan joggal azt gondolják, abban, hogy jelenleg stabil a futballklub gazdasági helyzete, neki, a mostani tulajdonosnak tevékeny része van.
– Abszolút nem látom át ezt az egészet, hogy miért vette át Várszegi úr a Fradit, és mi volt igazából a terve vele. Megbántani nem akarom, nem is tehetem, minden tiszteletem az övé. Én többet reméltem azzal, hogy idejött, azt hittem, hogy minőségi, profi játékosokat fog vásárolni, és nem ilyen "kinemtudjukmondani", szerb harcok közepette jött, kivénhedt, sérült focistákat. Én a Várszegi urat nagyon okos üzletembernek tartom, akivel egyszer volt szerencsém személyesen is találkozni. Azt mondta, bár az MTK-t hobbicsapatának tartja, az FTC-t üzleti célból vette. Megtehette volna, hogy komolyabb játékosokat hoz, mondjuk egy Bundesligából kiöregedett sztárt, aki azért ezt a magyar állóvizet úgy megkeveri, mint annak a rendje.
– Örülnél neki, ha maradna?
– Nem tudom, esküszöm a Fradira, nem tudom.
– Olyan transzparensek is vannak kint, amik a távozását követelik.
– Persze. Ám ha bejutottunk volna a BL-be, mindenki szemet hunyna. Ez most nincs így, de van támadás.
– Azok a rendezvények – például kispályás focimeccsek a szurkolók között –, amelyeknek az volt a céljuk, hogy kibékítsék a különböző csapatok szurkolótáborait, szerinted mennyire voltak eredményesek?
– Az a helyzet, hogy a mi generációnk már megbékélt a másikkal. Nekem nem egy újpesti véresszájú lila-fehér drukker barátom van. De nagyon jó barátom. Szóval már elmúltak ezek a grundháborúk, ebből már kinőttünk életkorilag is, mi több, fordult a világ, és most mint biztonsági szolgálatos dolgozom én meg egy-két barátom. Ám jönnek ezek az igen fiatalok, akik még nem vettek részt ilyen békéltető focin – szóval mindig lesz, akik újra és újra összecsapnak. Az egykori bandatagok nagy százalékának már családja van.
2003. 10. 31. (VII/44)
