A fellövés pillanatai egy óriáskivetítőn Pekingben. Mao álma megvalósult Fotó: Reuters
Kína azzal is meglepetést okozott, ahogyan az eseményt kommunikálta: ezúttal elmaradt a szokásos titkolózás, a sajtóban bemutatták az űrhajót, amivel az első tajkonauta – a kozmonauta kínai megfelelője – utazott, valamint magát az űrhajóst is, a 38 éves Jang Li-vejt.
Kína a kilencvenes évek elején látott neki – titokban –, hogy embert küldjön az űrbe. Első lépésként megvettek egy Szojuzt, amelyet a saját céljaik szerint átalakítottak. James E. Oberg NASA veterán szerint, mivel nem egy teljes Szojuzt vettek meg, a kínaiaknak a lényeges dolgokat saját maguknak kellett újra kitalálni. A kínai próbálkozások eleinte sikertelenek voltak. A kínai rakéták 1991-ben, 1992-ben, 1995-ben, 1996-ban pedig kétszer mondtak csődöt már a fellövéskor. A megoldás végül nem várt helyről érkezett: amerikai cégek adtak el technológiát Kínának. Mint később kiderült, törvénytelenül. Az üzlet miatt a szövetségi bíróság ez év márciusában 32 millió dollárra büntette meg a Boeinget és a Hughes Space Communicationt, a világ legnagyobb kommunikációs műholdgyártó cégét. Sokan kétségbe vonják, hogy Kína valóban titkos információkhoz jutott, mégis az 1996-os üzlet után a rakéták már működtek. Ezt követően Oroszországban két kínai űrhajós kiképzése kezdődött el. A kínai rakétaprogramnak mellesleg van egy másik amerikai vonatkozása is. Az ötvenes évek kommunistaellenes hisztérikus hangulatában kémkedéssel gyanúsítottak meg egy kínai tudóst, aki az amerikai repülés atyjával, Kármán Tódorral dolgozott együtt. Kármán Örvények és repülők cím? könyvében megemlíti, hogy a kínaiak minden bizonnyal nem tudtak volna már a hatvanas években sikereket elérni a rakétaprogramjukban, ha a bevándorlási hivatal eljárása miatt Csen Süe-szem nem települ vissza Kínába, és nem adja át mindazt a tudást, amelyet Kármán mellett sajátíthatott el.
Kína sikerét több szempontból is lehet értékelni: egyik oldalról ugyanis mindenképpen igaz az a megállapítás, hogy a Sencsou–5 mintegy negyvenkét évvel van lemaradva Jurij Gagarin, Alain Shepard – aki mintegy egy hónappal Gagarin után jutott ki a világűrbe – mögött. Gagarin 1961. április 12-én 108 percnyi utat tett meg Vosztok nev? űrhajóján, melynek során Föld körüli pályára állt. Május 5-én lőtték fel Alain Shepard űrhajóját Cape Carnevalról,
amellyel 14,8 percet töltött az űrben. Shepard űrhajója nem állt Föld körüli pályára, hanem úgynevezett ballisztikus ugrást hajtott végre. John Glenn volt az első amerikai űrhajós, aki 1962 februárjában öt óra alatt háromszor kerülte meg a Földet.
A kínai űrprogram jelenlegi állása tehát a negyven évvel ezelőtti szovjet és amerikai állapotnak felel meg, az űrprogram értékelése során azonban figyelembe kell azt is venni, hogy ezzel a teljesítménnyel Kína a világ harmadik országa, amely saját erőből embert küldött a világűrbe.
A Sencsou–5 sikerét világszerte elismeréssel fogadták: orosz részről Nyikolaj Moiszejev, az orosz űrügynökség első helyettese gratulált Kínának, hogy csatlakozott azoknak a nemzeteknek a klubjához, akik embert küldtek az űrbe, Gennagyij Szeleznyov, a duma elnöke pedig világra szóló eseménynek nevezte a kínai űrhajós űrbe küldését. Az orosz reagálások szinte saját sikerként élték meg a Sencsou–5 fellövését, kiemelve, hogy a kínai űrhajó részben orosz és szovjet technológián alapul, illetve a kínai űrprogram számára nagy segítséget jelentett az orosz tudósok és szakértők közreműködése. A NASA kissé hűvösen fogadta a kínai űrhajó fellövését, bár elismerte, hogy az űrhajó fellövése kiemelkedően jól sikerült.
Jang Li-vej űrhajója mintegy tizennégyszer kerülte meg a Földet, a küldetés felénél elliptikus pályáját sikeresen módosította kör alakúra, amelyre szükség volt a sikeres landoláshoz. A Sencsou–5, a kínai televíziós csatorna jelentése szerint szerda éjszaka ért földet.
2003. 10. 17. (VII/42)
