A Fidesz delegációja 1988-ban. Nagyra nőttek Forrás: Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Fotó: Prohászka Imre
A nyolcvanas években jelentős változás indult a fiatalok között. Egyre többen nem voltak hajlandóak elfogadni a rendszer által felkínált életutat, különösen nem politikai vonalon. Kisebb mozgalmak indultak el, hogy változtassanak a fennálló rendszer keretein. Az évtized elején a hatalom még vissza tudta szorítani az önálló kezdeményezéseket. A budapesti egyetemisták és főiskolások 1981-es tanácskozása, amely a BEFŐTT nevet viselte, igyekezett a KISZ monopolhelyzetét megtörni. Sikertelenül. Egyes kezdeményezők ellen hatósági eljárás is indult, a kezdeményezést "lefejezték". Az évtized közepére azonban megfigyelhető volt, hogy a korábban szigetszerűen induló klubok, szakkollégiumok, diákkörök és környezetvédő mozgalmak megteremtették a maguk független szféráját. Előbb a "tiltott" kategóriából napi engedélyeztetések, kompromisszumok, szövetségesek keresésén, illetve igazoló jelentések révén kivívták a "tűrt" minősítést. Ekkorra már nagyon sok fiatal számára szó szerint ciki volt belépni a KISZ-be, ráadásul a kommunista ifjúsági szervezet "kényszersorozás-mechanizmusa" is gyengült. A zenei életben taroltak az alternatív és punk zenekarok (Kontroll Csoport, URH, Neurotic, Bizottság, Európa Kiadó). A generációban általános "keresés" indult be, hiszen nem lehetett tudni, milyen jövő vár rájuk.
Ezt az életérzést nagyon jól kifejezi Kaderják Péter 1987-ben, a pápai szakkollégiumi találkozón elmondott beszéde: "Bizonytalanságunkat és bizalmatlanságunkat kívánjuk kifejezni. Bizonytalanságunkat saját jövőnket illetően, és bizalmatlanságunkat az arra vonatkozó tervek iránt."
Sajtótájékoztató az alakuló ülés után. Ismerős arcok Fotó: Prohászka Imre
2003. 11. 28. (VII/48)
