Kezdetben volt a sajtóprivatizáció. A megyei újsághálózatot működtető MSZMP jogutódjaként a szocialista párt 1990 közepére a helyi napilapokat eladta külföldi jelentkezőknek. A cél az volt – mint a vidéki sajtó első számú szakértője, Zöldi László egy tanulmányában írja –, hogy ha az országgyűlési választások nyomán esetleg az MDF kerül majd hatalomra, akkor ne legyen a kezében egyetlen vidéki lap sem. Zöldi szerint a manőver erkölcsileg támadható volt, jogilag azonban nem. Sokan állítják, hogy a vevőkkel kötött alku része volt az is, hogy a lapoknál meghagyják a régi "kádereket".
A Stumpf István egykori kancelláriaminiszter vezette Századvég Politikai Iskola Médiaműhelye által a megyei sajtó állapotáról készített tanulmány is kiemeli, hogy a privatizáció során a korábban pártirányítás alatt működő megyei lapoknál csak a lap címét, valamint az impresszumban a kiadó nevét módosították, egyébként mindenki maradt a helyén.
Zöldi László azonban – mint lapunknak elmondta – úgy véli, hogy éppen a nyugati laptulajdonosok "bejövetelének" köszönhető, hogy a megyei lapok eltávolodtak a politikai erőközpontoktól. "Az országos politikai sajtóban dolgozó újságírókhoz hasonlóan a vidéki újságíró is elfogadná a vazallusságot, elvégre a politikának való alávetettség következik a magyar sajtó hagyományaiból, ráadásul ez egzisztenciálisan is kifizetődőbb, mint a függetlenségre törekvés. Ám a külföldi tulajdonosok felismerték, hogy ha a megyében egyetlen napilap jelenik meg, akkor a szerkesztőség nem állhat az egyik vagy a másik oldalra. Középütt kell maradnia, különben a mások oldal hívei nem olvassák az újságot, s ami még fájdalmasabb a külföldi befektetőnek: nem hirdetnek benne" – magyarázza a szakértő.
A Századvég-tanulmány szerint az új tulajdonosok által kinevezett magyarországi menedzsmenteknek 15-20 százalékos üzleti eredményt kell produkálniuk, ami jelentősen magasabb, mint az anyacégek hazai lapjainál elvárt 4-8 százalék. Az elemzés készítői úgy látják, hogy ennek számos negatív következménye van: a megyei szerkesztőségeknél nincsenek szakmai és anyagi fejlesztések, az újságíró számára nem adottak a megfelelő munkafeltételek, a tartalom minősége alacsony, az egész újság kezd hasonlítani egy reklámkiadványhoz.
Hasonlóan vélekedik a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vidéki alelnöke is. Tóth Károly szerint a külföldi befektetőnek nem jól képzett újságírókra van szüksége, hanem olyan alkalmazottakra, akiket ki lehet facsarni. Úgy látja, az egzisztenciálisan bizonytalan helyzetben lévő vidéki zsurnaliszták nem motiváltak az igényes, kreatív munkavégzésre – amit egyébként el sem várnak tőlük.
"Minden befektetőnek az a célja, hogy nyereséget érjen el, ez szerintem természetes" – mondta lapunknak Árpási Zoltán, az Axel Springer lapcsoporthoz tartozó Békés Megyei Hírlap főszerkesztője, aki beismeri, hogy munkájukban az egyik elsődleges cél, hogy minél olcsóbban állítsák elő a lapot. A kilenc megyében jelen lévő Springer ezért a lehető legtöbb oldalt központilag állítja elő, és csak a helyi hírekhez ad szabad kezet a megyei szerkesztőségeknek. Mint Árpási elmondta, a központi oldalak elkészítése jóval olcsóbb, mint a helyieké.
A Századvég-elemzés szerint jelenleg az országos napilapok az eladott példányszámot tekintve képtelenek versenyezni a megyei konkurenciával: amíg a budapesti lapokból 17 ezret adnak el a magyar átlagmegyében naponta, addig a helyi újságból 51 ezret. Ennek oka kettős: egyrészt a megyei lapokat sokan tradicionálisan előfizetik, másrészt az országos lapok a helyi hírekben értelemszerűen nem tudnak annyit nyújtani, mint a megyei újságok. Zöldi László szerint a képhez az is hozzátartozik, hogy a megyei átlagolvasónak nincs feltétlenül igénye az intellektuálisabb írásokra, ő csak azt akarja megtudni, hogy mi történik a szűkebb lakókörnyezetében.
Egyes vidéki lapok tartalmára jellemző egyébként, hogy az olvasók nemes egyszerűséggel "félperces" jelzővel illetik azokat. Szinte mindegyik megyei napilap nagy hangsúlyt tesz a bulvárhírekre, azon belül is a balesetekre – ezek ugyanis mindig előfordulnak, nem is bonyolultak, az olvasó érdeklődését azonban felkeltik. Szintén hangsúlyos a hirdetések, illetve hirdetési bevételek "szentsége". Több vidéki újságíró, szerkesztő elmondása szerint létező gyakorlat egyes lapoknál, hogy az alkalmanként megírt tényfeltáró riportok megjelenését el lehet kerülni, ha az érintett cégek, vállalkozók hirdetnek a lapban. Máshol fordítva működik a dolog: maguk a szerkesztők nem engedik meg, hogy olyan cikkek jelenjenek meg, amelyek esetleg "elriaszthatják" a tekintélyes összegeket fizető hirdetőt. A megyei lapok elkényelmesedésének a már idézett vidéki tudósító szerint a legfőbb oka az, hogy azok a privatizáció után is megőrizték monopolhelyzetüket, vagyis nincs versenyhelyzet.
Árpási Zoltán ugyanakkor a tartalmi kérdésekkel kapcsolatban leszögezte: a tulajdonos nagy szabadságot biztosít a helyi stábnak, hogy a megyei oldalakat miként töltik meg, ezért a végeredmény színvonaláért elsősorban a főszerkesztők a felelősek. Hasonlóan fogalmaz Zöldi László is: "Egy-két negatív példából kiindulva nem szabad általánosítani, a hibákkal együtt is elmondható, hogy nincs lezüllesztve a vidéki sajtó, a jövőre nézve pedig nagy lehetőségek vannak benne."
2004. 04. 02. (VIII/14)
