Havannai utcarészlet. A jövőt várják Fotó: Reuters
A floridai partoktól csak 170 km választja el Kuba fővárosát, Havannát, de nincs még két ilyen hely a világon, ami ilyen közel és egyben ilyen távol volna egymástól. Mintha egy időalagútba kerülnénk, aminek az egyik végén Miami modern, fényűző gazdagsága, elitizmusa kápráztat el, a másik végén úgy érezzük magunkat, mintha egy ötvenes évekbeli művészfilm forgatásába pottyantunk volna bele, amiből azonban nem tudunk kiszállni, mert ezek nem díszletek, az emberek nem statiszták, hanem ez a valóság!
A gyönyör? Antillák legnagyobb szigetén nem volt annyira kemény a kommunizmus, mint például Kínában vagy a Szovjetunióban, ezt a kubaiak természetessége és a mindennapi életükben megőrzött egyedi báj is mutatja, aminek elengedhetetlen kellékei a legízesebbnek tartott rum, a legelegánsabb szivar, a legragyogóbb napfény és a legtemperamentumosabb latin zene. Amint kiszűrődik valamelyik ablakból egy kis salsa, az egész buszmegálló táncra perdül. A gyakran tánciskolává átalakult megállóban gyorsan telik az idő, amire szükség is van, ugyanis nincs menetrend, a buszvezetők rapszodikusan közlekednek, és ha hosszú órák után megjelenik egy, a valamikori testvéri kapcsolatra utaló, lestrapált Ikarus, akkor se biztos, hogy mindenki felfér.
A kelet-európai szocialista országok dominószer? megdőlése egy pillanatra megrengette ugyan Fidel Castro gazdaságát, de csak azért is felállt és gazdagabb barátokra lelt. Harminc év után újra szállodák épülnek, persze nem állami pénzből. A Skyline Centrum utazási iroda igazgatója, Mészöly Géza, lapunknak elmondta, hogy a befektetők telket kapnak a tengerparton, de a teljes beruházás költségét ők állják, a profiton pedig 50-50 százalékban osztoznak az állammal. A gazdasági fellendülés tehát elindult, a mumifikálódott kommunista apparátus már a múlté. Mára a 3000 km hosszú tengerparton számos luxusszálloda épült és épül, elsősorban kanadai, mexikói, spanyol és francia befektetőkkel. Tetemes lemaradást kell behozni, összehasonlításként a szigetország összes szállodai férőhelyének száma 40 ezer, míg a mexikói üdülőparadicsomnak nevezett Cancúnban egyedül 26 ezer turistát képesek befogadni. Márpedig óriási amerikai turistaroham várható. Nemrég a harminc legnagyobb amerikai utazási ügynökség vezetőit invitálták Havannába, a továbblépés lehetőségeiről tárgyalva. Mégsem számítottak törvénysértőnek, mivel meghívásnak tettek eleget, így nem költöttek Kubában. Az amerikaiak ugyanis 50 ezer dolláros bírság terhe mellett utazhatnak Kubába, de még így is vállalják a kockázatot a mindig is kedvencnek tartott karibi gyöngyszemre, hiszen innen érkezik a legtöbb turista, évi 150-180 ezer jenki látogat a szomszédos országba. Éppen az őszi ülésszakban kezdődött az amerikai kongresszusban a nagy vita az embargó feloldásáról, amit Bush elnök nemcsak elutasít, de még tovább akar szigorítani, mondván: "Castro diktatúráját semmilyen formában nem lehet támogatni". A leleményes, utazni szerető amerikaiak pedig kijátsszák az előírásokat a kubai hatóságokkal együtt, akik nem az útlevélbe pecsételik bele a vízumot, hanem az ott tartózkodás alatt külön vízumlapot adnak. Így semmi nyoma annak, hogy ott jártak, és persze Mexikón vagy Kanadán keresztül repülnek a szigetországba – magyarázta el a különös eljárás lényegét Mészöly Géza. A Miamiban élő több mint egymillió kubai emigráns számára nem ilyen vonzó ország Kuba, a Castro-rendszer bukásáig minden bizonnyal maradnak, addig is évi 700-800 milliós átutalással segítik az otthon élő rokonaikat, amire azoknak nagy szükségük is van, ugyanis az átlagkereset érettségivel vagy anélkül 20 dollár, diplomával 30 dollárért lehetne éhen halni. A Floridában élő kubaiak alapítványt is létrehoztak Kuba Castro utáni újjáépítésére, azon 20 milliárd dollárt különítve el a nemes célra. Továbbá kiéhezett oroszlánként várják, hogy a kanadai és európai vetélytársak után végre ők is befektethessenek, amint lehull a latin-amerikai vasfüggöny.
2003. 11. 21. (VII/47)
