Csajkovszki Lajos egy általa elejtett medve koponyájával Fotó: Somorjai L.
Nem a vadászszenvedély, hanem inkább az ifjúi hév és kötelességtudat vezérelte Csajkovszki Lajos erdészt, hiszen még puska sem volt a kezében, amikor a balesete történt. "Édesapámmal őriztük a Székely-lengyelfalvi társas gazdaság gabonáját, úgy a kalászost, mint a kukoricást. Az előző évben nagy riadalmat okozott egy váratlanul feltűnő barnamedve, aki egy kukoricatörésen dolgozó gyergyói napszámost vágott pofon. Ennél nagyobb baj azonban nem történt, a medve ment ezután a maga dolgára, és a munkásember épségben megúszta a nem mindennapi maflást" – tudjuk meg a vadásztrófeákkal ékesített, alagsori lakásban, a medve-vadász otthonában. A feladat tehát most az volt, hogy hasonló kellemetlenségek elkerülése végett megtisztítsák a területet a hívatlan, nagy test? látogatóktól.
A medve ugyanis eredetileg mindenevő állat, többek között szereti a gabonát és a kukoricát. "Úgy legel a medve tavasszal, mint ahogyan a tehén eszi a friss, zöld füvet a réten. De megeszi a fakérget, s csemegéül a hangyákat is a kéreg alól" – állítja a vadászfamilia ifjabb tagja. Megtudjuk, hogy a medvét csonttal, döggel lehet rászoktatni a húsra, mint ahogy történt mindez a "Kárpátok Géniusza", Ceausescu idejében. A diktátornak volt olyan napja, amikor tizenhatot is leterített ebből a mesterségesen elé terelt nagyvadból, amelynek bőre, koponyája és hím medve esetében egyéb szerve is értékes trófea lehet. Húsa kifejezetten csak állatorvosi ellenőrzés után fogyasztható, mert gyakorta megfertőződik a mindenféle eredet? táplálékok, dögök fogyasztása következtében. Vannak vidékek, mint például Brassó, Tusnádfürdő, ahol a medvék rászoktak a rendszeres "kukázásra".
A Csajkovszki család már a diktátor idejében is rendelkezett vadászengedéllyel, ifjabb (azaz második) Lajos gyerekkorától szívta magába az efféle tudományt. Érzékeny lelk? volt, első baklövését alaposan megsiratta, miután a bakot egyetlen golyóval leterítette. Jó képességekkel rendelkezvén tovább tanulhatott volna, pályaválasztásában azonban felülkerekedett a családi szenvedély. Otthonában most mindenféle trófea, vaddisznó, szarvasagancsok, koponyák és kitömött szárnyasok láthatók, és mutat egy fotót is, amelyen pelenkásként hiúzbőrön játszik. Védett állat, a közeli hegyekben, havasokban ma is megtalálható a hiúz.
A "normál" medve egyébként, ha embert lát, elmenekül. Akkor támad csupán, ha hirtelen meglepik, megszorítják. Elejtése máig kuriózumnak számít, optimális esetben a lapockára célozva szívét, tüdejét tépi le a lövedék. Ha lecsúszik a lövés, és a gerincét találja el, akkor a medve hátsó lábaira lebénul, vagy ha máshol éri a golyó, még sokáig életben maradhat, és sebesülten veszélyes lesz mindenre, ami él és mozog. Azt tartják, a vérmedvét kivéve a medve csak addig támad, amíg halottnak nem hiszi az áldozatát – ez a tulajdonsága történetünk számára is létfontosságú. A támadó medve – a kígyókhoz hasonlóan – kiakasztja alsó állkapcsát, így óriásira tudja nyitni a pofáját.
Medvevadászat után. Képünk illusztráció Fotó: Cs. L.
2004. 04. 02. (VIII/14)
